A Kreinbacher Birtokról már azelőtt tudtam, hogy elkészültek volna első borai. Több embert jó ismerősömnek tudtam a pince környékéről, és bár a rejtőzködő tulajdonossal sikertelenül próbáltam még a Világgazdaság munkatársaként portréinterjút készíteni, ez semmilyen módon nem befolyásolta érdeklődésemet. A kezdetekkor úgy tűnhetett, igényességével, kreativitásával, a legjobb területek megszerzésével pontosan a Kreinbacher lesz képes sokkal többet kihozni Somlóból, mint amennyit az általam és mások által is nagyon kedvelt kicsik – Györgykovács Imrétől Fekete Béláig – a maguk hagyományos módszereivel kihozhattak. Ám a birtok eddig mégsem lett sztár. Jöttek az évjáratok egyre-másra, korrekt borokat termett szinte mindegyik, ám az igazi áttörés elmaradt, és várat magára mind a mai napig. Mindeközben előbb Takács Hollóvár Lajos tűnt fel a színen, majd berobbant a Somlói Apátsági Pince, mindkettőt körberajongta a vájtínyű köménymag, a Kreinbachernek meg maradt a kapaszkodás. Elnézve, hol és hogyan gazdálkodnak, előbb-utóbb muszáj lesz letenniük valami nagyot az asztalra, én várok türelmesen. Addig is megittam egy palackkal a 2006-os Öreg Tőkék Borából. Ezt a kezdetek kezdetén több mint tucatnyi, részben beazonosíthatatlan szőlőfajta terméséből szűrték. A 2006-os hátcímkéjére ellenben már azt írták, olaszrizling, hárslevelű és furmint házasítása. Szép sárga, zöldes beütésekkel. Friss a szín, az illat sem öreg, hanem érett és dinamikus. Fa és kő, mindenekelőtt. Mozgása olajos, textúrája dettó. Nagy test, minerális, férfias zamatok. Sava nem vibrál ellenállhatatlanul, de megtámasztja, amit kell. Lecsengése hosszú. Tekintélyes és intelligens bor, másfelől inni is lehet, óriásnak nem nevezhető. Inkább koncentrált, mint színes. 6 pont, a pannon klasszisra tehát még mindig várni kell.