Gere Attila csúcsmerlot-jának első évjárata robbantott. Volt egy sikeres előtanulmány, az 1997-es piros címkés merlot selection, azt is szerettük, de a 2000-es Solusnak pláne csodájára jártunk, amíg tudtunk. Ez volt az a bor, amely legyőzte a Petrust a Wein und Co bécsi kóstolóján – amelyen a körülmények szerencsés összjátéka folytán én is részt vehettem. Pontosan emlékszem: tőlem a Tua Rita Redigaffijával párban 98 pontot kapott, a mezőny legjobbja lett, holtversenyben. Az osztrák borkereskedés Solus schlägt Petrus címmel iparkodott bevezetni a Gere-borokat a szomszédos piacra, nem tudom, milyen sikerrel. Nem túl naggyal, attól tartok. Természetesen nem gondolom, hogy az a 2000-es a világ legjobb merlot-ja lett volna – egy kóstolásból óriási butaság ennyire merész következtetéseket levonni –, de az biztos, hogy Gere Attila ügyesen eltalált valamit. Hiszen ráadásul ez a bor volt az is, amely az Alkeszen elsőként kapott 9 pontot a magyar vörösek közül. A folytatás kevésbé volt átütő. A 2002-es is izgalmas volt, de már nem annyira, a 2003-as hordómintaként zseniálisnak tűnt, palackban nem hódított, és a 2004-es sem kapaszkodott vissza a korábbi magaslatokra. Ez utóbbi évjáratból kiskartonnal vásároltam annak idején, a fele már elfogyott, 6 pont környékénél ez ideig nem teljesített jobban. Vasárnap megint bontottunk belőle. Mélyvörös szín, barnás szélek nélkül, ez jó. Tömény illat, erdei gyümölcsökkel, alig árnyalatnyi animalitással, szilvával, mentás frissességgel. Telt korty, egészséges struktúra, arányos, harmonikus. Zamatos, gyümölcsös, érett, tanninja besimult. Kicsit tejes, egyik-másik korty után zavaró savanykásság üti fel a fejét a lecsengésben. Az élmény összességében pozitív, most nyújtotta a legtöbbet immár hároméves pályafutása során. 7 pont.