A már kétszer megidézett minapi borozgatás alkalmából bontottunk egy 2006-os Szepsy-birtokfurmintot is. Előbb vakon próbálkoztam vele, nem tudtam hová tenni, egyenesen lebussayztam tanácstalanságomban. Más volt, mint amelyről tavaly nyáron írtam, világosabb színű, frissebb, dinamikusabb, ugyanakkor kevésbé rétegzett és tekintélyes. A történtek után muszáj volt kidugóznom valami igazi Bussayt, amúgy is régóta várt a sorára egy palack rajnai rizling. Sokan tudják már, a fajta megszállott rajongója vagyok, fehérben mindennél jobban szeretem, a doktor 2007-eséről pedig rengeteg szépet hallottam, így komolyak voltak a várakozásaim. Világos szín, azonnal támadó minerális-citromos illat. Inkább erőteljes és intenzív, mint barátságos és színes. Mégoly közeli emlékek összevetésének sincs sok értelme, hadd állapítsam meg ennek ellenére: nem beszéltem nettó hülyeséget a furmintos pohár felett. Szájban is dinamikus, savai talán túl karcosak és egyvonalúak, az áttetsző, acélos vibrálás, amit egy osztályon felüli rajnaitól várna az ember, csak nyomokban érzékelhető. Lendületes és tiszta, de összetettebbnek és csiszoltabbnak, végső soron finomabbnak kellene lennie ahhoz, hogy belehabarodjak. A hétvégén fogyott el egy Federspiel zöldveltelini Pragertől, azt a szintet hozza nagyjából – nincs ezzel gond, hiszen annyiba is kerül –, ami magyarra fordítva kereken 5 pont.