Ennek a bejegyzésnek a címével bajban voltam. Általában nem okoz gondot a címadás, de mi a teendő akkor, ha nem világos, mi az alkotó borászat pontos neve? Eltartott egy darabig, mire felfogtam, annyi lenne voltaképpen, hogy Borműhely. Ez nekem nem igazán tetszik, van benne valami szerénytelen. Mostanában különben is sok a bajom a feltörekvő szekszárdiak bornévadási gyakorlatával, a Merfelsz Pincébe már az új év első napján belekötöttem emiatt. A minap aztán elolvastam a Pécsi Borozó írását egy remek nagyházasítás-kóstolóról, és így egyben komolyan megijesztett a termelők túlburjánzó fantáziája. Az ajtót a Medicina Cuvée tette be, azt hiszem, elértünk a latinosban rejlő lehetőségek végső határáig, eljött a hátraarc ideje. Pálos Miklós Borműhelyéhez visszatérve, Taklerék exszőlészének kezdetben Halmosi Áronnal közös vállalkozását AM kolléga fedezte fel, és csupán egy-két esztendő kellett, hogy a pince meglehetős hírnévre tegyen szert, sőt az év egyik felfedezettje címet is elnyerje egy másik jó nevű bloggertől. Én egy ideig sokkal kevésbé ismertem a Pálos-borokat, mint az alkeszek, kapcsolatunknak csak egy írásos nyoma van, a tavaly nyári múzeumi rendezvényen néztem végig a sort, főként az olcsó és árértékarányos Campus lelkesített. Most meg csapra vertem egy palack 2008-as Rokka shirazt. A fajta kapásból a prémiumszegmensben bukkant fel Magyarországon a 2000-es évek elején, csak drágán lehetett belőle kapni bármit is, ám Pálos Miklósé egyáltalán nem kerül sokba. Rubinszín, gyümölcsös-fűszeres, könnyed, mégis tartalmas illat, ilyennek kellene lennie egy oportónak, jutott eszembe, remélem, ez nem számít sértésnek. A korty sima és életteli, ízes és zamatos. A sav ideális, játékos, a tannin nem sok, de nem is hiányzik. A legkedvesebb vonása, hogy utóízében tobzódnak a ribizlis-epres gyümölcsök. Elegáns, szinte fehérborosan jól iható. Ahogy fogy, úgy szépül, a fogyasztó kedvében akar járni, mégsem súlytalan. Nyújtózkodik a 6-osért, de az 5 pont is szépen csillog.