Albert gazda

Az egy nagyon fontos kérdés, hogy mire jó az Alföld, mégiscsak az ország messze legnagyobb szőlőterületei találhatók a vízszintes borvidékeken, ahol azonban a közhiedelemmel ellentétben nemcsak homok van, hanem másmilyen talajok és dimbek-dombok is itt-ott. Az Alföld nyilván arra való, hogy az olcsó, de komoly technológiai háttérrel készülő külföldi termékekkel versenyképes italokhoz teremjen alapanyag szőlővesszein. Nem egyszerű a kihívás, minden erőfeszítés díjazandó, de már most látszik, oda kell figyelni az árakra, el ne szaladjanak, mert annak nem lesz jó vége. Az ezredforduló környékén azt hittem, Szeremley Huba Helvéciája lesz az úttörő, nem lett, a projekt megbukott. Így is vannak, akik pörögnek, néhány éve gyűjtöm a szerteágazó régió tisztességes és tehetséges termelőit, többször írtam már Frittmannékról, Fontékról, a Gedeon Birtokról és a szigetcsépi Gál Pincészetről is, utóbbiról legutóbb Vinagora-sikerei apropóján. Most pedig bontottam egy 2008-as rajnai rizlinget. Halvány szín, határozott illat, füves és citromos, a fajtára szintén jellemző melegebb karakterjegyeket nem hozza. Karcsú test, friss ízek, túlontúl harcias savak, nem könnyű velük megbarátkozni. A 13-as alkohol is több a kelleténél, ha érzetre nem is, fejben mindenképp, kevesebbel könnyebben megkedvelném. Tiszta és egyenes, ennek ellenére kapaszkodnia kell a 4 pontért.