Simán megírhatnám az alkoholista is ember sorozat harmadik részét – ez volt az első, ez meg a második –, komoly alkoholos befolyásoltságra tettem szert péntek este a Budai Gourmet-n, ezért arra például nem emlékszem, mit kóstoltam az Andrássy Kúriánál. Azt tudom, hogy három borral kínált meg Zsurki Sándor, azt is, hogy ízlett mind, de a részletek sehogy sem akarnak kikristályosodni. Pedig határozott ismeretszerző szándékkal vágtam bele az egészbe, köptem is itt-ott, de úgy látszik, túl nagy volt a merítés. Még szerencse, hogy ami a finálé előtt történt, az nem veszett el, születhet bejegyzés. Először is azt szeretném elmondani, hogy ez a rendezvény most tetszett nekem legjobban. A várbeli helyszín sokkal kellemesebb, mint a korábbi, a kétezer forintos belépőt ki lehet izzadni, a pohár használható, a gasztro- és a borszínvonal rendben van. A látogatottság délután szerénynek tűnt, estére besűrűdött kicsit a tömeg, de közel sem annyira, amennyire a szeptemberi borfesztiválon szokott. Elfértek a népek. Az viszont nem feltétlen vált a dolgok előnyére, hogy az egyik udvarban vígan bográcsoltak, szállt a füst szanaszét, ha úgy fújt a szél, semmit sem maradt a borok illatából. Azt hallottam, a nagyszabású Cos d'Estournel-mesterkurzus szervezői-résztvevői bosszankodtak is emiatt rendesen. Alább felsorolom azokat a borokat, amelyeket szeretettel ajánlok olvasóimnak, előbb azonban két élményről picit részletesebben. A wineage-esek megint találtak egy figyelemre méltó borászatot, történetesen Chilében. Alvaro Espinozát a legnagyszerűbb dél-amerikai borászok egyikének tartják napjainkban, annyira kézműves és természethű, hogy csak na. Az Antiyal tipikus garázsborászat, összesen két vörössel, a carmeneréből (50%), cabernet sauvignonból (40%) és syrah-ból (10%) házasított Antiyallal és a syrah-ból (55%), cabernet sauvignonból (35%) és carmeneréből (10%) küvésített Kuyennel. Mindkettő nagyon színes, nagyon finom, nagyon elegáns. Hadd jegyezzem meg új szokásom szerint: a tengerentúlon sem csak pancsolt bor van. A nap pincéje címet pedig ezúttal a Jackfall Bormanufaktúra kapja. Hosszú ideje nem kóstoltam tőlük semmit, elhelyeztem őket egykor a villányi középmezőny sűrűjében, tudtam, hogy vannak, teszik a dolgukat, de ritkán találkoztunk. Most azért kerestem fel őket, mert egy hozzászóló bekommentelte a Tótágasukat, kíváncsi lettem rá haladéktalanul. Végül négy borukkal ismerkedtem meg, ezek közül három tökéletes a maga kategóriájában. A 2007-es Tótágas érett-összerendeződött ivóbor, a 2008-as Gesztenyés portugieser mindent visz – válogatott tétel, nemcsak a minősége, az ára is magasabb az átlagnál –, a Pillangó nevezetű, komplex és fineszes 2006-os cabernet sauvignon a hab a bortortán. Egyszer ennyit, jöjjön az ömlesztés. Fehérek: Gedeon Birtok Kövidinka 2009, Dobogó Satöbbi Hárslevelű–Sárgamuskotály 2009, Pannonhalmi Apátság Tricollis 2009, Töltl Soproni Pinot Blanc 2009, Matias Badacsonyi Hordós Kéknyelű 2008, Györgykovács Somlói Tramini 2008, Petrányi Finale Csopaki Olaszrizling 2008, Szecskő Tamás Szürkebarát 2008, Kovács Nimród Chardonnay 2007. Rozé: Sauska Villányi Rosé Cuvée 2009. Vörösök: Perrin Nature 2009, Sterlik Soproni Éjszaka Kékfrankos 2008, Luka Soproni Zweigelt 2008, Ákos Pince Réthly 2006, Jackfall Tótágas 2007, Gesztenyés Portugieser 2008 és Pillangó 2006, Antiyal Antiyal és Kuyen (az évjáratokat elfelejtettem), Kovács Nimród NJK 2006. Még nincs vége a gourmet-zásnak, ma van a zárónap.