Albert gazda

Horvátország is jön föl, Bulgária is jön föl, Románia is jön föl, egész Közép- és Kelet-Európa egy nagy-nagy felemelkedés, ami minden borbarátnak öröm, aki nem lóversenyként értelmezi a dolgokat, és nem retteg attól, hogy mi lesz velünk, ha ezek-azok is megelőznek bennünket nemzetközi összevetésben. Egyfelől semmi nem lesz velünk, mert nem előznek meg, Magyarország is jön föl, ráadásul korábban kezdte, előbbre tart, többet tud, színesebb, izgalmasabb, mint bármelyik riválisa-szomszédja, Ausztriát leszámítva. Másfelől az lesz velünk, hogy ízletes és érdekes borokat kóstolhatunk-ihatunk onnét is, ahonnét korábban nem is gondoltuk volna. A horvátokról többször írtunk már ide is, néhány éve színvonalas bolgár vakulásunk volt az Alkeszen, Romániát bejártam ügyesen, háromrészes szöveg lett belőle, hiába, a kitekintés fontos. A Rékás Pincészetnél (Cramele Recas, ugye) nem jártam, egy pillantást vetettem rá nemrégiben, ezek után került hozzám egy palack királyleányka, hadd nézzek a fenekére. Magyar nyelvű címke. Halványsárga szín. Illatbomba: virágok virágokkal és rengeteg savanyúcukor, nem a legagresszívebb fajtából, tolerálható. Reduktív mivoltához képest tisztességes test, telt korty, csiszolt, mégsem igazán szép savak, lecsengésében határozott savanykásság játszadozik édes gyümölcsökkel. Élettelibben, színesebben jobban szeretném, a 4 pont így is megvan.