Le vagyok nyűgözve. Akármit mondunk, csak behatárolja a várakozásokat az, hogy egy bor mennyibe kerül. Egyik-másik értő szerint ezért kell vakon kóstolni, mert ha látunk, esélyünk sincs objektíven megmérni a tárgyat. Két dolgot mondok erre. Egyfelől objektivitás nincs – ha semmiben sincs, miért pont az eredendően-végtelenül szubjektív borban lenne? –, másfelől az a valami, ha nevek és címkék ismeretében bírjuk felismerni a jeleket. De hagyjuk az elméletet, jöjjön a gyakorlat: a szekszárdi Tüske Pince 2007-es merlot-jáért nagyjából kétezer forintot kér a kereskedő, ehhez képest elképesztő teljesítményt nyújt. Halmai Csabát leginkább mindig színvonalas sillerje okán szokás emlegetni, de most hipphopp megtanultam: van ott más is. A termelő általában tartályosan készíti a borait, csak a legjavát teszi hordóba; ez a merlot kétéves érlelésben részesült. Az évjáratról tudjuk, milyen volt, nem csoda, hogy 16-os alkoholig erjedt a minőségi alapanyag. Bíborvörös szín, mély, mégis vibráló illat. Áradnak a gyümölcsök, szilvásan, erdeisen, fűszeres frissesség teszi színesebbé az összképet. Teste közepes és nagy között, savai finomak, tanninja moderált, szesze – elhiszem, hogy hihetetlen – egyáltalán nem lóg ki, lecsengése szép száraz. Komplex, lendületes, intelligens bor, nincs benne semmi nehézkesség. Felülről pillant le a 6 pontra. Ennek a párja, roppant jó vétel.