HTML

Albert gazda

A bor nem élelmiszer-ipari termék, de nem is az istenek itala. A bort azért szeretjük, mert szórakoztat, és mert finom. A földön iszunk. Elég sokat. És ha lehet, jót.

Friss kommentek

  • 2colours: Aha. Szóval Hamvas széttrollkodott mindenkit néhány közhelyért? Még mindig nem az igazi... (2017.04.20. 19:47) A félreértett Béla
  • frezerxp: az előző hozzászóllást igencsak megkérdőjelezhető, ugyanis magyarországon még nem találkoztam olya... (2013.09.09. 20:35) Jean Balmont Cabernet Sauvignon 2008
  • rszabi: Nagyon vártam már. Napi szinten fog frissülni az új blog is? (2012.07.31. 12:44) Hát akkor igyunk
  • AG 2.0: iszunk.postr.hu/ (2012.07.30. 17:21) Tervek
  • önkéntes rendőr: Na asszem, az étterem be is zárt... (2012.07.04. 13:55) Ráspi Zweigelt Válogatás 2007

Címkék

2003 (16) 2005 (17) 2006 (68) 2007 (121) 2008 (132) 2009 (93) 2010 (22) alföld (18) aszú (17) ausztria (20) badacsony (20) balassa (10) balaton (41) bikavér (10) bock (14) bott frigyes (15) cabernet franc (18) cabernet sauvignon (34) chardonnay (30) chile (10) demeter zoltán (19) eger (39) emberek (11) etyek–buda (23) franciaország (13) furmint (47) gere attila (10) gondolatmenetek (37) hárslevelű (16) hatpontos (143) heimann (15) hétpontos (104) hilltop (11) hírek (42) hollóvár (10) jásdi (17) kékfrankos (19) légli (20) losonci (15) mátra (20) merlot (25) négypontos (66) nobilis (13) nyakas (10) nyolcpontos (48) olaszország (18) olaszrizling (37) oremus (12) ötpontos (129) pécs (11) pincék és borászatok (22) pinot noir (19) programok (20) rajnai rizling (24) ráspi (15) rendezvények (44) rozé (11) sauska (22) sauvignon blanc (16) somló (16) somlói apátsági pince (11) sopron (15) st. andrea (21) szászi (11) szekszárd (43) szentesi (14) szepsy (20) takler (16) tiffán (15) tokaj (93) vida (11) villány (55) wachau (11) Címkefelhő

A Tokaj Oremus 2009 októberében

2009.10.12. 08:00 AG 2.0

Az elmúlt években a Tokaj Oremus aszúi ízlettek nekem a legjobban, még az alkeszes időkben kettőnek is kiosztottam a maximális 10 pontot – az 1999-es 6 puttonyos birtokválogatásnak és a 2000-es 6 puttonyosnak –, túlzás nélkül állíthatjuk tehát, hogy kiemelt kedvenceim egyike a tolcsvai pincészet. Örömmel megyek oda mindig, amikor mehetek – évente-kétévente –, előre biztos vagyok benne, hogy jól fogom magam érezni, finom borokat fogok inni. Nem volt ez másképp ezen a hétvégén sem, minek köszönhetően két poszt íródik hirtelen, az egyik sok mindenről, a másik jelentékeny puttonyszámú aszúkról. Tovább után a részletek.

Az Oremus borai már a 90-es évek közepén felkeltették az érdeklődésemet – nemcsak a Grand Selection furmint, hanem a 80-as évek végi aszúk és a 90-es évek eleji szamorodnik is, amelyekhez akkoriban kimondottan ésszerű áron lehetett hozzájutni –, majd az 1999-es évjárattól komoly minőségi ugrást figyelhettünk meg. Ekkor fordultak termőre az első saját telepítésű ültetvények, illetve ekkoriban épült fel a roppant korszerű feldolgozó, megteremtve a kompromisszummentes szőlészkedés és borászkodás alapjait. A spanyol Vega Sicilia tulajdonában álló pincészet ma közel 100 termő hektáron gazdálkodik, furmint, hárslevelű, sárgamuskotály, zéta, kövérszőlő és kabar is érik az ötezer feletti tőkeszámú, alacsony kordonos, kilogramm alatti-körüli terhelésű szőlőkben. Bónusznak van néhány hektár bakművelésű, karós furmint, itt a tőkék kora ötven év felett jár már. Vannak dűlőik délen, Bodrogkeresztúr környékén – pl. a Henyében –, valamint Erdőbénye és Tolcsva mellett, a Mandolásban, a Kútpadkában, a Szentvérben többek között, ezeket végignéztük ügyesen, szépek, akkurátusak.

Az idei szüret a meleg nyárnak hála szeptemberben kezdődött – a száraz furmint egy része már kierjedt, későiszüret-alapanyagokból is van, ami kóstolható, ízletesek –, most is tart, de Bacsó András birtokigazgató szándékai szerint novemberben is lesz fürt a tőkéken. A 2009-es sok szempontból jó év, érettek, gazdagok a szőlők, csak éppen a szárazság miatt az aszúsodás nem indult meg még annyira, amennyire kellene.

1999-hez visszatérve, a pontosan tíz évvel ezelőtti Mandolás új színt vitt Hegyalja életébe, azelőtt nemcsak az Oremusnál, a borvidéken sem nagyon készült olyan színvonalú száraz furmint, ekkora mennyiségben és ennyire kedvező áron pedig egészen biztosan nem. A több tízezres palackszámú bor azóta már nem ezer, hanem kétezer-ötszáz forintba kerül nagyjából, minősége javul, elismertsége nem csökken – bár az tény, hogy a száraz furmintok térhódításával a mezőny egyre változatosabb. Ezzel együtt a Mandolás branddé nőtte ki magát, és mint ilyen, a legismertebb, legbevezetettebb hegyaljai termékek egyike. Szombaton a 2009-es hordómintát nem számítva három évjáratot vettünk magunkhoz, a 2007-est, a 2006-ost és a 2003-ast. Az első még nincs piacon, az utóbbi már csak egy-két helyen elérhető – ahogy annak lennie kell, pont az aktuális 2006-os van a legjobb formában. Frissen, gazdagon illatos, erőteljes, kidolgozott izomzatú, jó szerkezetű, minerális, gyümölcsös, zamatos és hosszú, kis cseresség borzolja egyébként csaknem sima felszínét. A 6 és a 7 pont határán balanszíroz, és még bőven vannak tartalékai.

Az Oremus elismerésre méltó sajátosságainak egyike a tisztaság és a letisztultság, ami nemcsak a szőlőben és a borokban mutatkozik meg, hanem a pincében és a termékstruktúrában is. A Mandolás az alap, a 100 grammos késői szüret kerül középre, majd jönnek az aszúk, előbb a 3, az 5, végül a 6 puttonyos. Eszenciából minimális mennyiség készül, elvarázsolt gyűjtőknek. Miközben Hegyalja legnagyobb nevei gőzerővel kísérleteznek a dűlőkkel, Bacsó Andrásék más utat választottak, az egyszerűséget, az átláthatóságot célozták meg. Mindkét iskolának életképesnek és értelmesnek kell lennie, mindkettőben van ráció.

Ami a késői szüretet illeti: ebből ez idő szerint dettó a 2006-os van kint, 0,375-ös palackban, három- és négyezer forint közötti áron, hétpontos minőségben. A birtokigazgató azt mondja, külföldön ennek van a legnagyobb sikere, több tízezer palackot el bírnak belőle adni évente. És ez az a bor, amelyért beáldozták a 2000-es évek elején az édes szamorodnit, abból a feltételezésből kiindulva, hogy a nemzetköz nem ismeri és nem is kívánja ezt a furcsa nevű valamit. Azóta sok víz lefolyt a Bodrogon, és Bacsó András azon morfondírozik, mégiscsak fel kellene támasztani ezt a tradicionális bortípust, a magyar borbarátok kedvéért. Belekóstoltunk a 2000-esbe, és arra jutottunk, érdemes lenne. Óriási formában van. Aranyszíne még mindig fiatal, illata még mindig gyümölcsös és mély, szájban még mindig tartalmas és üde, 8 pontot is ki szabad rá osztani. Mellesleg, a Late Harvest és a szamorodni között kb. egy különbség van az Oremusnál: előbbi fél évet érik fahordóban, utóbbi pedig legalább egyet. Ha engem kérdeznek, nem vitás, hogy a szamorodnira szavazok.

(és akkor a következő részben az 1999-es és a 2000-es 5 puttonyosról, valamint a 2000-es és a 2002-es 6 puttonyosról lesz szó, röpködnek majd a szuperlatívuszok)

3 komment

Címkék: tokaj furmint oremus mandolás bacsó andrás pincék és borászatok

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

széép írás, de a 2007-es furkora kitérhetnél...
@borkősav: köszönöm, azért nem részleteztem, mert még elég messze van a piactól. bár végül is szoktam írni borokról, amelyek még vagy már nincsenek kint, a hordómintákról nem is beszélve :) szóval, szerintem elég erőteljes és szikár, inkább a szerkezete érdekes, mint az úgynevezett díszítő jegyei, mert azokban nem bővelkedik. jelen állapotában kerek 5 pontra adnám, de lehet, hogy több lesz belőle a végén
csak azetr kerdeztem mert nekem iszonyú csalódás volt a 2003-as és 2006-os után