HTML

Albert gazda

A bor nem élelmiszer-ipari termék, de nem is az istenek itala. A bort azért szeretjük, mert szórakoztat, és mert finom. A földön iszunk. Elég sokat. És ha lehet, jót.

Friss kommentek

  • 2colours: Aha. Szóval Hamvas széttrollkodott mindenkit néhány közhelyért? Még mindig nem az igazi... (2017.04.20. 19:47) A félreértett Béla
  • frezerxp: az előző hozzászóllást igencsak megkérdőjelezhető, ugyanis magyarországon még nem találkoztam olya... (2013.09.09. 20:35) Jean Balmont Cabernet Sauvignon 2008
  • rszabi: Nagyon vártam már. Napi szinten fog frissülni az új blog is? (2012.07.31. 12:44) Hát akkor igyunk
  • AG 2.0: iszunk.postr.hu/ (2012.07.30. 17:21) Tervek
  • önkéntes rendőr: Na asszem, az étterem be is zárt... (2012.07.04. 13:55) Ráspi Zweigelt Válogatás 2007

Címkék

2003 (16) 2005 (17) 2006 (68) 2007 (121) 2008 (132) 2009 (93) 2010 (22) alföld (18) aszú (17) ausztria (20) badacsony (20) balassa (10) balaton (41) bikavér (10) bock (14) bott frigyes (15) cabernet franc (18) cabernet sauvignon (34) chardonnay (30) chile (10) demeter zoltán (19) eger (39) emberek (11) etyek–buda (23) franciaország (13) furmint (47) gere attila (10) gondolatmenetek (37) hárslevelű (16) hatpontos (143) heimann (15) hétpontos (104) hilltop (11) hírek (42) hollóvár (10) jásdi (17) kékfrankos (19) légli (20) losonci (15) mátra (20) merlot (25) négypontos (66) nobilis (13) nyakas (10) nyolcpontos (48) olaszország (18) olaszrizling (37) oremus (12) ötpontos (129) pécs (11) pincék és borászatok (22) pinot noir (19) programok (20) rajnai rizling (24) ráspi (15) rendezvények (44) rozé (11) sauska (22) sauvignon blanc (16) somló (16) somlói apátsági pince (11) sopron (15) st. andrea (21) szászi (11) szekszárd (43) szentesi (14) szepsy (20) takler (16) tiffán (15) tokaj (93) vida (11) villány (55) wachau (11) Címkefelhő

Shumi Mukuzani 2007

2010.03.26. 08:00 AG 2.0

A grúz borok iránt különleges vonzalmat érzek. Sokan tudják – akik nem, azok most megtudják –, hogy életem első huszonöt évét a Szovjetunióban éltem le. Amikor én még kissrác, majd kamasz, később egyetemista voltam, mindennek a tetejét a magyar és a grúz borok képezték. Igen, azok a magyar borok is kimagaslottak a nem túl színvonalas mezőnyből, amelyekre ma kicsit sem jó szívvel emlékezünk. Magyar és grúz borokat azonban nagyon ritkán ittunk. Vagy azért voltak elérhetetlennek, mert a kisebb városokban hiánycikknek számítottak, vagy ha mégis kikerültek a polcokra, drágáknak találtuk őket. Sokkal-sokkal többe kerültek, mint az asztali fehérek vagy az azerbajdzsáni erősítettek, a rubelnél is olcsóbb algériai lőrékről nem is beszélve. Bizonyára ezzel is magyarázható, hogy a 90-es évek közepe óta ahányszor Kárpátaljára utazom, mindig alaposan átnézem az egyre nívósabb szupermarketek egyre gazdagabb választékát, és elég gyakran vásárolok ezt-azt. Egy tisztességes grúz bor ma sem olcsó, az ára sokszorosa a mezítlábas kríminek vagy moldovainak, az egy üveg egyszerű vodkáért leperkálandó hrivnyákról már nem is beszélve. A zsebem felől nézvést azonban két és fél évtized után nem olyan drámai a helyzet, a címszereplő Mukuzaniért például kb. kétezer-ötszázat adtam Nagyszőlősön. Próbálkozásaimat csak ritkán követi osztatlan siker. Az elérhető grúz vörösök hol tanninosak és nyersek, hol túlvannak a csúcsukon. Eddig egyszer, valamikor a 2000-es évek elején fordult elő, hogy elégedetten csettintettem egy GWS Tamada Mukuzani – itt éppen ilyenről írnak, persze későbbi évjáratról – elfogyasztása közben és után. Volt egy másik többé-kevésbé rendben lévő kísérlet is, tanulságairól aprólékosan beszámoltam annak idején. A Mukuzani amúgy legendás márka, és mindig száz százalékig szaperaviból készül. Állítólag ez volt Joszif Sztálin diktátor kedvenc bora, de nélküle is ennek a termőhelynek a presztízse a legnagyobb Kahétiában. A Shumi nagy pincészet, 600 hektárral és szerteágazó szortimenttel, amelyben a prémiumkategóriás borokon kívül bag-in-box kiszerelésű termékek és égetett szeszek is szerephez jutnak. Mélyvörös szín, nagyon sötét, csillogóan szép. Elegáns, kifinomult illat, erdei gyümölcsökkel, fűszerekkel, kezdetben domináns, később visszahúzódó animalitással. Közepes test, tökéletesen száraz karakter, meghökkentően fiatal, ugyanakkor nem tapadós tannin. Az utolsó pillanatig minden reményteljes. Ám aztán jönnek a savak, és odacsapnak. A lecsengésben egyedül maradnak, nem jut szóhoz mellettük semmi más. Nem reménytelenek, mint annak a bizonyos Movia-bornak az esetében, amelyet emiatt nem is pontozhattam, de jelenleg túlontúl harciasak. Hogy besimulnak-e valaha, soha nem fogjuk megtudni. Addig 4 pont. Még mindig rettentően vágyom valami komoly grúzra. Ha van olyan.

3 komment

Címkék: négypontos 2007 grúzia shumi mukuzani

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nem is értem hogy annak idején a múltban miért nem ért el hozzánk a Grúz Mukuzani ha egyszer Sztálin kedvence volt :)
A saját tapasztalataim szerint a Marani és a Teliani Valley Mukuzanijai komolyabbak. A Teliani Valley Teluriját is nagyon kedveltem (bár az inkább a "mint a kő" kategória, ahogy egykor Ön fogalmazott). A Marani Saperavija viszont nagyon gyümölcsös. Persze ezek csak egy hobbi borkóstoló privát élményei.

Sajnos nem tudom, hogy ezeket itthon lehet-e egyáltalán valahol kapni (az Arbatnál én ilyet nem láttam), én kint ittam őket.
Épp most a napokban kóstoltam egy grúz bort, ami nem mukuzani, de 100% saperavibol keszült, és karakterében engem emlékeztetett egy kijevi étteremben kóstolt Mukuzanira, aminek elfelejtettem a nevét. Ezt a mostanit igy hivják: Badagoni Kakhetian Noble 2007. Nagyon elégedett voltam vele, rendkivül gyümülcsös, picit gyógynövényes bor, nem nagy de puha tannin, picit újvilágiasra hangolva, az egzotikus izvilág megfogott. 14 Euroért vettem a borispoli reptéri duty free-ben.... Ha legközelebb megyek, próbálkozom még.