HTML

Albert gazda

A bor nem élelmiszer-ipari termék, de nem is az istenek itala. A bort azért szeretjük, mert szórakoztat, és mert finom. A földön iszunk. Elég sokat. És ha lehet, jót.

Friss kommentek

  • 2colours: Aha. Szóval Hamvas széttrollkodott mindenkit néhány közhelyért? Még mindig nem az igazi... (2017.04.20. 19:47) A félreértett Béla
  • frezerxp: az előző hozzászóllást igencsak megkérdőjelezhető, ugyanis magyarországon még nem találkoztam olya... (2013.09.09. 20:35) Jean Balmont Cabernet Sauvignon 2008
  • rszabi: Nagyon vártam már. Napi szinten fog frissülni az új blog is? (2012.07.31. 12:44) Hát akkor igyunk
  • AG 2.0: iszunk.postr.hu/ (2012.07.30. 17:21) Tervek
  • önkéntes rendőr: Na asszem, az étterem be is zárt... (2012.07.04. 13:55) Ráspi Zweigelt Válogatás 2007

Címkék

2003 (16) 2005 (17) 2006 (68) 2007 (121) 2008 (132) 2009 (93) 2010 (22) alföld (18) aszú (17) ausztria (20) badacsony (20) balassa (10) balaton (41) bikavér (10) bock (14) bott frigyes (15) cabernet franc (18) cabernet sauvignon (34) chardonnay (30) chile (10) demeter zoltán (19) eger (39) emberek (11) etyek–buda (23) franciaország (13) furmint (47) gere attila (10) gondolatmenetek (37) hárslevelű (16) hatpontos (143) heimann (15) hétpontos (104) hilltop (11) hírek (42) hollóvár (10) jásdi (17) kékfrankos (19) légli (20) losonci (15) mátra (20) merlot (25) négypontos (66) nobilis (13) nyakas (10) nyolcpontos (48) olaszország (18) olaszrizling (37) oremus (12) ötpontos (129) pécs (11) pincék és borászatok (22) pinot noir (19) programok (20) rajnai rizling (24) ráspi (15) rendezvények (44) rozé (11) sauska (22) sauvignon blanc (16) somló (16) somlói apátsági pince (11) sopron (15) st. andrea (21) szászi (11) szekszárd (43) szentesi (14) szepsy (20) takler (16) tiffán (15) tokaj (93) vida (11) villány (55) wachau (11) Címkefelhő

Roberto Voerzio és Luciano Sandrone

2010.02.20. 08:00 AG 2.0

A konkurencia lelőtte a poént, aki olvasta a három alkesz közös bejegyzését, tudhatja, Roberto Voerzio 2005-ös és Luciano Sandrone 2004-es Barolói lettek a mezőny legjobbjai Piemont-kóstolónkon. (Nálam háromrészes sorozat lett belőle, az első itt van, a második itt.) Mindkettejüket nagyra becsülöm évek óta, amivel persze nemcsak én vagyok így, hanem a nemzetközi szakirodalom is. Voerzio a toplista legtetején található, de Sandrone sincs messze a legjobb háromtól. Amikor először kóstoltam Barolót utóbbitól – történetesen a 2001-es Cannubi Boschist –, Életem legjobb vörösbora címmel emlékeztem meg róla, és kiosztottam neki 9 pontot. Abban a posztban egyébként szó volt Bruno Rocca 2002-es Barbaresco Rabajájáról is, amelynek 2004-es utóda dettó szépen teljesített a minap. Voerzio még többre vitte nyitó randevúnk alkalmából: a 2001-es Barolo Rocche dell' Annunziata Torriglione beseperte az egyetlen 10-est, amit vörösbornak valaha adtam. Nagyon remélem, nem marad egyedül, amíg a világ és még két nap – mondjuk Bécsben is tízesezhettem volna Comte de Vogüét, ha pontoznék rendezvényeken; mellesleg Sandrone abban a szövegben is felbukkan –, de azt sejtettem, hogy az újabb ilyen nincs kategóriájú darab nem most fog felbukkanni. Egyebek közt azért, mert bár a Roberto Voerzio Barolo Brunate 2005 a Wine Spectatortól 99 pontot kapott, gyanítottam, fiatal tanninja miatt messze jár még a harmóniától. Minden úgy történt, ahogyan vártam. Mély, mérhetetlenül elegáns és komplex illatánál különben elképzelni sem tudok, ízeinek-zamatainak gazdagságát és kifinomultságát dettó felülmúlhatatlannak találtam, ám a lecsengését uraló csersavak miatt csak 9 pontot kaphatott. Ráadásul meg kellett elégednie az este második legjobbja címmel. Luciano Sandronétól három palack is terítékre került – mondom, kedveljük őt F. Kapussal –, és egyik sem vallott szégyent. A Barbera d'Alba 2006 még a bemelegítés során tette oda magát alaposan, sűrűségével, gyümölcsösségével, tisztaságával, energiáival 7 pontot érdemelt, 20 euróért nem rossz. A Barolo Cannubi Boschis 2003-at a Barolo Cannubi Boschis 2004 elé vettük, helyesen, a 2004-essel párban szemléletesen mutatta be, mi a különbség egy gyengébb és egy kiváló évjárat között. A 2003-as sem volt rossz, de a Gaja Barbaresco után visszalépésnek tűnt, és bár ügyesen nyílogatott a pohárban, be kellett érnie 7 ponttal. A 2004-es ellenben mindent vitt. Óriásként volt lendületes, összetettsége minden porcikájában megmutatkozott, búcsújában gümölcsök írták felül a tannint. Délceg 9 pont. Az évjáratokra visszatérve: régóta gondolom, de talán még nem írtam: ha az ember nagyon sok pénzt szán valamire, amitől kivételes élményt vár, nem szabad sajnálnia azt a valamivel többet, amennyivel a sokkal jobb többe kerülhet. A rossz évjárat mindenekelőtt arra való, hogy bemutassa, egy nagy bornak is lehetnek korlátai. Jó évjáratban ilyen korlátok nincsenek.

Szólj hozzá!

Címkék: 2005 2003 2004 hétpontos olaszország sandrone voerzio barolo kilencpontos piemont barbera dalba

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.