Azt hiszem, Demeter Zoltán lépett egy nagyot a 2008-as évjárattal, holott azelőtt sem voltak gyatrák a pozíciói. Egyik-másik dűlős tételét dicsértem már futtában, az édes Anettnek kiosztottam a jól megérdemelt 9-est, a száraz Őszhegy muskotályhoz is volt szerencsém, a birtokfurmintba dettó belekóstoltam. A kép akkor tisztult ki végképp, amikor utóbbiból elfogyasztottam egy palackkal. Nem helyes elkiabálni az ilyesmit, de úgy érzem, megvan az év bora. Áprilisban. Az Őszhegyhez vissza kell térnem: sárgamuskotállyal sem találkoztam még, amely elegánsabb illatokkal operált volna, és bár ízintenzitásban szerényebben teljesített, a pannon klasszis minősítést minimum megérdemli. Ami a Birtokbort illeti, a 2007-est is kedveltem, de a 2008-as pláne lenyűgözött. Sokszor felmerül, én is állítottam ilyet: a száraz furminttal az a baj, hogy hiába mutat sokat a termőhelyből, nem elég finom. Azért, hogy megdőljön a sztereotípia, eddig a Tokaj Nobilis tette a legtöbbet. Demeter Zoltán nagy svunggal csatlakozott. A tartalomhoz passzoló palack, okos zárással, remek címkével, amely szerint az alkohol csak 12,5-es. Középvilágos szín, már első szippantásra hibátlan és barátságos illatvilág, amely a továbbiakban kiteljesedik: mindenekelőtt gyümölcsös, az ásványosság csak visszafogott árnyalat. Kedves, de nem hízeleg, gazdag, de nem tolakszik. A korty közepesen telt, felszíne végtelenül sima, az illesztések észrevehetetlenek. Gömbölyű és zamatos, sehol egy kiszögellés. Hivatalosan félszáraz, de selymes savai elegen vannak ahhoz, hogy kicsit se tűnhessen édeskésnek. Búcsúja hosszú és ízes, szép német rizlingek emlékét idézi. Biztosan mással is előfordult, hogy egy-két újabb korty kitöltése után rendre megnézte a palackot, vajon mennyi van benne még. És szomorkodott, hogy egyre kevesebb és kevesebb. Muszáj lesz vennem belőle sokat, hiszen elképzelni sem nagyon tudok nála tökéletesebbet. Hogy ehhez képest miért csak 7 pont? Mert fel sem merül, hogy többnek akarna látszani önmagánál. Így kerek a történet.