HTML

Albert gazda

A bor nem élelmiszer-ipari termék, de nem is az istenek itala. A bort azért szeretjük, mert szórakoztat, és mert finom. A földön iszunk. Elég sokat. És ha lehet, jót.

Friss kommentek

  • 2colours: Aha. Szóval Hamvas széttrollkodott mindenkit néhány közhelyért? Még mindig nem az igazi... (2017.04.20. 19:47) A félreértett Béla
  • frezerxp: az előző hozzászóllást igencsak megkérdőjelezhető, ugyanis magyarországon még nem találkoztam olya... (2013.09.09. 20:35) Jean Balmont Cabernet Sauvignon 2008
  • rszabi: Nagyon vártam már. Napi szinten fog frissülni az új blog is? (2012.07.31. 12:44) Hát akkor igyunk
  • AG 2.0: iszunk.postr.hu/ (2012.07.30. 17:21) Tervek
  • önkéntes rendőr: Na asszem, az étterem be is zárt... (2012.07.04. 13:55) Ráspi Zweigelt Válogatás 2007

Címkék

2003 (16) 2005 (17) 2006 (68) 2007 (121) 2008 (132) 2009 (93) 2010 (22) alföld (18) aszú (17) ausztria (20) badacsony (20) balassa (10) balaton (41) bikavér (10) bock (14) bott frigyes (15) cabernet franc (18) cabernet sauvignon (34) chardonnay (30) chile (10) demeter zoltán (19) eger (39) emberek (11) etyek–buda (23) franciaország (13) furmint (47) gere attila (10) gondolatmenetek (37) hárslevelű (16) hatpontos (143) heimann (15) hétpontos (104) hilltop (11) hírek (42) hollóvár (10) jásdi (17) kékfrankos (19) légli (20) losonci (15) mátra (20) merlot (25) négypontos (66) nobilis (13) nyakas (10) nyolcpontos (48) olaszország (18) olaszrizling (37) oremus (12) ötpontos (129) pécs (11) pincék és borászatok (22) pinot noir (19) programok (20) rajnai rizling (24) ráspi (15) rendezvények (44) rozé (11) sauska (22) sauvignon blanc (16) somló (16) somlói apátsági pince (11) sopron (15) st. andrea (21) szászi (11) szekszárd (43) szentesi (14) szepsy (20) takler (16) tiffán (15) tokaj (93) vida (11) villány (55) wachau (11) Címkefelhő

Hol is tart az olaszrizling 2011-ben?

2011.01.20. 22:00 AG 2.0

Szinte hajszálpontosan egy évvel ezelőtt hoztuk össze a nagyszabású olaszrizlingezést a Szekszárdi Boregyetemen, és idén megint történt valami hasonló, ezúttal Csopakon. Jásdi Istvánnak jutott eszébe, egy asztal mellé kéne ültetni a legjobb magyar olasztermelőket, valamint néhány szakírót és léhűtőt, nézzük meg, mi a helyzet ezen a fronton mostanában. Nem állítható, hogy tökéletes volt a merítés – Bussay László nem tudott jönni, Losonci Bálint és a Somlói Apátsági Pince is hiányzott, és bizonyára készítenek remekeket mások is –, de hogy izgalmas sort sikerült összerakni, az fix. Az volt a koncepció, hogy aki teheti, hozzon egyrészt egy alapkategóriás terméket, másrészt valami kedvencet. Nem tudtam nem lelkesedni az összkép láttán. Mert igaz, hogy a sokféleség, amelyet tapasztalhattunk – ahány ember, annyi módszer, eljárás, koncepció, filozófia stb. –, már-már nemcsak gyönyörködtet, hanem zavarba is ejt, de nincs mese, akkor is szeretek lubickolni az élvezetek tengerében. Ezzel együtt elismerem: a furmintosok krémje ebben a pillanatban talán jobban tudja, mit miért akar csinálni, mely célcsoportokat hogyan óhajtja megszólítani. Magyarra fordítva, az olaszrizling még mindig sokkal inkább szól a borászról, mint a termőhelyről, holott egy ideális világban a somlói somlói, a csopaki csopaki, a badacsonyi badacsonyi kellene legyen elsősorban. Vagy mit tudom én. Tovább után végigszaladok a dolgokon, nem a kóstolás sorrendjében, inkább vidékenként-termelőnként.

Nyári Ödön 2010-es mintája virágos illatokkal kezdte, intenzív savakkal végezte. A decemberben szüretelt, acélosan tiszta 2007-es úgy viselkedett, mint egy majdnem száraz szamorodni, tetszett. A Laposa Pince 2009-es Frisse vibrált jókedvűen, a 2008-as Somlói is azt tette, tekintélyesebben. A lelkesen-rokonszenvesen-fiatalosan iparkodó csopaki Szent Donát Kisrizlingje kicsit likőrös a fa miatt, de finom. Szászi Endre 2009-es szigligetije továbbra is a legjobbak közt van ár-érték vonalon; az immár legendás 2006-os Szentgyörgyhegyi pedig nagyjából méltó régi nagy híréhez – ám épp a híre miatt egy árnyalattal többet vártam tőle. Légli Ottó 2008-as Banyászója többet tud tavaszi önmagánál, a szuper 2007-es meg világosabb, frissebb, frappánsabb most, mint legutóbbi találkozásaink alkalmából; érdekes, a hetes Gesztenyés riesling hasonló mutatvánnyal kedveskedett nemrég. Jásdi István 2009-es csopakijában a visszafogottabb illat után finoman játszanak a savak, a 2008-as Siralomvágó meg nem más, mint a 2008-as Siralomvágó. Később, a vacsora mellé ihattunk a 2009-es hordómintából, még nem tudni, utoléri-e elődjét, vannak esélyei. Ahogyan azt sem, hogy a szintén előkeveredett 2002-es Ranolder zseniális kvalitásait megismételheti-e kilencedik életévében bármi. Figula Mihály 2009-es balatonszőlősijének meleg az illata, hűs az íze, a 2009-es Arácsi a legkomplexebbek egyike volt a sorban, lehengerlően színes savvilággal, a 2007-es Szilénusz nem is bírta tartani vele a lépést.

Ha jól értettem, a pécsi borozósok küldték a 2009-es Grasevinát a dél-baranyai Podrum Beljétől, olyan vibrálóan zamatosnak találtuk, hogy csak na. Egy borral szállt be Jásdi István felvidéki jobbkeze, Molnár Szabolcs, aki ikertestvérével gazdálkodgat mellesleg Kürtön is, 2009-es Máriavölgyije az este egyik orbitális meglepetésének bizonyult, sziporkázó tartalmassága lenyűgözött, vacsora után is visszatértem maradékához, nem tudtam vele betelni. Ha már Felvidék: Bott Frigyes 2009-ese hozta, amit a muzslai gazda dolgai hozni szoktak, és a 2008-as aszú is elegáns a végtelenségig.

A borbarátos Roznik Ferenc a Dénes Hegybirtoktól mutatott két Ság-hegyit, az érett, tiszta ízű 2008-as jobb formában volt, mint az ízes, picit karamelles 2009-es. Takács Hollóvár Lajos 2009-ese szokása szerint minden tekintetben időt kér, palackban, pohárban egyaránt; de nyilván markáns, megfontolt olaszrizling ő már most is. Györgykovács Imre 2008-as őszinte somlóija okosan mutatta be, miért szeretjük ennek a termelőnek a borait több mint 15 éve, az érett és egészséges 2004-es rátett még egy lapáttal. Spiegelberg Stefán hatalmas, széles, áradó, harapható 2008-as somlóija mintha koncentrátum lenne, nem is kedvelte mindenki, én azonban a lelkesek közé tartoztam. A 2003-as alapján úgy tűnt, az ilyesmiből sem tűnik el hipphopp az élet.

Gál Lajos egerszólátija egy az egyben hozta ugyanazt – orrban zártabb, szájban nyíltabb –, amit akkor, amikor ötpontossá minősítettem. A 2008-as Kántor-Tag mély, sűrű és hömpölygős, aligha sajnálnám tőle a hetest, ha elkvaterkázhatnék vele alkonyattól pirkadatig. Lőrincz St. Andrea György frisset nem mutatott, hiszen egy ideje az utolsó cseppig beházasítja olaszait. 2005-ese sem omlott még össze, de amit a 2003-as produkált, az előtt le a kalappal: mély, gyümölcsös, zamatos, dinamikus így nyolcévesen. Rémlik, egy 2005 környéki világgazdaságos olaszkóstolónkat megnyerte ez a bor, ami jó, az jó marad.

Öt legnagyobb kedvencem szerdán, nem sor-, hanem ábécérendben: Figula Arácsi 2009, Jásdi Siralomvágó 2008, Légli Banyászó 2007, Molnár Szabolcs Máriavölgyi 2009, St. Andrea Egerszóláti 2003. És akkor a nagy kérdés a végére: a kedves olvasó szerint kellene az olaszrizlingeseknek szerkeszteniük olyasmi szabályozást, mint mondjuk a wachaui, hogy egy irányba húzva szervezettebben emelhessék magasra az egyik legfontosabb magyar fajta képzeletbeli zászlaját? Vagy mindenki csinálja szabadon, százféleképpen, úgy, ahogy szeretné, és a remélhető sikereknek hála maguktól kirajzolódnak a követni érdemes utak? Hátha alant is érdemes folytatni a beszélgetést, amit Csopakon elkezdtünk. Persze csak ha van hozzá kedvük.

44 komment

Címkék: olaszrizling györgykovács jásdi st. andrea figula laposa hollóvár légli gál lajos nyári bott frigyes szászi spiegelberg podrum belje dénes hegybirtok szent donát molnár szabolcs

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

"a kedves olvasó szerint kellene az olaszrizlingeseknek szerkeszteniük olyasmi szabályozást, mint mondjuk a wachaui, hogy egy irányba húzva szervezettebben emelhessék magasra az egyik legfontosabb magyar fajta képzeletbeli zászlaját?"
Mocsokos hedonisták:), sztem persze, de az a szép az olaszrizlingben, hogy szinte akármilyen évjárat, akármilyen fekvés, terhelés termése mellett jót lehet kihozni belőle, ezt nálunk semmi más nem tudja, szóval így is úgy is jó lesz a vége, ha kicsit is törekszünk a jóra. Csak törekedjünk...
Azt hiszem, én is javíthatatlan hedonista vagyok. Tetszik ez a sokféleség és lubickolok benne; hogy aztán a fajtának, a termeléknek, az ország bor-hírének jót tenne-e a szabályozás, azt nem tudom, elképzelhető, és nyilván olyan szempontból az is jó lenne.
Azt hiszem, zolihoz csatlakozom: így is, úgy is jó lesz a vége. És persze tudom, hogy ezzel a témáról való beszélgetést nem mozdítottam elő sokat... :-)
@marvin__42: a termeléknek = a termelőknek
Kicsit irigyellek, hogy egy kupacban ennyi és ilyen remek Olasz rizlinget kóstolhattál.
Az utolsó bekezdésben feltett kérdésre én csak röviden fejteném ki a véleményemet (biztos vagyok benne, hogy lesz, aki ezt hosszabban megteszi). Feltétlen szükség lenne egy alulról induló, átfogó szabályozásra, és nem csak az Olasz rizling, hanem valamennyi, külföldön és a belföldi piacon magyarként megjelenő fajta esetében. Joggal teszi fel egy külföldi a kérdést, hogy ha egy Olasz rizlinget, Juhfarkot, Hárslevelűt 300 és 3000 Ft-ért is megvehet, akkor igazán mi a különbség. Ha pedig magyarázni, magyarázkodni kell, régen rossz. Hasonló a helyzet más Hungaricum (aszú, szamorodni, Bikavér) ügyében is.
Talán jó lenne egy olyan nevet kitalálni a fajtának, ami valamilyen magyar kötődést sugall. Akkor talán nem zajlik le a következő beszélgetés egy külföldi vásárló és egy magyar borász között:
- Ez milyen fajta?
- Olasz rizling, egy régi magyar szőlőfajta.
- És mit jelent az olasz angolul?
- Italian.
- Angol neve nincs a szőlőnek?
- De, Welsh Riesling.
- Akkor mitől magyar?

Bocs, mégis kicsit hosszú lett.
@Oenophile: Egy szőlőfajta nem azért magyar mert magyar származású, hanem azért mert ma nagy mennyiségben elsősorban Magyarországon termesztik.
@BZoltan: Köszönöm az információt. Tisztában vagyok az általad leírtakkal. Ha figyelmesen elolvasod a fenti hozzászólásommal láthatod, hogy nem írtam, hogy az Olasz rizling, vagy akármelyik említett fajta magyar származású lenne.
@Oenophile: OFF: olaszrizling. egyben, kisbetűvel.
Szerintem az olaszriesling az a magyar fajta amit a legtöbb fele keppen lehet élvezni. Nekünk idén egy vekonyabb savasabb formáját mutatta(minő meglepetés) tavaly egy átlagos közepes testű kicsit petrolos bort adott tavaly elott meg egy nagy testű virgonc savú magasabb alkoholu krőzust! Idén hatalmas pohár froccsoket iszom belőle. Tavaly kis szódával sok borral hogy frissitsem tavaly elott meg borversenyeket nyertem vele és naponta csak 1-1 pohárral szigorúan tisztán. És ez ugyanaz a terület csak evjarathatas. Na szóval nekem tetszik ez a sok szinuseg. Ha a terneskorlatozast a muvelesmodot az alkalmazható technológiát is szabalyoznank, akkor lehet csak nagy sávú nagy alkoholu krozusok szuletnenek, jó lenne az de nem jobb mint most. Aki akar az tud most is olyat csinálni. Szabályozás nélkül.
@Oenophile: Értem. Szerintem egyébként nem kell megijedni attól, hogy a fajta nevében benne van az "olasz" szó.

Magyarországon egyébként ha jól tudom akkor 27 variációja van az olaszrizling alapfajtának (rizling néven futnak még a gyöngy, jó, kárpáti, kecskeméti, nosztori, rózsás, szagos, vörös és nyolcféle rajnai fajták)

Szerintem az, hogy egy fajtát mennyire emelünk ki a többi közül és mennyire fedezzük fel a magyar bor újra-felfedezése céljából az elsődlegesen annak a kérdése, hogy az adott fajta mennyire hasznosítható sokoldalúan és milyen minőséget képes adni a különféle művelésmódokkal a magyar borvidékeken. Az, hogy a neve hogyan hangzik az legyen huszadrangú kérdés.

Ebből a szempontból az olaszrizling csilliárdszor jobb fajta a furmintnál.
6os/8as siralomvágó, 9es arácsi és Béla bácsi még hordóban érlelődő 8as és 9ese...ezek azok a borok amik számomra a legtöbbet mondtak az olaszrizlingről valaha is!
@Oenophile: Az olaszrizling nevével az a baj, hogy a fajta se nem olasz, és se nem rizling :)
Ennek magyarázgatása valóban "ciki" és kóstolókon, bemutatókon nehéz elkerülni. Gond ez mind a termelőnek, mind a kereskedőnek itthon és külföldön egyaránt.
Az olaszrizling az egyetlen fajtánk, mely a Kárpát-medence szinte minden sarkában jelen van és a régió közös nevezőjeként, arcaként lehetne használni. Borstílustól függetlenül ez a fajta az, mely képes arra, hogy bemutassa a régió termőhelyeinek sokszínűségét.
Ha azt szeretnénk, hogy hosszú távon piaci tényezővé váljunk és arculatunk legyen, ahhoz tökéletes választás az olaszrizling.
Rövid távon azt kéne elérni, hogy a borvidékek között legyen egy stílusbeli megállapodás, arra hogy milyen az alap olaszrizling és minden borvidéken legyen kellő számú termelő, aki készít is ilyet. A másik, hogy szerintem meg kell változtatni a fajta nevét, mert ezzel a névvel nem fognak tudni mit kezdeni külföldön (hacsak nem arra hajazunk, hogy olasznak nézzék a bort, egy piros-fehér-zöld logóval párosítva elég jó esélyünk lenne erre).
Úgy tudom, hogy az olaszrizlinget lehet nemes rizlingnek is nevezni.
Szerintem lehetne a fajta neve simán "nemes". Egy szó és könnyen kimondható, ráadásul ha lefordítjuk bármilyen nyelvre akkor is hangzatos marad.
Irhatnal par szot a boraszok velemenyerol. Volt valamilyen egyseges kovetkeztetes, megfogalmazott uzenet?

Technologiat illetoen en eddig pl tartozkodtam a tisztan reduktiv olaszoktol, egyszeruen kevesbe jottek be. A 2009es Szent-Donat Bodonkut tegnap megingatott ebben. Egy eloitelettel kevesebb? :)
A furmintosok talan azert vannak jobb helyzetben, mert tobb termelo is elkeszitette a prototipust, atleptek a 8 pontos hatart. Az olasznal ez meg varat magara (szerintem jo uton vagyunk), szerencsere egyre tobben torekszenek erre.
A szabalyozast en jo otletnek tartom - gondolom ez regionkent valtozo lenne, a somloi somloi, a csopaki csopaki alapon - de elobb legyen meg az "aha erlebnis".
@kisrizling: A nemesrizling az egy variációja az alap olaszrizlingnek.
Én nem érzem gondnak azt, hogy az a neve ami. Nem hiszem, hogy szégyellnünk kellene. Ha egyszer ez a neve akkor ez a neve. Ha jót csinálunk akkor az lesz a lényeg és a világ megtanulja szépen magyarul azt, hogy "olaszrizling".

Abban sem hiszek, hogy borvidékek közötti egyezségre lenne szükség a stílust illetőleg. Meg kell határozni bizonyos termékkategóriákat (pl: asztali, alap, prémium, csúcs) és az egyes kategóriák technológiáját kellene leszabályozni. Mondjuk prémium és csúcs kategóriás olaszt csak hektáronként minimum 5000 tőkés és max 30hl hozammal lehet csinálni, kizárólag 100% olaszrizlingből spontán erjesztéssel, mustjavítás nélkül.

Erre tényleg ott van az osztrák rendszer példának.

Ja... és a gumicicám ismét... Nem az exportra való kitörési pontot kell keresni, hanem a belföldi piacra való betörésit.
Szerintem attól, hogy lenne szabályozás, kellően szigorú termékleírásokkal, attól még virágozhatna száz virág, nem kéne feltétlenül "beskatulyázódni". Ahogy a fenti sorban is látható, alapvetően igazából 2-3 pólúsú a történet a legtöbb borásznál. Készülhet sima ivóbor is, de készülhet eszményi válogatott formája is a rizlingnek ugyanannál a pincénél...illetve megfordítva kicsit: attól még hogy hazánkban egy fajtából sokféle bor készülhet (ez igaz, nem csak az olaszrizlingre, de Furmintra, Kadarkára, Kékfrankosra egyaránt), ettől még valamiféle egységes szabályozásokra szükség lenne. Úgyh nagyon jó kis kezdeményezés ez, örömteli, hogy a "rizlingesek" is elkezdtek mocorogni!!! És nagyon drukkolok nekik, hogy sikerüljön végre a fajtát méltó helyre tenni a fogyasztók fejében.
Viszont tán fontosabb szempont, hogy ha esetleg lesz szabályozás, akkor ésszerű termékleírások, ésszerű kategóriák szülessenek, aminek van értelme (ne legyen nagyon megengedő, a felső kategóriákban semmiképp). Ez az amire kevés a példa hazánkban sajnos. De pl olyasmi is, amit BZoltan leírt az pl. logikusnak tűnik. A konkrétumokat majd az okosok úgyis megszakértik.
@BZoltan: Igen a nemes rizling az valóban egy önálló variáció, ha jól tudom Bakonyi Károly nemesítette, de tudtommal ennek a klónnak a neve használható úgy általában az összes olaszrizling variációra is.

Amit írsz a termékkategóriákról az rendben van, de amikor én a szükséges alaprizlingről írtam azt úgy értettem, hogy a magas minőséget képviselő pincészeteknek kéne egy egységesebb stílusra törekedni, mert ahogy a fenti kóstolón bemutatott borok is szépen megmutatták: ahány pince annyiféle rizling van, nem alakul ki a fogyasztói fejekben egyfajta jellegzetes minőségi olaszrizling kép. A borok sokszor inkább képviselték a borász filozófiáját, mint a fajtát vagy a borvidéket.

Az exporta meg szükség van, mert a minőségi borászat piaca idehaza stagnál. A fenti találkozón elhangzott, hogy a minőségre törekvő pincészetek piaca kb 500ezer fős törsközönséget jelent.

Az export két okból is jó: egyrészt rövid távon egyszerűbb lenne megszólítani a szomszédoknál lévő ínyenceket (pl lengyelek, csehek, hollandok, dánok stb), mint idehaza újakat kinevelni, másrészt a feltörekvő magyar borászatok kevésbé lennének kiszolgáltatottak, ha több piacon is jelen lennének. Ehhez viszont arculat kell és egységesebb borok.
@demisec: orulok a kommentednek, mert amikor a sajatomat irtam a szabalyozassal kapcsolatban lemaradt, hogy nekem kell a froccshoz valo alapanyag is :)
A szabalyozassal kapcsolatban azt gondolom alul egy kovetendo minimumot kellene meghuzni, a tetejere vonatkozoan kell a szigor.

A BZoltan altal irt "asztali, alap, prémium, csúcs" kategoriak nem is ertem miert nincsenek eletben. Ideje lenne vegre megerteni h nem a kategoriakat kellene elmaszatolni, hanem a kategorian belul nagyot alkotni.
Tovabbra is tartom h Jeremy Clarckson mondta meg a tutit ebben a temaban (is:)
@kisrizling: Két alapvető dologban nem értek veled egyet.

1. A stagnáló belföldi piac láttán nem az export felé kell menekülni, hanem felvenni a kesztyűt és rendberakni a belföldi piacot. Nem létezik sikeres bor export működő belföldi piac nélkül.

2. Nincs szükség egy könnyen felismerhető univerzális stílusra. Például mert ilyent nem lehetne kialakítani anélkül, hogy sérülne egy sor termőhely karakterisztikája. Nem a diverzitás az olaszrizling baja, hanem a töménytelen mennyiségű vállalhatatlanul pocsék minőségű rizling. Jelenleg minőség a probléma, nem pedig a stílus avagy a felismerhetőség.

@e_easy: Azért nincsenek életben ilyen termékkategóriák, mert jelenleg az asztali alatti minőséget tudják a pancsgyárak minőségi borként pozicionálni a piacon. Túl nagy üzlet a fogyasztók átverése. Nincs sem szakmai, sem politikai szándék rendet rakni. Akinek ehhez ereje lenne annak érdeke nincs benne.
@BZoltan: A második ponthoz még annyit, hogy szerintem egyetlen pocsék de nagy mennyiségben forgalmazott tétel nagyságrendekkel többet árt az olaszrizling márkának mint amennyit a posztban felsorolt összes fantasztikusan jó olasz épít rajta.
"Szászi Endre (...) az immár legendás 2006-os Szentgyörgyhegyi pedig" Ez véletlenül nem a Kabócás? Mert akkor az Szigligeti ;-)
@BZoltan: Félreértettél. Én sem nagy mennyiségről, sem pedig a minőség rovására történő kompromisszumról nem beszéltem. Egyszerűen csak azt vetettem fel, hogy ha a minőségi termelők elképzelése az eszményi olaszról eszmecserék révén közeledne egymáshoz, valamint egy szerencsésebb névvel egységesen kommunikálnánk, hogy ez a fajta a minőségi magyar fehérbor zászlóshajója, akkor el lehetne érni sikereket külföldön.
Jó példa erre az a törekvés, mely a száraz furmintot igyekszik befuttatni. Csak a furminttal az a baj, hogy nem elég elterjedt idehaza.

A hazai fogyasztók nevelése is nagyon fontos, de szerintem több időt és energiát vesz igénybe, mint egy-két, a magyar belpiac nagyságához mérhető, fizetőképes kereslettel rendelkező külföldi piac "megdolgozása".

Én a hazai fogyasztói bázis rövid távú erősítésére elsősorban a fiatalok megcélzásával és a fröccskultúra népszerűsítésével látok esélyt, ami nem kifejezetten a minőségi kis és közepes termelők megélhetését fogja javítani.
@kisrizling: Értelek, így már jobban hangzik.

Az kétség kívül jót tenne a fajta megítélésének és a fejlődésnek, ha a termelők kóstolnának együtt és beszélgetnének.

Ezzel együtt szerintem az olaszrizling név szép és jó név a külföldi sikerek pedig a magyra bor jelenlegi állapotában huszadrangúak.

A fröccsöt illetőleg igazad van. Az egy jó kiindulási pont lenne. Nem látok azzal sem problémát, hogy ez a nagyobb és egyszerűbb borokat termelő gazdáknak előnyös. A minőségi és igényes rizlingnek megvan már most is a piaca. Ma Magyarországon a borpiac betegsége az alsóbb régiókban érezhető leginkább.

A száraz furminttal kapcsolatos törekvésekkel kapcsolatban egyébként vannak fenntartásaim.
MADASS: nem ez egy külön tétel, ami valóban olyan komoly, mint a szintén 6-os kabócás, de száraz, karakterében is más. Igazi etalon, de gondolom kisebb palackszám készült belőle, mint a kabócásból, mert jóval kevesebbekhez is jutott el.
@BZoltan: Hadd kozokodjek legelsobb.
"Nem létezik sikeres bor export működő belföldi piac nélkül." - dehogynem. Hallottal mar a portoirol? Igaz, mas korban, de az bizony exportra epult. Van meg mas pelda is. (de belatom, ez kotozkodes... :-) amde attol meg cafolja az allitasod).
Olaszrizling - annak idejen az uj-zelandiak nem estek ketsegbe, hogy a sauvignon blanc nem oshonos fajtajuk, sem az ausztralok, hogy a shiraz sem az "ovek". Nekialltak, es olyan jo borokat csinaltka, amik "uj-zelandiva" ill. "ausztralla" tettek a fajtat. Ill. ezekrol a fajtakrol most mar gyakorlatilag azonnal ezek az orszagok jutnak a borisszak eszebe. Igy hat mellekesnek tartom a kerdest, hogy "mitol magyar". Nem az, oszt' punktum. Ettol meg lehet Mo-n kivalo olaszrizlinget termelni.
Azonban szerintem valamifele szabvanyositas ennek elengedhetetlen kelleke. Addig semmi esely arra, hogy kozos erovel akarmit is el lehessen erni.
@BZoltan: Ezekkel a pontokkal mind egyetértek. Véleményem szerint nincs baj a névvel, és egy ilyen mennyiségben elterjedt fajtát nem is lehet csak úgy átnevezni. A termékkategóriák szigorú újraszabályozása alapkérdés lenne, nem csak olaszrizling szempontból.
Szerintem is a hazai piacon kellene beleerősíteni, és egyértelműen a fiatalokat kellene megcélozni. Ez persze egy hosszú távú folyamat lenne, de mindenképpen el kell kezdeni minél hamarabb. Van olyan terv, aminek alapján lehet már idén nyárra ütős kampány ebben a témában is, majd meglátjuk, hogy mit sikerül átverni a fölsőbb körökön.
@napoletano: Én Portugáliában nagyon korrektnek találtam a helyi borkultúrát és a helyiek rendesen isznak bort. Minden étteremben korrekt helyi bort kínáltak. Messze nem találtam olyan betegnek a helyi viszonyokat mint Magyarországon. A portói azon túl, hogy egy speciális eset nem is jó példa, mert az csak egy terméke a portugál bortermelésnek. Viszont abból a szempontból igazán jó példa, hogy a Douro folyó völgye Tokajjal és Chiantival egy időszakban (176, 1730, 1716) dolgozta ki az eredetvédelmi rendszerét. A sikeres exporthoz ez is kell.

A többit illetőleg egyetértünk :)

@Juventusy: Igen, a szigorú és egyértelmű termékkategóriák nagyon fontosak lennének. De szerintem ha lesznek is ilyenek akkor is csak tessék-lássék, komoly önkorlátozás nélkül. Túl sokan vannak akiknek nagyon nem érdeke a szigor.
A felsőbb körökkel meg az a baj, hogy léteznek.
Már évekkel ezelőtt be kellett volna vezetni (a barack ízű szeszesital mintájára) a muskotály, kékfrankos, merlot stb. ízű szeszesital elnevezést. Aki képes 249Ft+üveg áron "bort" venni, azt nem fogja zavarni ez sem. (Rosszabb napjaimon hajlok arra, hogy engedélyezni kéne minden machinációt és segédanyagot(a jelenleg tiltottakat is) a "bor"készítésben, de azt kötelezővé tenni, hogy mindent fel kell tüntetni a címkén (pl. víz, ipari alkohol, színezőanyag:E128, mesterséges aromák), és azt büntetni, aki ezt nem teszi meg (mint a falopásnál, hogy elkobozhatják az eszközt, amivel elkövették. Itt tartályt, palackozóüzemet stb)). Viszont miért nincs Bp-en tömkelegével épkézláb borozó, megfizethető árakkal? Nagyából a Mátra tartja magát, de pl a múltkor óriásit csalódtam a Grinyóban... A minőségi borok talapzata meglenne, nincs gond a termelői oldallal. Ellenben a vendéglátóipar... Óriási tömeg van Magyarországon olyaból, aki nem adja pl dr. Eher és sopronig mászok alá sörben, de az utolsó emléke borról egy egervin bikavér vagy egy varga olasz, oszt eldöntötte, hogy ő sörös! Nem, öregem, boros vagy, csak még nem tudod! Óriási lehetőségek vannak még a magyar piacban, csak baromi elhibázott minden kampány az elmúlt években. Tök jók ezek a reklám-spotok, csak egy vendéglátós lexarja, amikor a stratégiai döntéseit meghozza. Őt az érdekli, hogy ha nyit egy kocsmát, és aláír a leghűségesebb város sörgyárával, akkor kap poharat, sörcsapot, alátétet, félévente akciót, napernyőt és még hamutartót is. A bormarketing pénzek 80%-át erre költeném. Borozónyitási alap lehetne a neve. Ha ezt sikerülne, nem lenne kérdés, hogy egységes legyen-e az olaszrizling koncepció Badacsonyban, mert mindent megisznak az emberek, max azon vitatkoznak, hogy hol jobb a fröccs, itt vagy ott? Sajna a kereslet sokkal kevésbé hat a kínálatra, mint fordítva.

@demisec: Köszi a kiigazítást, azzal a tétellel nem találkoztam (sajna)
@Madass: ez jó, tetszik. napernyő, sörcsap alátét, hát igen, ez motivál.
@Szomjas Gödény: egy éttermes barátomtól hallottam, így váltott sörmárkát. Kérdeztem: az jobb sör? Mondta, lófa**t, de szebb napernyőt adnak ingyé'. :)
@BZoltan: valószínűleg igazad van ebben a sokszor megválaszolt kérdésben, miszerint előbb itthon kell rendet tenni a fogyasztók fejében, aztán jöhet külföld. Talán a portói sem jó ellenpélda, de lehet, hogy nem is kell annyira messzire menni, hogy találjunk konkrét ellenpéldát. Van már hazai borászunk, aki az aszúinak több mint felét külföldön adja el. Meggyőződésem, hogy nem csak Szepsy István tartozik már közéjük.
(Persze joggal mondhatod, hogy ezek a szabályt erősítő kivételek...:))
@demisec: Én nem értek a tokaji borok megtérüléséhez, de az a tippem, hogy az aszúborok előállítása erősen költséges, kockázatos és mind mennyiségileg mind minőségileg nagyon esetlegesek. Nem ok nélkül nyomatják a tokajiak a száraz furmint témát. A biztos cashflow-t az olcsóbban előállítható biztosabb és nagyobb mennyiségű alapborok tudják (tudnák) biztosítani. Annak meg szerintem harmatos az exportja.
Szerintem még Szepsy Istvánnak sem az a 6-8 ezer palack prémium bora tartja el az 50 hektáros birtokot.
De javíts ki ha tévedek.
@Madass:
ha a dolgok mögé nézünk rögötn látsik, hogy mely alkoholos italoknál van akkora profit, hogy sok ilyen üveggyöngyre futja belőle. a tisztességes bor nem ilyen.
@shiraz: Ezért írtam, hogy a bormarketing pénzek egy részét lehetne erre költeni, de hogy egyértelmű legyen, nem Szászi Endre vagy Gál Lajos marketing költségvetésére gondoltam, hanem a nagy államira (franc se tudja, most épp mi az és hogy hívják)
@Szomjas Gödény: Gondolom, a sörcsap-alátét, stb helyett magad is be tudod helyettesíteni a szódagépet vagy a kancsót. És igenis számol ezzel egy vendéglátós! Sőt! Egy sörgyár még inkább. Megnézi, hogy mit fogsz árulni. Ha azt látja, hogy versenyképes bort, máris lejjebb viszi a kezdő ajándékcsomagot. Adogasd össze, ha mondjuk egy vendéglátó nyit egy helyet kerthelyiséggel: sörcsap+10napernyő+300söröskorsó+30terítő. máris ott tartasz, hogy 300ezer.
@Madass: Igen, az a baj, hogy sok vendéglátós párszázezer forintért eladja a lelkét gyakorlatilag bárkinek.

Még azt is bátran ki merem jelenteni, hogy az ilyen értékes ajándékcsomag már egyfajta árukapcsolásnak minősül amit bizony tilt a törvény. De ugye pipacsvirágos szép hazánkban nem ez az egyetlen olyan törvény aminek nem akar a hatóság érvényt szerezni.
@Madass: Igen, egyetértek, helyeseltem.
Nem vagyok vendéglős, de gondolom, hogy számít az ilyen segítség. És az meg általában meghatározza igen sok dolog fogyasztását, hogy mit lehet kapni/mit árulnak. Csak sosem beszélnek errefelé a kínálati oldal efféle marketingeléséről.
@BZoltan: Szerintem csak akkor lenne árukapcsolás, ha pénzért kéne kötelezően megvenni a másikat is, ha te csak az egyiket szeretnéd. Tipikusan az internet és kábeltévészolgáltatók csinálták, főleg az ADSL hőskorában (nem tudtam TV/telefon nélkül netet venni a törvénysértőktől).

Az ingyenes jutalomfalatkák osztogatása marketing, azt meg szabad.
@Szomjas Gödény:
gratula a blogodhoz, sok sikert! és jó borokat :)
Óóóóóóóóó, basszameg Albert, de irigyellek!

Egy ilyen kóstolóért ölni tudnék.
@RAMBO: Ez komolyan hangzik Tőled!
Már látom is magam előtt...

RAMBO 5 - The Welschriesling

Rambo békésen kapálgat badacsonyi birtokán, amikor váratlanul megjelenik Trautman ezredes néhány régi kollégájával...

@shiraz: Köszi!
@RAMBO: In town you're the law, out here it's me.
Szerintem a külföldi és belföldi piacnak mások a problémái, érdemes őket külön kezelni, és mindkettővel foglalkozni. A magyar borászat igazi fellendüléséhez kell az export is (leginkább Közép-kelet Európa adja magát) és a hazai borfogyasztás erősödése is.

A legnagyobb bajunk szerintem -és ezt többen is jól látják– a hihetetlen mennyiségű, kutyult, részben olasz-import, olcsó és közel ihatatlan "bor". A nagy termelőknek (Alföld, helló! - persze tisztelet a kivételeknek) nem Olaszországból kéne bort behoznia piaci ár alatt, szürkén, hanem sokkal inkább a magyar kistermelőktől -szigorú minőségi kontroll mellett- felvásárolni a termést. A jelen helyzet szerint a magyar kisparaszt szőlőtermelő halálra van ítélve, mert már nyomott áron se veszik meg a szőlőjét, jobban megéri olaszországból behozni a nettósított lőrét.

Ezen helyzet megváltoztatásához politikai erő kéne, mert így a nagy halakat nem lehet kifogni a tóból: ahhoz túl sok nyugdíjas vámparancsnok dolgozik a "szervezetben". Persze ezen összefonódások aztán olyan összefogott akciókhoz vezetnek a minőségi borászatok ellen, mint amilyen a villányi címkebüntetős akció, vagy a mostani borzárjegyet visszahozni kívánó törekvések.

Bocs, ha pesszimista voltam - az vagyok.

Ui.: Az olaszrizlinget nem átnevezni kell, meg welsh-rieslingként árulni, hanem "olaszrizling" néven behozni a nemzetközi köztudatba. Csakúgy, ahogy a kékfrankos se blaufränkisch Magyarországon.

Uff.
Jó ez a kezdeményezés, de ha nem történnek tetek, akkor nem fog történni semmi azon kívűl, hogy összegyűl néhány borász és fejtegetik az Olaszrizlingről alkotott gondolataikat.
Azér akad jó pár etalon pincészet a témában amik megmutatják, hogy mire is képes ez a fajta. Csak hogy néhányat említsek a kedvenceim közül: Szászi Olaszrizlingek, aztán ott van a Jásdi, Somlói Apátsági 2009, vagy a Pálffy Olaszrizlingek (főleg a 2008 ami tudtommal az egyetlen olaszrizling, ami bekerült a Népszabadság TOP100 borába)
Szóval vannak különleges minőségüek itt is!
@winePuNk: Szerintem már az komoly történés, hogy termelők összejöttek, megkóstolták egymás borát és beszélgettek.

Én persze személy szerint nagyon hiányolom az érdemi véleményeket. Szóval jó lenne tudni, hogy akkor most hol tart az olaszrizling és hova kellene és mikorra eljutnia szerintük.
@BZoltan: igen, igen! mindenképp előrelépés a kezdeményezés, hogy összefogjanak a gazdák.
Én is arra lennék kiváncsi, hogy nekik akkor mi is a véleményük?