Barta Roland kb. tíz éve jó ismerősöm, egy társaságban kóstoltunk egyszer régen, kiderült, egészen hasonlóan vesszük az adást, amit a borok sugároznak. Mióta néhány éve megcsinálta a Colour Wineworldot, állhatatosan hívogat kóstolóira, mindeddig egyszer sem sikerült elmennem. Pénteken megtört a jég. Bárdos Sarolta, a Tokaj Nobilis egyik gazdája – a másik férje, a Patriciust is birtokigazgató Molnár Péter – tartott tizenkét boros bemutatót. A bodrogkeresztúri családi pince hamarosan tízéves lesz, igaz, a piacon félennyi ideje sincs kint. Viszont amint megjelent, máris aratta a sikereket lefele, a 2005-ös hárslevelű és a 2006-os furmint emlékét például mindenképp öröm felidézni. Nekem különösen az a furmint kedves: úgy bírt tartalmas és elegáns lenni, hogy teljes mértékben nélkülözte a hegyaljai szárazak olykor nyomasztó szigorúságát, ha értik, mire gondolok. Utolsó palackomat néhány hónapja bontottam, érett, de még mindig színes bort találtam benne. Egy szó, mint száz, ez a stílus nekem módfelett bejön. Legutóbbi Bárdos Sarolta-élményem a Barta Károly-feldolgozás volt, azóta semmi új, ezért is siettem lelkesen a Balzac utcába.

Két 2009-es hordómintával kezdtünk, a tartályos furmint és a fahordós furmint-hárs – ezek a leendő birtokborba kerülnek majd, ilyen is lesz – egyaránt élénk, friss és ígéretes. 2008-as szárazak következtek. A sárgamuskotályt megelőzte a híre, nem csalódtam. Finoman visszafogott, sokgyümölcsös illat, parfümös lepedő nélkül, ízes savakkal, a fajtából készült tételek egyik legszebbike. A Csirke-mál furmint sem látott hordót, nem is hiányzik neki, tele van lendülettel, kedvességgel, gerince, íve perfekt. A Barakonyi furmint hordóban erjedt és érett, komplex, koncentrált, izgalmas, nehézkesség sehol. A hárslevelű súlyosabb, férfiasabb, talán a Nobilis az egyetlen pince, ahol nem a furmint, hanem a párja produkál keményebb borokat.

Jöttek az édesek, még mindig 2008-ból. A kövérszőlő vonzó és barátságos, a csak helyben kapható, egyaránt száz gramm környéki hárslevelű és muskotály közül előbbi összetettebb, krémesebb, utóbbi filigránabb, hangosabb. A dominánsan furmint alapú Amicus a készítés technikája felől nézvést – az érlelési időt leszámítva, hiszen 2008-as szüret, ugye – édes szamorodni, határozottabb és energikusabb, mint az előzőek, savai hadd csiszolódjanak, simuljanak a palackban.

A végére maradt két aszú. Ilyesmi nem készül minden évben Bárdoséknál, csak akkor, ha tökéletes az alapanyag és ideálisak a körülmények. Akkor is egyféle, akkora puttonyszámmal, ahogy kijön a lépés. A 2003-as 5 puttonyos lett, 135 gramm cukorral. Hatéves kora ellenére világos szín, hatalmas, összetett illat, sok-sok gyümölccsel. Szájban is üde minden nagysága ellenére, egyensúlya hibátlan, lecsengése végtelen, a 9 pontos szférákban jártunk. A 2006-os 6 puttonyos – lepalackozták, forgalomba  értelemszerűen később kerül – pláne gyerek még, de annak izmos. Jellegében, struktúrájában, színeiben elődjére emlékeztet, kócosság már ebben a pillanatban sincs benne, potenciálja határtalan.

A Bárdos–Molnár házaspár nem használ fajélesztőt, minden boruk hibátlan és tiszta, stílusuk következetes és felismerhető. Amit különösen nagyra értékelek: soha nem hagyják elszaladni az alkoholokat, talán egy tételüknek sem magasabb a szesze 13-asnál. A cél a harmónia, ez jó. Nem kell 16 fok a 8 ponthoz. Ilyen kóstolókon nem pontozok, de első ránézésre nemigen került a sorba kész bor – az 1800 forintos Csirke-mált és a 2000-es sárgamuskotályt is beleértve –, amely erős 6-osnál kevesebbet érdemelt volna.