A Marsala aztán végképp nem az a bor, amelyről sokat tudna a magyar közönség, és pláne nem az, amelynek méltó helyét a nemzetközi körforgásban egyetlen példány elfogyasztása után meg lehetne határozni. Szicília tradicionális bortípusáról beszélünk, a szakirodalom hol a portóihoz, hol a sherryhez hasonlítja. Egy biztos: alkohol hozzáadásával készül, és leginkább az érlelés minősége és hossza határozza meg karakterét. Az utóbbi évtizedekben állítólag kikopott kissé a köztudatból, de újabban emelkedik a színvonal, igazán nagyszerű változatai is előfordulnak – amelyekhez még nem volt szerencsém. A Pellegrino csaknem 130 éve készít Marsalát – a cégnek nemcsak fortifiedjai vannak –, a szortiment széles, a termékpiramis magas. A félszáraz Marsala Fine legalul található, jó sokat csinálnak belőle, nem is kerül sokba, a magyar hipermarketláncok polcairól kétezer forint környéki pénzért emelhető le. Csak feltételezem, hogy kb. annyit mond el a Marsaláról általában, mint mondjuk a Real Companhia Velha itthon is jól ismert Royal Oporto Rubyja a portóiról. Évjáratmegjelölés nincs. Háromféle szőlő szolgál alapanyagaként – eddig még csak nem is nagyon hallottam grillóról, catarrattóról és inzoliáról –, szeptember végi szüret, több mint 12 hónapos fahordós érlelés, 17-es szesz. Egészen mély borostyánszín, közel a barnához, alkoholos-diós-csokoládés illat. Szájban elég nagy és erőteljes, zamatoknak nincs híján, inkább fanyar, mint édeskés, melegít. Egyáltalán nem esik rosszul. Gondolkodtam az 5-ösön, maradtam a 4 pontnál. Egyszer persze jó lenne megkóstolni valami ilyesmit is.