A szüleim Hajdú-Bihar megyében élnek, ha hétvégéken megyek-jövök, nem mindig autópályázom, néha a 4-es főutat választom. Elég régen felfigyeltem már Ceglédtől nem messze konkrétan erre az objektumra, terveztem, tervezgettem, hogy megismerkedek Kökényék boraival – hadd utaljak vissza az Alföld iránti fokozott érdeklődésemre –, de sokáig nem tettem érdemi lépéseket. Az utóbbi hetekben aztán kétszer is felkaptam a fejemet. Először is a Magyar Tudományos Akadémia egyik középkategóriás fehérborává emelték 2009-es chardonnay-jukat. Másodszor ugyanez a tétel a Pest megye bora büszke címet is elnyerte kategóriájában. Miután az önkormányzat közleményéből értesültem erről, világossá vált, a téma nem tűr többé halasztást. A megyeházi sajtósok néhány nap alatt megszerezték a bort, elmentem érte, hazavittem, kivártam az alkalmat, kibontottam. Kökény és Fia tehát a Kunsági borvidék északi részén dolgoskodik, szőleik a Ceglédbercelhez közeli Aranyhegyen teremnek, fehéreik és vöröseik egyaránt vannak. A 2009-es chardonnay tartályosan készült, ezt érzékszervileg sem nehéz megállapítani. Színe szó szerint fehér, alig-alig mutat némi nagyon-nagyon halvány sárgát. Igen illatos, mindenekelőtt a tipikus savanyúcukros-bodzás vonalon, de apránként kibontakozik valami chardonnay-s édes-meleg árnyalat is. Teste közepes, savai selymesek-játékosak-csiszoltak, arányos és egészséges mindenestül. Kifejezetten finom. Nem lép túl a tisztességesen elkészített reduktív borok világán, de amit vállalt, azt hibátlanul hozza. Már megint túlzásba viszem a bőkezűséget: 5 pont.