HTML

Albert gazda

A bor nem élelmiszer-ipari termék, de nem is az istenek itala. A bort azért szeretjük, mert szórakoztat, és mert finom. A földön iszunk. Elég sokat. És ha lehet, jót.

Friss kommentek

  • 2colours: Aha. Szóval Hamvas széttrollkodott mindenkit néhány közhelyért? Még mindig nem az igazi... (2017.04.20. 19:47) A félreértett Béla
  • frezerxp: az előző hozzászóllást igencsak megkérdőjelezhető, ugyanis magyarországon még nem találkoztam olya... (2013.09.09. 20:35) Jean Balmont Cabernet Sauvignon 2008
  • rszabi: Nagyon vártam már. Napi szinten fog frissülni az új blog is? (2012.07.31. 12:44) Hát akkor igyunk
  • AG 2.0: iszunk.postr.hu/ (2012.07.30. 17:21) Tervek
  • önkéntes rendőr: Na asszem, az étterem be is zárt... (2012.07.04. 13:55) Ráspi Zweigelt Válogatás 2007

Címkék

2003 (16) 2005 (17) 2006 (68) 2007 (121) 2008 (132) 2009 (93) 2010 (22) alföld (18) aszú (17) ausztria (20) badacsony (20) balassa (10) balaton (41) bikavér (10) bock (14) bott frigyes (15) cabernet franc (18) cabernet sauvignon (34) chardonnay (30) chile (10) demeter zoltán (19) eger (39) emberek (11) etyek–buda (23) franciaország (13) furmint (47) gere attila (10) gondolatmenetek (37) hárslevelű (16) hatpontos (143) heimann (15) hétpontos (104) hilltop (11) hírek (42) hollóvár (10) jásdi (17) kékfrankos (19) légli (20) losonci (15) mátra (20) merlot (25) négypontos (66) nobilis (13) nyakas (10) nyolcpontos (48) olaszország (18) olaszrizling (37) oremus (12) ötpontos (129) pécs (11) pincék és borászatok (22) pinot noir (19) programok (20) rajnai rizling (24) ráspi (15) rendezvények (44) rozé (11) sauska (22) sauvignon blanc (16) somló (16) somlói apátsági pince (11) sopron (15) st. andrea (21) szászi (11) szekszárd (43) szentesi (14) szepsy (20) takler (16) tiffán (15) tokaj (93) vida (11) villány (55) wachau (11) Címkefelhő

Mire jó az ezerjó? 1. rész

2009.10.07. 08:00 AG 2.0

Az ezerjó régi magyar fajta – miszerint hungaricum –, amelynek még a Kádár-korszakban is volt valami kultusza, arra nem emlékezhetek, hogy csak jól hangzó neve miatt-e, vagy esetleg akadtak jobb minőségű anyagok is. A borrendszerváltásról sajnos lemaradt ez a szőlő, bizonyára azért is, mert első és második számú hazája – úgymint Mór és az Alföld – sem szorított magának helyet a fősodorban a 90-es évek elején. A móri Bozóky Pince ugyan nem volt ismeretlen a borbarát publikum előtt, csakhogy tényleg elsöprő erejű-minőségű tételekkel ők sem nagyon örvendeztették meg a kedves embereket. Az utóbbi években aztán mégis beköszöntött a változás. Ehhez egyfelől az kellett, hogy a homokon és a síkságon felbukkanjanak azok a termelők, akik munkásságára mindenképp érdemes odafigyelni, másfelől pedig az, hogy Móron is fiatal és innovatív borászok vegyék át a hatalmat. A feltételek teljesültek, elérkezett az idő, hogy nyolctételes ezerjókóstolót szervezzünk. Több bort is össze bírtunk volna szedni, de nem akartuk elvetni a sulykot, úgy gondoltuk, ennyi elég lesz ahhoz, hogy a vázlatos képet felrajzolhassuk. Két poszt lesz a témában, ebben az első részben az alföldi ezerjókról írok, a másodikban a hegyvidékiek jönnek.

Béla Borászat Ezerjó 2008. Béla Zoltán pincéje viszonylag új felfedezés köreinkben, nagyjából ugyanazon az úton jár, mint azok, akiket már ismerünk – Frittmannéktól Fontékon és a Gedeon Birtokon át a szigetcsépi Gálékig –, könnyű, jól iható fehéreket szeretne készíteni elérhető áron. A 2008-as ezerjó ára meg sem közelíti az ezer forintot, folyóborként értékesítve pláne fillérekbe kerül. Halvány szín, tiszta, hibátlan, virágos illat. Roppant karcsú, és csak egy baja van, meglepően sok a sava, a végén besavanyít istenesen. Ennélfogva leginkább fröccsborként értelmezhető, szólóban 3 pont.

Font Ezerjó 2008. Font Sándor 2006-os Ezerjó Selectionjával rúgta be az ajtót, sűrű, izgalmas darab volt az fénykorában, szerettük módfelett. Még mindig van belőle, de alighanem túljutott pályája csúcsán. Válogatás az azután következett két évjáratban nem készült, sosem sikerült úgy megőrizni a legszebb szőlőket, hogy készülhessen. Cserébe a sima ezerjók kiválóak. Mélyebb színű, illatosabb, tüzesebb, mint a Béla, ügyesen fel is tapad a pohár falára. Zamatos, már-már telt, lecsengésében gyümölcsös, a szárazpróba is rendben van. Kicsit előreszaladva: visszakóstoláskor a móriak között is megállta a helyét. 5 pont.

Frittmann Ezerjó 2008. Frittmannékról nyilván nem kell sokat írni, a soltvadkerti borászatot két momentum emelte az első helyre a síkföldi mezőnyben, a 2007-es év bortermelője díj, illetve a Bëlga Boros c. slágere. Erről a borról írtam már hasábjaimon, úgy éreztem, hogy bár rendben van nagyon, a savai ennek is intenzívebbek a kelleténél. Most jobban bejött. Friss, jóféle illat, mintha csipetnyi vaníliát is éreztem volna, szénás-kedves zamatok. Versenyben volt a legjobb alföldi címért a Fonttal, végül vesztett, 4 pont.

Gedeon Birtok Ezerjó 2008. Varga Árpád izsáki pincéjét a rajnai rizlingért dicsértem egyszer, a habzóborért még egyszer, utóbbiból az épp tárgyalt estén is bontottunk egy palackkal, punnyadt volt és erőtlen, kár érte, hátha nem általános a probléma. Vissza az ezerjóhoz. A legillatosabb, szinte parfümös már, kellemes és ízletes, talán kevésbé karakteres, mint a két előbbi. Ezzel együtt a 4 pontot vitán felül megérdemli.

14 komment

Címkék: alföld négypontos ötpontos hárompontos frittmann 2008 font ezerjó béla borászat gedeon birtok

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

van ebben a fajtában fantázia, szvsz egyedi és jó bor készülhet belőle. Hajrá, termelők!
Valami szakkönyvben olvastam, hogy az ezerjó csak földközelben, azaz alacsony műveléssel ad jó termést, nagyüzemi körülmények között nehezen érik és nagyon sok sava marad - tehát tökéletesen alkalmatlan volt a szocialista korszak körülményei között. Odafigyeléssel van benne fantázia, ez egyértelműen kiderült...
Sajnos éréskor rothadásra is erősen hajlamos, illetve sokkal több permetezést igényel, mint a rezisztens fajták (Bianka, Zala), ami a mai gázolaj és vegyszer árak mellett nem teszi gazdaságossá a termesztését.
"könnyű, jól iható fehéreket [...] elérhető áron"
Na erre volnék vevő! A nem pancsolt, iható minőséget standardan hozó alföldi borokra.
De amelyiknek már 800 palckja, az nem versenyképes, mivel azért megkapom a woodcutters cserszegit, az meg 10 éve tabilan ugyanaz az iható cucc.
SZóval asztalit nekem 4-500-ért a mindennapokra. Hajrá!
A Font Ezerjó mindig is nagyot ütött. Nagy kedvenc! :)
@Gabe2: A Béla több mint asztali, azt bizonyította ezen a kóstolón is. Mi is az az asztali? Ja, és ennyiért több.
@Gabe2: azér egy Frittmann jobb (de semmivel sem rosszabb) szokott lenni egy woodcuttersnél, bár utóbbit legalább 5 éve nem ittam, előbbit meg kb 3 éve ittam először.
Egyébként a cserszegi is jó fajtája az Alföldnek, rokoni sima háziborok teljesen jók szoktak lenni ebből a fajtából.
Akkor bocs mindenkitől. A magam részéről nincs napi 800 Ft-om borra, pedig szívesen iszom minden nap (azaz alkoholista vagyok, mert szeretek akár 3 decit is elfogyasztani vagy nyáron fröccsöt).
Ezért örülnék annak, ha VOLNA kis hazánkban minőségi asztali vagy tájbor is. Erre szvsz a Kiskunság alkalmas volna, de amíg van a felső polc és a koccintós meg közte a drága és vacak, addig mindenki a felsőt lövi meg, az alá pedig csak kényszerből kerül.
A meglepetés mindig jó, de azért nem feltétlenül a Kiskunságról akarok húdekirály borokat inni. (1200-ért alföldi bort?)

Néha inni is szeretek bort, nemcsak kóstolni. Akkor asszem, innen ki is lógok, viszlát.

p.s. Tájegységileg kiskunsági vagyok, nagyapám évtizedekig készített bor saját használatra, ergo nem használt cukrot, viszont borászati képzése sem volt. Idén vettünk szőlőt (cserszegit és viktória gyöngyét), majd azt iszom jövőre. [A szigetcsépi gálék meg elmennek a fenébe, mert először tőlük akartunk venni, de már csak bianka volt, 95-ért kilója.]
@Gabe2: ha nem ragaszkodsz a hipermarkethez, és az üveges kivitelhez, hanem - kiskunsági lévén - felkeresnéd mondjuk Fontékat, vagy Gedeonékat, ... jó folyóbort biztosan kapsz 300ért. De Fontéknál egy üveges verzió sem szokott 500-600 forintnál több lenni. De a Fonték Ezerjó-válogatása is megérte az 1200 Ft-ot; szóval ideje leszámolni az előítételetekkel...
Nagyszerű, hogy írsz erről a fajtáról!

Én személy szerint még sokat várok ettől a fajtától, régen nagyon nagy területen volt telepítve az országban, a savai tkp bármilyen magyar / sváb konyharemeket képesek lekísérni,

testes vörösborokat megszégyenítő módon.
...és valamiért azt gondolom, hogy ez nem véletlen népszerűség volt.
Albert, a tegnap nyitott, és élvezettel benyakalt Perle-nek hál'Isten semmi baja nem volt.
@Benikuty: kiderült, mi volt a múltkorival?
@muskotály küvé:
Nem. Beszéltem az Árpáddal. Azt mondta, visszaszól, ha tud valamit. Nem szólt, én meg nem forszírozom a dolgot. Szerintem amit lehetett megtettem.