Albert gazda

Magam is szóba hoztam néhány bejegyzéssel ezelőtt, hogy probléma volt a Szigeten a szódaszolgáltatással, többnyire ásványvízzel hígították a bort a standokon. A hír – vagy híresztelés – nemcsak az én fantáziámat mozgatta meg, hanem sok mindenki másét is. A történtek után szórakoztató újságcikk született a témában az Indexen, többek között az én szerény közreműködésemmel. Itten lehet elolvasni a szöveget, szerintem érdemes. A lényeg, hogy laza vaktesztünkön a legkevésbé sem a szódás fröccs diadalmaskodott, az utolsó helyen végzett ehelyett, a Naturaqua ellenben visszakézből tarolt. Lehet, hülyén veszi ki magát, ha azt mondom, megmondtam előre, pedig tényleg: kizárt, hogy öt semleges ízű ásványvíz közül ki lehessen kóstolni a szódát. De a kérdés kulturális: ha tudom, hogy szóda van a fröccsben, jobban fog ízleni, mintha tudom, hogy ásványvíz. Ahogyan a borhoz hozzátartozik a címke és a név, a fröccsnek is része minden, amit tudunk róla. Még ennél is fontosabb azonban, hogy a fröccs egyre szélesebb körben lesz egyre ismertebb és érdekesebb, jön fel ügyesen, bárhonnét, bármiből is került bele a buborék. A fröccs benne van a levegőben, és ez jó.