HTML

Albert gazda

A bor nem élelmiszer-ipari termék, de nem is az istenek itala. A bort azért szeretjük, mert szórakoztat, és mert finom. A földön iszunk. Elég sokat. És ha lehet, jót.

Friss kommentek

  • 2colours: Aha. Szóval Hamvas széttrollkodott mindenkit néhány közhelyért? Még mindig nem az igazi... (2017.04.20. 19:47) A félreértett Béla
  • frezerxp: az előző hozzászóllást igencsak megkérdőjelezhető, ugyanis magyarországon még nem találkoztam olya... (2013.09.09. 20:35) Jean Balmont Cabernet Sauvignon 2008
  • rszabi: Nagyon vártam már. Napi szinten fog frissülni az új blog is? (2012.07.31. 12:44) Hát akkor igyunk
  • AG 2.0: iszunk.postr.hu/ (2012.07.30. 17:21) Tervek
  • önkéntes rendőr: Na asszem, az étterem be is zárt... (2012.07.04. 13:55) Ráspi Zweigelt Válogatás 2007

Címkék

2003 (16) 2005 (17) 2006 (68) 2007 (121) 2008 (132) 2009 (93) 2010 (22) alföld (18) aszú (17) ausztria (20) badacsony (20) balassa (10) balaton (41) bikavér (10) bock (14) bott frigyes (15) cabernet franc (18) cabernet sauvignon (34) chardonnay (30) chile (10) demeter zoltán (19) eger (39) emberek (11) etyek–buda (23) franciaország (13) furmint (47) gere attila (10) gondolatmenetek (37) hárslevelű (16) hatpontos (143) heimann (15) hétpontos (104) hilltop (11) hírek (42) hollóvár (10) jásdi (17) kékfrankos (19) légli (20) losonci (15) mátra (20) merlot (25) négypontos (66) nobilis (13) nyakas (10) nyolcpontos (48) olaszország (18) olaszrizling (37) oremus (12) ötpontos (129) pécs (11) pincék és borászatok (22) pinot noir (19) programok (20) rajnai rizling (24) ráspi (15) rendezvények (44) rozé (11) sauska (22) sauvignon blanc (16) somló (16) somlói apátsági pince (11) sopron (15) st. andrea (21) szászi (11) szekszárd (43) szentesi (14) szepsy (20) takler (16) tiffán (15) tokaj (93) vida (11) villány (55) wachau (11) Címkefelhő

Somlói Apátsági Pince Hilla 2008

2010.03.23. 08:00 AG 2.0

Beszereztem egy válogatott hatos kartont a Somlói Apátsági Pincétől, írtam néhány héttel ezelőtt, akkor, amikor publikáltam véleményemet a vállalkozás 2008-as juhfarkjáról. Azóta egy kivételtől eltekintve kiürült a doboz, bár a tramini még hátravan, mégis úgy éreztem, ideje számot vetnem. Sorban elfogyott a hárslevelű, az olaszrizling, a furmint és a Hilla. Voltaképpen az olaszrizlingnek kellene címszerepelnie a bejegyzésben, hiszen egyértelműen ő nyújtotta a legmeggyőzőbb teljesítményt. Annak, hogy másképpen döntöttem, egy oka van: a Hilla nevezetű házasítás elérhető a piacon, ám az olasz nem, kevés készült belőle, kevesen is juthattak hozzá. Öt bor ugyanabból az évjáratból alighanem elég ahhoz, hogy a fogyasztó megállapításokat tegyen egy borászat stílusára vonatkozóan. A Somlói Apátsági Pince borai következetesek, sok fontos szempontból elhanyagolható közöttük a különbség. Mind markánsak, minerálisak, sűrűek, korukhoz képest sötét színűek. A fajtát nemcsak a terroir írja felül bennük, hanem a borkészítési módszerekből fakadó illat- és ízjegyek is. Annak nincs meghatározó jelentősége, hogy zömük a késői szüret miatt több-kevesebb maradékcukrot tartalmaz. A furmint vagy a Hilla esetében akkor sincs okunk édes vagy késői szüretelésű borokról beszélni, ha hivatalosan annak minősülnek. A töppedés, a botritisz, az áztatás, a rendkívül magas extraktok és az alkoholok magától értetődő folyománya, hogy a sor egy darabjának elemzésekor sem kerülhet szóba a könnyedség, a játékosság és az elegancia. Egyszavas jellemzésükre a Somló-koncentrátum kifejezést használnám. Továbbmenve mondhatnám azt is, hogy többemberes borok ezek. Nem abban az értelemben, hogy kettőnek kellene lefognia a harmadikat, hogy a negyedik belekényszerítse az áldozatba a folyadékot. Hanem abban, hogy egy palack egyvalakinek sok. Két pohár elég egyszerre, éppen úgy, ahogyan általában aszúból vagy monumentális vörösből sem iszik meg senki másfél litert egy este. Innen nézvést kissé hasonlít a végső kép ahhoz, amilyennek a manapság menő vörösök látszanak. Azzal a kiegészítéssel, hogy itt a koncepciónak nem pusztán része, hanem legfontosabb kiindulópontja a totális természetesség. Eddig sem titkoltam, most sem teszem: 2010 tavaszán jobban kedvelem az áttetszőbb, kiegyensúlyozottabb, szikrázóbb fehéreket. A nagyságot, az igényességet mindazonáltal elismerem. A Somló és a magyar bor sokszínűségének ábrázolásában a Somlói Apátsági Pince munkái nem csekély szerepet vállalnak, ráadásul kedvező árakon teszik mindezt. Pontozni nem mindig muszáj, nem mindig fontos, nem mindig könnyű. Ám a kihívásokkal meg kell birkózni: az olaszrizling mondjuk 7, a hárslevelű, a furmint és a Hilla 6 pontot kap.

16 komment

Címkék: olaszrizling somló hatpontos furmint hétpontos hárslevelű 2008 somlói apátsági pince hilla

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

AG 2.0: OFF. Kell az a bizonyos palack vagy megihatom (majd rendelek újabbat)? Ha jössz a jövő hétfői Szentesi-féle kóstolóra a Goldba, ott átadhatom további szervezkedés nélkül.
@Hepci: nagyon is kell, bocs, csak elsodortak az események. a hétfői gold tökéletes lesz, előre is köszönöm
Sok szempontból egyetértek a szerzővel. Jónéhány boruk esetén a terroir és a pincészet sajátos stílusa felülírja a fajtákat. Egyedi borkülönlegességek, melyek zömét könnyű vakon kiszúrni bármilyen egyéb borok mellől egy sorból, de egymástól sokkal nehezebben különböztethetőek meg.
Véleményem szerint ezen stílust leginkább a 08-as hárs, Hilla, és olaszrizling képviselik, melyeket érzem leginkább egyenes ágú folytatásának ennek a a 07-esek által is ismertetett világnak(sötét szín,ásványextraktum, túlérett gyümölcsösség, áztatás eredetű cseresség, nagy test, nagy savak, nagy élvezet), viszont továbbra is fenntartom, hogy a 08-as juhfark elmozdult kissé ettől az iránytól. Szerintem, ha nem egyéb, konvencionálisabb borokkal hasonlítjuk, hanem az évjáratmegfelelő hárs-hilla-olaszrizling trióhoz, akkor juhfarkban inkább tűnik úgy, hogy frisebb a gyümölcsösség, mint aszalt vagy túlérett karakterű, kevesebbnek tűnik a cseresség is, talán leheletnyi szénsav is segíti a könnyedebbre hangolódást. Ha összetevői kerekednek jó eséllyel megszerezheti az elegáns jelzőt is, (az eddig már kétségtelenül kiérdemelt tartalmas és lehengerlő mellé). Az elegancia egyébként kicsit nehezen megfogalmazható fogalom, de szerintem egy ilyen extraktban gazdag bor is kiérdemelheti, ha megfelelőek az arányai, pl. a 07-es Hilla bizonyítja,hogy némi palackérlelés után egy ilyen nagytestű bor is képes arányosságra és eleganciára.

A tramini még az amelyik kilóg a sorból, sokkal visszafogottabban viseli magán a fennt említett mindent felülíró stílust, sokkal inkább előtérbe kerül a fajtajelleg.(ez nekem dícséretes és jó példa arra, hogy a pincészet többféle stílusban is készít borokat, csak kár hogy alapvetően nem szeretem a traminit:)

BZoltán:elnézést a túlérett szó használatáért, tudom nem preferálod, de én így tudtam megfogalmazni. Egyébként meg csak így tovább!
azért még a traminin is érezni azt a "stílust". Osztom a szerző véleményét minden téren. És a borok ára szerintem is több, mint korrekt
Mivel nagyjából köztudott, hogy meglehetősen aktívan követem a boros közösségi média történéseit :) így had reagáljak erre posztra.

Először is köszönet Albertnak a részletes és objektív kritikáért. Gyakorlatilag szóról szóra egyetértek azzal amit a borainkról szóló két posztban olvastam.

A 2008-as a harmadik forgalomba került évjárata a pincénknek. Bármennyire is határozottak az elképzeléseink és bármennyire is következetesen ragaszkodunk a termelési filozófiánkhoz, túlzás lenne ha azt mondanám, hogy egyáltalán megközelítettük azt a potenciált amit a területeinkből vagy a Somlóból ki lehet hozni. Messze vagyunk még a céljainktól és rengeteg munka és fejlesztés áll még előttünk.

A hárslevelű és juhfark ültetvényeink 6-7 évesek voltak 2008-ban. Mondhatni suttyó gyerekek még a tőkék :) Az igazi komplexitást, eleganciát tapasztaltabb és fejlettebb gyökérzetű tőkéktől várok én is.

Albert is és Barta doktor is jól látja, hogy a koncentráltság és az érettség olyan alapok amikből nem tervezek engedni. Ez pedig nehéz műfaj. Ami nagy és vastag az szükségszerűen jobban mutatja meg nemcsak az értékeket, de a hibákat, hiányosságokat és gyengeségeket is. Olyan ez mint a balett. Egy magas táncos ha szépen ad elő egy koreográfiát az nagyon látványos, de a hibák is jobban látszanak mint egy kisebb méretű táncos esetében. Arról nem is beszélve, hogy egy nagyobb méretű táncostól nem várunk el olyan légies mozdulatokat, ugrásokat mint egy filigrántól. Ugyanakkor vannak dolgok amikre az utóbbi sosem lesz képes :)

A kihívás az az, hogy a koncentráltság megőrzésével készítsünk elegáns, komplex és elsősorban somlói borokat.

Könnyen fogyasztható, populárisabb borok készítését nem érzem feladatunknak, azzal együtt, hogy én magam is szeretem a jól iható, könnyed fehéreket.

A három hektárról lejövő 4-8 ezer palack bor ha a maga műfajában jó minőséget képvisel akkor megtalálja könnyedén a fogyasztóit.

A pontszámokat korrektnek tartom és igaza van Albertnak, hogy nem mindig könnyű avagy szükségszerű számszerűen kifejezni egy kevésbé mainstream tételt.
@BZoltan: Kíváncsi lennék egyébként, hogy amit a 08-as juhfarkról írtm helytálló-e?Nekem kóstolás alapján úgy tűnik, minha kevesebbet lett volna héjon, mint a többi tétel, a traminit leszámítva, viszont beleértve akár a 07-es juhfarkot, ugyanakkor nem tudom, hogy milyen mustfokkal szüreteltétek, de nekem kevésbé tűnik "túlérettnek" , mint akár a többi 08-as bor, illetve 07-es fajtatársa? Nekem tényleg úgy tűnik, hogy bár még mindig nagyon-nagy koncentrációkról beszélünk, ez a bor egy lépéssel közelebb visz a "klasszikusabb" stílusú száraz fehérek irányába..
@drbarta: Teljesen helytálló az amit a 08-as Juhfarkról írtál.
A különbségnek két oka van. Az egyik és az elsődleges az az évjárathatás. Alapvetően ez szabja meg a fősodort minden évben és elég nehéz utólag lehámozni erről azokat a változásokat amiket a szőlészeti/borászati technológia fejlesztéseknek köszönhetünk.

Nem titok, hogy évről évre igyekszünk a lehető gyorsabb, tisztább, oxigénmentesebb szőlőfeldolgozásra, ez segít megőrizni a gyümölcsösséget és a frissességet. A 2009-es borok ebből a szempontból előrelépésnek ígérkeznek.
@BZoltan: Szia! Hogy érted azt, hogy oxigénmentesebb feldolgozásra törekszetek? A technológia érdekelne.
@RAMBO: Egyszerűen törekszünk arra, hogy a feldolgozás során minél kevesebb felölet érintkezzen levegővel minél kevesebb ideig. Ebben a régi pince egy érdekes épülettechnikai megoldása is segít miután felújítottuk a szőlőfeldolgozót.
@BZoltan: Ezt hogy kell érteni? Valami speciális alakú kádban áztattok? Vagy fóliával takarjátok be a cefrét áztatás alatt? Tényleg nem értem. Pl. sem a bogyózást, sem a préselést nem tudom elképzelni sem.
@RAMBO: Gyere el szüretkor :) és akkor megmutatom a rendszert. Nehéz így egy kommentben leírni. Az áztatás nem olyan nagy pláne, mert akkor elég ha nem zavarjuk feleslegesen a cefrét, a bogyózó-zuzó meg szükségszerűen levegős rendszer. Viszont az ahogy a must a feldolgozóból bekerül a hordóba az változott. A lényeg az az, hogy nem a pincében dolgozzuk fel a szőlőt, hanem a szomszédos feldolgozó helységben. A pince ajtaja be van csukva. Ebből a feldolgozóból közvetlenül jut bele a hordóba a must. Ez apróság, de lényegesen kevesebb levegővel érintkezik így.
Nagyon korrekt a cikk! Én sajnos még csak épp rápillantottam a SAP borokra: 07-es Furmint és Hilla, ám ami késik... Így persze nem a borértékelésre írom, hogy korrekt, hanem az egész cikk, a hozzáállás -és jó ezt tapasztalni!
Magáról a borstílusról: tény, hogy a tömör, koncentrált boroknál nehéz eleganciáról beszélni. Ám harmóniáról lehet. És ez a 07-es Hillában gyönyörűen megvan! Továbbá, eddigi (csekély) tapasztalataim alapján, melyek eredete legfőképp az Orsolya borok: E borok hosszú ideig képesek érni, növekedni, gazdagodni és harmonikusabbá válni is. Nyilván ezzel párhuzamos, hogy a szellőztetés jót tesz nekik. Pl. egy 2008-as bor ebben a stílusban akár megérhet egy dekantálást. Ezt én nem szoktam, mivel több nap fogyasztom el. Így gyakori tapasztalat, hogy egy 1,5 éves fehér (ebben a stílusban)a 2-3. napon éri el a plafont. Ez persze egyáltalán nem mond ellent a cikkben olvashatóaknak -AG, ha esetleg még olvasod, mi volt a Te tapasztalatod?
A pontozás -bizony nehéz! Hiszen ezekben a borokban számomra abszolút értékelendő maga a kézművesség, minden, amit ez magában foglal. Számomra ezek a borok így értékesebbek, mint mondjuk szigorú borértékelési szempontok alapján ugyanolyan értéket elérő technológiai bor. És itt ez utóbbit egyáltalán nem leszólni akarom, mert Szőke Mátyás is nagy kedvencem. Szükség van arra a kategóriára is, megvan a helye, és bizony, nagy élvezettel tudjuk fogyasztani jól sikerült tételeit. Ám ha egy borújságban 86-89 pontot látok egy mondjuk általam is ismert reduktív tételre, akkor ahhoz képest nekem egy 07-es Juhfark a darabosságával is 100 fölött van (és sorolhatnám az Orsolyákat is). Képtelenség? Persze. Van igazam? Talán mégis, hisz illatban,textúrában, az ízek összetettségében, az utóízben, a fejlődési potenciálban is jócskán felülmúlja a másikat, mindössze nem elegáns. Szóval, én próbálom ezeket a borokat reálisan pontozni, ha pontozni van kedvem (nem csinálok rendszert belőle), ebből adódóan néha melléülök a széknek 1-1 borértékelést, pontozást látva.
Épp tegnap kerítettem sort az első SAP boromra. Nevezetesen a '08-as hársra.
A 10-es sav még a 15g maradékcukrot is elfedte, száraz érzetű volt a bor, és ekkora töménység mellett is feszes és vibráló (személy szerint sokalltam a savat...).
Ugyanakkor tetszett! Nem ez az a bor amire kiszórom a pontokat vagy esténként elkortyolgatom, de tény hogy kellenek ilyenek és szerintem ez egy irányvonalnak jó! Akkor is ha minden boruk hasonlóan tömör és nehéz.

És ironmenhez csatlakozva én is úgy gondolom hosszú életű lesz és ez egy somlói bornál jó/kötelező...
@ironman: Az eleganciáról azért még pár gondolatot had osszak meg :)

Szóval máshogy elegáns egy esküvői öltöny, mint egy érettségi öltöny és egészen máshogy mint egy üzletember munkaruhájának számító öltöny. Máshogy igyekszünk elegánsnak lenni az első randinkon, mint a 10. házassági évfordulónkon. Más eleganciát értékelünk egy étteremben ahova havonta egyszer járunk és más eleganciát igyekszünk elérni amikor a saját nappalinkat rendezzük be.

Nem objektív mércével, nem is colostokkal mérhető és mérendő az elegancia.

Az elegancia ellentéte a profán közönségesség és a kettő között félúton van az unalmas középszer. Ezen utóbbiakat kritikaként pedig még nem hallottam senkitől a borainkra

Az elegancia amúgy nem cél amit ki lehet tűzni és el lehet érni. Az elegancia nem olyan mint a hangerő amit csak fel kell tekerni és akkor jobban szól a zene. Az elegancia nem higiéniás fegyelem avagy technológia következménye. Igazán nem is tudom, hogy mi a forrása az eleganciának, talán a tőkék kora és a termőhely.

Amit biztosan tudok, az az, hogy a karcsúbb borok könnyebben elegánsak. Hasonlóan a divatmodellekhez :) ahol az elegancia jellemzően a magas, karcsú lányokhoz kötődik. Pedig érzékszerveink nagy része inkább a teltebb formákat értékeli :)