Az is érdekes kérdés, hogy mire megy az Újvilág a burgundi fajtákkal. Megszoktuk, hogy a bordóiakból könnyed magabiztossággal készítenek versenyképes tételeket arrafelé, de olyasmit még mindig hajlamosak vagyunk hinni, hogy például a pinot noirba beletörik a bicskájuk. A pinot noirt és a chardonnay-t persze gyorsan ketté kell választani, utóbbi hatalmas karriert csinált Kaliforniában és Ausztráliában, ebből a szempontból inkább a rizling lenne Bourgogne fő vörösének párja. Amelyből amúgy dettó számtalan izgalmas bort szűrnek messzi tájakon, ám ebben a bejegyzésben chardonnay-ról és pinot noirról lesz szó. A 140 éve alapított Errazuriz a legmenőbb chilei pincészetek egyike, kétszer is volt szó róla hasábjaimon. Arra a nüanszra még nem tértem ki, hogy évek óra próbálkoznak organikus műveléssel és vadélesztős technológiákkal, ennek eredményét képezik a Wild Ferment sorozat tételei is. A metodikáról itt olvashatnak bővebben, nincsenek titkok. Ezen a vonalon is messzire jutottak, ismerhetik a módszer minden csínját-bínját, hiszen a 2008-as Wild Ferment Pinot Noir és a 2009-es Wild Ferment Chardonnay is tökéletes a maga műfajában, sehol semmi megbicsaklás, kócosság, következetlenség. A pinot színe rubinvörös, illata epresen-feketeribizlisen gyümölcsös, szerkezete magas, de lecsengésében a savak túlontúl lendületesek. A chardonnay orrban barackos-gyömölcsös, telt, tiszta és élénk, a mineráliákat sem nélkülözi, teste közepes, zamatos, a savak megint megbillentik a harmóniát a végén épphogy. Nem annyira, hogy emiatt mogorvának kéne lenni, egyiket és másikat is jó inni. 6 pontot kapnak egységesen, azzal, hogy a chardonnay közelebb áll a többhöz, mint a pinot, amely inkább a kevesebbhez húz. Ezért is a chardonnay a címszereplő, és nem a másik. A Radovinban és a Culinarisban biztosan kaphatók, valamivel kevesebbért minősíteném igazán jó vételnek a duót.