Doszpod László bor-, fűszer és egyébkereskedő, aki régi ismerősöm, néhány évvel ezelőtt kitalált egy Prestige Reserve nevű projektet, amelynek lényege szerint független zsűri választotta volna ki a legjobb magyar borokat a legjobbak közül. A pontos részletekre már nem emlékszem, nem is mélyednék el bennük, nehogy butaságokat állítsak. A kezdeményezés a pillanatnyilag szünetelő Tonella bormagazin közreműködésével szökkent szárba, idén is megkóstoltak öten vagy száz bort jó nevű termelőktől, a finomak kaptak matricát, a legfinomabb háromszor három elhódította a kissé ijesztő nevű Trium Vinatus Kupát. Utóbbiak tiszteletére rendeztek gálavacsorát pénteken, a győztes termelők mellett meghívtak engem is, jól tették. A három fehér: Patricius Furmint 2008, Bolyki Meta Thema 2007, Szepsy Furmint 2007. A Patricius masszívabbnak, ásványosabbnak tűnt, mint a korábbi évjáratok, ezzel együtt csúszott szépen. Meglepődtem, amikor megtudtam, mindössze ötöde érett fában. Bolyki János latin nevű hárslevelűinek korábbi két évjárata különféleképpen nyűgözött le. A 2005-öst szárazon, a 2006-ost édesen szerettem, nagyon. A 2007-es megint más: olyan, amilyennek az ideális száraz szamorodnit képzelné el az ember. Késői szüretes illatok, masszív struktúra, izmos savak, cseres komplexitás. Szepsy István birtokfurmintjában gyönyörű mineralitás viszi a prímet, a gyümölcsök sem hiányoznak, ízében kicsi kesernye is játszik. Kiváló bor, talán különb lesz a remek 2006-osnál. A vörösök: Gere Tamás és Zsolt Aureus 2007, Günzer Tamás Ördögárok Merlot 2007, Takler Cabernet Sauvignon Válogatás 2007. Gere Tamásék és Taklerék azt hozták, amit szoktak. Előbbi sok kemény tannint és koncentrációt, utóbbi rengeteg alkoholt, krémes összetettséget. Günzer Tamás merlot-ja mutatta a középutat. Sűrű és komplex bor lett az Ördögárok-dűlő terméséből. Mind a hárommal érdemes lenne egy-két év múltán ismét összefutni. Édesek: Szepsy Szamorodni 2006, Béres 6 Puttonyos Aszú 2005, Tokajicum 6 Puttonyos Aszú 2005. Váratlan vagy sem: a különversenyt nálam vitán felül a szamorodni nyerte. Ez a 2006-os történetesen olyan, mint a híres 2003-as volt fénykorában. Főként illatában, amelyben tökéletes harmóniában játszadoznak a kövek, a késői szüretes gyümölcsök és virágok, a botritiszes árnyalatok. Szájban kevésbé rétegzett és izgalmas, de csak az emlékekhez és a várakozásokhoz képest, az erős 8 pont a minimum. A Béres-aszú kedves volt, a Tokajicum karakteres, ám ebben a kontextusban nem villoghattak.