HTML

Albert gazda

A bor nem élelmiszer-ipari termék, de nem is az istenek itala. A bort azért szeretjük, mert szórakoztat, és mert finom. A földön iszunk. Elég sokat. És ha lehet, jót.

Friss kommentek

  • 2colours: Aha. Szóval Hamvas széttrollkodott mindenkit néhány közhelyért? Még mindig nem az igazi... (2017.04.20. 19:47) A félreértett Béla
  • frezerxp: az előző hozzászóllást igencsak megkérdőjelezhető, ugyanis magyarországon még nem találkoztam olya... (2013.09.09. 20:35) Jean Balmont Cabernet Sauvignon 2008
  • rszabi: Nagyon vártam már. Napi szinten fog frissülni az új blog is? (2012.07.31. 12:44) Hát akkor igyunk
  • AG 2.0: iszunk.postr.hu/ (2012.07.30. 17:21) Tervek
  • önkéntes rendőr: Na asszem, az étterem be is zárt... (2012.07.04. 13:55) Ráspi Zweigelt Válogatás 2007

Címkék

2003 (16) 2005 (17) 2006 (68) 2007 (121) 2008 (132) 2009 (93) 2010 (22) alföld (18) aszú (17) ausztria (20) badacsony (20) balassa (10) balaton (41) bikavér (10) bock (14) bott frigyes (15) cabernet franc (18) cabernet sauvignon (34) chardonnay (30) chile (10) demeter zoltán (19) eger (39) emberek (11) etyek–buda (23) franciaország (13) furmint (47) gere attila (10) gondolatmenetek (37) hárslevelű (16) hatpontos (143) heimann (15) hétpontos (104) hilltop (11) hírek (42) hollóvár (10) jásdi (17) kékfrankos (19) légli (20) losonci (15) mátra (20) merlot (25) négypontos (66) nobilis (13) nyakas (10) nyolcpontos (48) olaszország (18) olaszrizling (37) oremus (12) ötpontos (129) pécs (11) pincék és borászatok (22) pinot noir (19) programok (20) rajnai rizling (24) ráspi (15) rendezvények (44) rozé (11) sauska (22) sauvignon blanc (16) somló (16) somlói apátsági pince (11) sopron (15) st. andrea (21) szászi (11) szekszárd (43) szentesi (14) szepsy (20) takler (16) tiffán (15) tokaj (93) vida (11) villány (55) wachau (11) Címkefelhő

Mit tudunk a zöldvelteliniről – és kitől?

2011.04.12. 13:50 AG 2.0

Bott Frigyes szervezésében zöldvelteliniztünk hétfőn este Komáromban, a legjobb osztrákokkal engedtünk össze néhány magyarországi és felvidéki terméket, tanulságos volt a program több szempontból is. Abban maradtunk, nem vakoskodunk, inkább szépen sorba rakjuk a dolgokat, az előreláthatólag könnyebbektől kapaszkodunk a fajsúlyosabbak felé, úgy, hogy okosan váltsák egymást osztrákok és nem osztrákok. Egy darabig ügyesen tartották magukat a mieink, ám  végén kidomborodott a több tudás és tapasztalat. Ebben szerepet játszott az is, hogy két favoritunk problémásan teljesített, oxidáltnak bizonyultak, kontrollpalack meg nem állt rendelkezésünkre. Ami fix: Bott Frigyes és Rókusfalvy Pál 2009-esei kivágták a rezet, egyik és másik is simán megérdemelte a 6 pontot, nem lógtak ki semmilyen irányba, csak árban, lefelé. Itt indokolt szót ejteni a muzslai-bélai Chateau Beláról is, amely dettó felülről pillantott le a hatpontos szintre. Azt a következtetést is levonhattuk egyébként, hogy miközben a wachauiak hasonló irányt és stílust képviselnek, addig a magyarokról ez koránt sem állítható. Nyilván nem véletlenül: ott egy kétezer hektáros borvidékről, itt egy egész országról beszélünk. Mindazonáltal mégiscsak roppant fontos a tudatosság, ezt annak láttán is nyugtázhatjuk, ahogyan Wachau két és fél évtized alatt felépítette önmagát és konkrétan a zöldveltelinit, amelyről annakelőtte azt sem tudta a világ, hogy létezik. Ehhez képest ha ma bárhol azt mondja valaki, grüner veltliner, késlekedés nélkül rávágja másvalaki, hogy Ausztria. Ezt kéne valahogy megcsinálni nekünk is, jelen állás szerint elsősorban furminttal és olaszrizlinggel. Világos szabályokkal, szigorú sztenderdekkel szőlőművelésben, borkészítésben, okos célkijelöléssel. Megjegyzem, oltári nagy hülyeség az államra várni. Fentről soha semmit nem fog megoldani senki. Zárójel bezárva, vissza a borokhoz, úgy is, mint bizonyítékokhoz: A Domäne Wachau, Alzinger és Hirtzberger két-két, F. X. Pichler egy tétellel versenyzett, mind egy szálig 2009-esek voltak. A szövetkezet weissenkircheni falusi smaragdja és Axpointja is hozta az áttetsző-acélos tisztaságot, de éppúgy nem érték el a hetest, ahogy Alzingerék Mühlpointja. Hirtzbergerék Rotes Tor Federspielje sem volt erősebb náluk, de esetében már az komoly dolog, hogy eggyel lentebbi kategóriája ellenére partnerüknek bizonyult. Elsőként kóstoltuk, azonnal bevéstem melléje a hat-pluszt lelkesen. Csodák azonban nincsenek, a nagyok voltak a legnagyobbak most is. Őket szálazgatva derült ki igazán, hogy hiába hasonlítanak annyira – ugyanaz a szőlő, ugyanaz a termőhely, hasonló techonlógia –, mégis kifejezőek a különbségek. A Hirtzberger Axpointja a pincére jellemző sűrűséggel és késői szüretes melegséggel, F. X. Pichler M-je kisebb meglepetésre élénk-komplex vibrálással hódított, az Alzinger Reserve pedig kombinálta a kettőt. Minden cseppjük egyszerre volt tele élvezettel és izgalommal, egyiküktől sem sajnáltam a 8 pontot. Nem győzöm elégszer mondani, mennyire közel vannak ezek, és mennyire érdemes tanulnunk tőlük. A fogyasztóknak is – de talán nemcsak nekik.

21 komment

Címkék: ausztria wachau nyolcpontos hirtzberger zöldveltelini fx pichler rókusfalvy bott frigyes alzinger chateau bela domäne wachau

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

OFF

A Chateau Bela kapcsán: épp itt van nyitva előttem a májusi Wine Enthusiast, 87 pontra méltatják a 08-as rizlingjüket.
No elkezdem ellőni a puskaporom kommentekbe :)

Nem vár itt senki semmit az államtól, már ahol történik valami. Nem ismerem az apró részleteket, de szerintem akik elkezdtek itthon jó bort csinálni, saját névvel forgalmazni, kézműveskedni, azok általában széllel szemben próbáltak meg... mondjuk úszni, hogy kellemes legyen a képzavar.

Ez a kör egyre bővült, csendben mondom, hogy úgy tűnik, remélem így is van, hogy meg lehet belőle élni a később, mondjuk 2000 körül, már nem az első körben csatlakozóknak is, lehet családot alapítani, gyereket nevelni belőle, ilyesmik.

Kezdenek felismerni bennünket külföldön, megjelenünk a száraz fehérekkel, vörösökkel is nemzetközi borértőknél, lehet minőségi magyar bort rendelni külföldről,

és mára már össze tudnánk állítani egy olyan egri bikavér-szettet, hogy ha azt egy hozzánk hasonló külföldi borbuzi megrendeli a neten és végigkóstolja, akkor lesz valami képe arról, hogy kb mik a ma lehetőségei, meg hogy milyen stílusú bort terem ez a vidék.

Kiszorította a válogatás sárdonit a csúcsborok közül a válogatás furmint, olaszrizling,
egyre több dűlőről kezd derengeni valami a fogyasztóknak is, hogy mit is tud igazából,

lassan lesznek talán master of wine-jaink, remélem még előttem :D

mi ez, ha nem haladás?

Hogy mikor érünk oda, ahol Wachau most van, azt még nem gondoltam végig, így nem feszegetném...
De türelmesnek kell lenni, mint a katolikus egyház,
meg persze imádkozni és dolgozni :)
@Szomjas Gödény: Ja, és ebben szerintem a magánszféra járt elöl, szinte minden téren. Itt persze tévedhetek, meg gondolom tényleg támogatják általában véve alanyi jogon a mezőgazdákat, de abból a szempontból, hogy ki rinyál, meg ki
dolgozik, nem hiszem, hogy az államra várna az élcsapat. Persze nyugodtan homályosítsatok fel, ha hülyeségeket beszélek.

És hogy nagytermelők, mint pl a Tokaj Kerház is megmozdultak, és látványosan kedvező irányban, az szerintem egy újabb fontos lépés az úton. Nem hiszem, hogy olyan sok lehetőség áll előttünk borágazatilag, nem mi leszünk az új Chile.
nagyon köszönöm, hogy felvetetted ezt a témát AG! minden egyes alkalommal, amikor osztrákokkal hasonlítják össze a magyarokat annak kell kijönni, hogy mennyivel tapasztaltabbak, hátha akad akár egyetlen magyar borász is, aki veszi a fáradtságot és utánamegy, utánakérdez a dolgoknak.

nincs is erre jobb alkalom, mint a május első teljes hetében sorrakerülő Wachau Weinfrühling, amikor is teljesen nyitott pincékben ingyen kóstolhat mindenki, aki odamegy. sok éve várok arra, hogy ismét eljussak oda, de az idén sikerül, így ismét tudok beszélgetni mondjuk (tán még) FX Pichlerrel, Knollal, Jamekkel és a többiekkel. márpedig, ha én meg tudom tenni, akkor bármelyik magyar borász bepattanhat a kocsiba és rászánhat egy-két napot...

nyilván nem tudok olyan kérdéseket feltenni majd, mint egy borász, de nem is ez a feladatom. tanulnivaló, milyen szinten csináltak turistanevezetességet a helyből: Wachau nagyon szép virágzáskor. és csodák csodája: az időpont tökéletesen egybeesik a spárgaevés időszakával, ami kiválóan megy a rizlinghez és a zöldveltellinihez is.

amit az osztrákoktól bárki megtanulhat, azok az apróságok, egy-két-három ötlet, aminek segítségével A TANULÁSI/PRÓBÁLKOZÁSI FOLYAMAT A TÖREDÉKÉRE CSÖKKENTHETŐ. leginkább mégis azt kell(ene) mindenekelőtt megtanulnia a magyaroknak: hogyan kell egy vidéknek összefognia úgy, hogy amit csinálnak az minden ottélőnek "win situation" legyen. mert addig csak egyéni kezdeményezések lesznek, amiket vagy megfojt a helyi ellenérzés és ellendrukk vagy nem, ám ez a fajta próbálkozás bármennyire is üdvözlendő, rendkívül esetleges...
@Szomjas Gödény: Jól mondod! Gondolkodjunk Pozitívan!
@szenvedély S.: Erről azok a japánok jutottak eszembe, akik elmentek Detroit-ba, és buzgón jegyzeteltek. Utána hazamentek, és sokkal jobb autókat gyártottak. Szép vízió, ne ébresszetek még fel!
@szenvedély S.: mikor lesz ez a Weinfrühling-dolog?
Érdekesen hangzik, a május eleji nagy kremsi? fesztivált nem találtam a neten, a március végi bor/gasztro meg nem vonzott...

??
@fugu: Annyira jól esik ezt legépelni, de azt hiszem, hogy én itt most nem pozitívan gondolkodom, csak tényeket próbálok meg felsorolni. És vannak biztató tények is szép számmal, ha szétnézünk.
@Szomjas Gödény:

nem találom most a weboldalt, de ha rákeresel a wachau weinfrühlig 2011 kifejezésre a gogliban, biztosan kiadja. én 6-8-ig leszek ott.
@Tóth Ferenc: utálom, hogy most kell egyetértsek veled, pedig igen. ámde az is valami, ha már a nagy árokásásban beindul valami minőségi versenyféle, és ebben meg gödénnyel értek egyet, miszerint ez zajlik. no meg különben is, a magyar bor már most finom. :)
A Chateua Bela Zöldveltelinije nekem is nagyon bejött, sokkal jobban, mint az aktuális Rizlingjük. De Pozsony környékén is egész jókat lehet venni.
Kóstolt mostanában valaki dr Tóth Sándortól, a Balaton-felvidékről zöld veltelinit? 2002-as és 2003-as veltelinije nagyon szépen hozta a terméskorlátozás mellett az olaszrizlinghez hasonlóan - min alázatos szolgálóleány - a terroirt.
@hegyaljai: Én kóstoltam és nagyon tetszett.
@hegyaljai: Én is kóstoltam és nagyon tetszett.
@hegyaljai: Én nem kóstoltam, de a többi bora nagyon tetszett. Szóval majd igyekszem. Mondjuk a Balaton felvidéken a legdurvábban a vörösök hozzák a terroirt, mindegyik fajta, ahogy nézem :)

Érdekes, de valahogy épp ezért nem nagyon jönnek be, pedig mondjuk Sopront meg Coonawarrát eddig bírom.

Ezek szerint (ha igazam van) a fehérek itt a "kevésbé intenzív" terroir-fajták? Vagy csak ezt a balaton-felvidéki savas-fura vörös végeredményt nem tanultam még meg díjazni?

@Tóth Ferenc: Tényleg, el is felejtettem, az általad emlegett (vagy inkább gondosan titkolt :)) alföldi termelők léte egy másik fontos előrelépés, ami szintén viszonylagos csendben ment le.

Hát, talán az összefogósdi is változik lassan, kultúra kérdése. Én is várom már a napot, amikor a büdös parasztja magától összeszedi a kutyája után a szart a házunk elől, addig marad a nevelési célú rendszeres rászólogatás a félrenézegető nyugdíjasokra...
@hegyaljai: én is kóstoltam - és tetszett nagyon. :)
@Szomjas Gödény: Nem titkolok én semmit, csak tessék venni a fáradtságot, és felkeresni azt a néhány termelőt, akit említettem (volt rá példa a közelmúltban).
Csak az előítéleteket kell otthon hagyni.
Nagyon tanulságos és szépen megírt. Köszönöm.