Előfordul, hogy a zembernek egyszerűen nincs szerencséje egyik vagy másik pincével. Pedig kapcsolatom a Gróf Buttler Történelmi Borászattal jól kezdődött, azon a borfesztiválon, amelyen először mutatták meg magukat a nagyközönségnek, lenyűgözött a pinot blanc-juk. Később azonban minden félrecsúszott, túl sok olyan mű nem jött be ilyen-olyan gondok-problémák-hibák miatt, amelyeket a kemény mag istenített. Nem részletezem, felesleges bolygatni a múltat. Bár azt még muszáj elmondanom, hogy kb. két éve a Zwack meghívott egy alapos Buttler-vesézésre, el is indultam, de hülyén a régi Segalhoz mentem az új helyett, és csodálkoztam, hogy nincs ott semmi, csak egy objektum, amelyen látszik, rég bezárták. Azt hiszem, ez a történet jellemzi a legplasztikusabban balcsillagzat alatt formálódó viszonyunkat. Mígnem tavaly tavasszal belekóstolhattam egy remek bikavérbe, és felcsillant a remény, hátha egyenesbe jöhetünk. Ezzel együtt eddig nem volt a blogomon önálló tagje Bukolyi László vállalkozásának. Itt álljunk meg egy zárójeles pillanatra: nem tudom, hogy miután Kovács Gábor meghatározó tulajdonrészt szerzett a Gróf Buttlerben, hogyan alakulnak a lényeges dolgok arrafelé, utána kellene ásnom. Addig is elhatároztam, teszek egy újabb kísérletet, nem drágán, a 2007-es egri cabernet sauvignon háromezer alatt kapható a Kézműves Borok Házában. Éjsötét szín, csillog. Mély illat, erdei gyümölcsökkel, kávéval-csokoládéval, minden árnyalata tökéletesen érett szőlőre és kiváló hordóra utal. Közepesnél nagyobb test, fiatal tannin, érett savak jelentős mennyiségben. Lendületes, vadóc. Különösebben sok fineszt és kanyart nem kínál, megállapodottnak sem mondanám, leginkább a jövője ígéretes. Árához képest azért jó teljesítményt nyújt már most is, megérinti a 6 pontot. A hosszú apály után újfent kíváncsi vagyok, kénytelen leszek szétnézni a felsőbb kategóriákban. Persze a kellő óvatossággal.