HTML

Albert gazda

A bor nem élelmiszer-ipari termék, de nem is az istenek itala. A bort azért szeretjük, mert szórakoztat, és mert finom. A földön iszunk. Elég sokat. És ha lehet, jót.

Friss kommentek

  • 2colours: Aha. Szóval Hamvas széttrollkodott mindenkit néhány közhelyért? Még mindig nem az igazi... (2017.04.20. 19:47) A félreértett Béla
  • frezerxp: az előző hozzászóllást igencsak megkérdőjelezhető, ugyanis magyarországon még nem találkoztam olya... (2013.09.09. 20:35) Jean Balmont Cabernet Sauvignon 2008
  • rszabi: Nagyon vártam már. Napi szinten fog frissülni az új blog is? (2012.07.31. 12:44) Hát akkor igyunk
  • AG 2.0: iszunk.postr.hu/ (2012.07.30. 17:21) Tervek
  • önkéntes rendőr: Na asszem, az étterem be is zárt... (2012.07.04. 13:55) Ráspi Zweigelt Válogatás 2007

Címkék

2003 (16) 2005 (17) 2006 (68) 2007 (121) 2008 (132) 2009 (93) 2010 (22) alföld (18) aszú (17) ausztria (20) badacsony (20) balassa (10) balaton (41) bikavér (10) bock (14) bott frigyes (15) cabernet franc (18) cabernet sauvignon (34) chardonnay (30) chile (10) demeter zoltán (19) eger (39) emberek (11) etyek–buda (23) franciaország (13) furmint (47) gere attila (10) gondolatmenetek (37) hárslevelű (16) hatpontos (143) heimann (15) hétpontos (104) hilltop (11) hírek (42) hollóvár (10) jásdi (17) kékfrankos (19) légli (20) losonci (15) mátra (20) merlot (25) négypontos (66) nobilis (13) nyakas (10) nyolcpontos (48) olaszország (18) olaszrizling (37) oremus (12) ötpontos (129) pécs (11) pincék és borászatok (22) pinot noir (19) programok (20) rajnai rizling (24) ráspi (15) rendezvények (44) rozé (11) sauska (22) sauvignon blanc (16) somló (16) somlói apátsági pince (11) sopron (15) st. andrea (21) szászi (11) szekszárd (43) szentesi (14) szepsy (20) takler (16) tiffán (15) tokaj (93) vida (11) villány (55) wachau (11) Címkefelhő

Hol vegyek vajon mit? Cora

2009.07.08. 08:00 AG 2.0

Több mint tíz évvel ezelőtt, amikor épphogy megnyitottak az első borszaküzletek, hipermarketeket inkább csak külföldön láttunk, a közértekben pedig félédes vackok foglalták el a felső polcokat is – és mindenki a Borbarátból meg a Borkalauzból tanult inni –, hatalmas követ hajított a langyos tóba a Cora. Annyi polcon annyi bort én például még nem láttam, mint Törökbálinton 1997-ben. Sok minden történt azóta, egyik-másik hiper ügyesen felzárkózott, de a poszt címszereplőjének vezető helye ebben a szegmensben elvitathatatlan.

Úgy emlékszem – vagy így volt, vagy nem, voltaképp mindegy –, a Cora volt az első, ahol nem szín és fajta, hanem borvidék és érték alapján csoportosították a borokat. Miközben másutt világ csúfjára egymás mellett virított a 250 és a 2500 forintos cabernet, addig itt a villányi a villányi, az egri az egri mellé került, az olcsó alulra szorult, a drága felülre kapaszkodott. Látszott, hogy annak, aki kitalálta az egészet, van fogalma arról, mit akar. Ráadásul nyilván nem arról volt szó, hogy a francia tulajdonos hozta a francia sztenderdeket, hiszen más francia érdekeltségű cégeknél az igényesség koránt sem volt ennyire magától értetődő. Semennyire sem volt az. Még egy momentum: a Corában már évtizede is kisebbségbe szorultak az emberi fogyasztásra csupán korlátozottan alkalmas félédes borkészítmények – noha mint tudjuk, a magyarok elég jelentős része még ma is azokra fogékony inkább, és akkortájt pláne durva volt ez ügyben a helyzet.

Ennyit a múltról, beszéljünk a jelenről. A dolgok csak mérsékelten változtak az utóbbi időben, amit jól kitaláltak egykor, azon nem igazán van mit korrigálni. A Corában jelen vannak a legjobb borvidékek legjobb termelői – nem feltétlen a legeslegjobb termékeikkel, de hát tényleg van, aminek nem a hipermarketben a helye. Ezzel együtt hallani olyat is, hogy hiába azonos a címke, nem mindig egyezik a tartalom a hiperbe és a vinotékába szállított palackban – ha létezik ilyen jelenség, abban nem a kereskedő a hibás.

Aki villányit szeretne, kaphat Gerét és Bockot, aki szekszárdit, Taklert és Vesztergombit, aki egrit, Thummerert és Sikét, aki tokajit, Oremust és Pajzost, aki balatonit, Léglit és Figulát – hosszan lehetne sorolni még. De nem kérdés, hogy a tarja, a pangasiusfilé és az ásványvíz mellé nem presztízsbort tesz a vásárló a kosárba, hanem olcsót és jót. Ha ez a cél, akkor sem nehéz teljesíteni. Ott a Liszt Pincészet Szekszárdról, a Varga Pincészet Aranymetszés sorozata a Balaton északi, Garamvári a déli partjáról, a Chateau Teleki Villányból, Frittmann az Alföldről, a Hilltop Neszmély mindenhonnét. Tehát tisztességes a szortiment egészen, tűrhetőek az árak, és ami nagyon fontos: a beragadt évjáratok példamutatóan kevéssé képviseltetik magukat.

Ennyi dicséret után kéne a végére valami kritikus megjegyzés – hadd ne tűnjön fizetett hirdetésnek a szöveg –, de nem nagyon jut eszembe semmi. Hacsak az nem, hogy a külföldi felhozatalt is helyénvaló lenne bővíteni-színvonalasítani végre, mert amilyen gazdagnak tűnt 1999-ben, olyan vékonynak látszik 2009-ben. Amennyiben a hazai kereskedőkön keresztül nem megy, akkor másképpen. Ahogy lehet.

Szólj hozzá!

Címkék: boltok cora

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.