HTML

Albert gazda

A bor nem élelmiszer-ipari termék, de nem is az istenek itala. A bort azért szeretjük, mert szórakoztat, és mert finom. A földön iszunk. Elég sokat. És ha lehet, jót.

Friss kommentek

  • 2colours: Aha. Szóval Hamvas széttrollkodott mindenkit néhány közhelyért? Még mindig nem az igazi... (2017.04.20. 19:47) A félreértett Béla
  • frezerxp: az előző hozzászóllást igencsak megkérdőjelezhető, ugyanis magyarországon még nem találkoztam olya... (2013.09.09. 20:35) Jean Balmont Cabernet Sauvignon 2008
  • rszabi: Nagyon vártam már. Napi szinten fog frissülni az új blog is? (2012.07.31. 12:44) Hát akkor igyunk
  • AG 2.0: iszunk.postr.hu/ (2012.07.30. 17:21) Tervek
  • önkéntes rendőr: Na asszem, az étterem be is zárt... (2012.07.04. 13:55) Ráspi Zweigelt Válogatás 2007

Címkék

2003 (16) 2005 (17) 2006 (68) 2007 (121) 2008 (132) 2009 (93) 2010 (22) alföld (18) aszú (17) ausztria (20) badacsony (20) balassa (10) balaton (41) bikavér (10) bock (14) bott frigyes (15) cabernet franc (18) cabernet sauvignon (34) chardonnay (30) chile (10) demeter zoltán (19) eger (39) emberek (11) etyek–buda (23) franciaország (13) furmint (47) gere attila (10) gondolatmenetek (37) hárslevelű (16) hatpontos (143) heimann (15) hétpontos (104) hilltop (11) hírek (42) hollóvár (10) jásdi (17) kékfrankos (19) légli (20) losonci (15) mátra (20) merlot (25) négypontos (66) nobilis (13) nyakas (10) nyolcpontos (48) olaszország (18) olaszrizling (37) oremus (12) ötpontos (129) pécs (11) pincék és borászatok (22) pinot noir (19) programok (20) rajnai rizling (24) ráspi (15) rendezvények (44) rozé (11) sauska (22) sauvignon blanc (16) somló (16) somlói apátsági pince (11) sopron (15) st. andrea (21) szászi (11) szekszárd (43) szentesi (14) szepsy (20) takler (16) tiffán (15) tokaj (93) vida (11) villány (55) wachau (11) Címkefelhő

Szárazat vagy édeset?

2010.05.25. 08:00 AG 2.0

Múltkori indexes kérdőívünket igyekszünk a héten feldolgozni, nem egyszerű a helyzet, több mint 13 ezren töltötték ki, időbe-energiába telik a kódolás-dekódolás, kis türelmet kérünk még. Addig is eszembe jutott valami, amiről amúgy polemizáltunk már kommentelgetés közben. Ez az olvasói levél adta az ihletet: "Itt hagytam abba a kérdőív kitöltését! Ha bort iszik, akkor elsősorban milyet? Szárazat-félszárazat. Félédeset-édeset. 1. A kérdezés is szakma, és az újságírás is, de ezt úgysem hiszitek el! 2. Legalább a művelt alkoholistákat megkérdezhettétek volna, hogy van-e különbség a száraz és a félszáraz bor között, ha ti még nem érzitek!" A felkiáltójelek mindig mulattatnak, de ez nem fontos. Két dolog érdekes, az egyik konkrét, a másik általánosabb. Termelők és kereskedők is állítják, ha ott van a címkén a félszáraz jelölés, nehéz eladni a bort. Ha viszont nincs meg az információ, rajonganak a tartalomért a kedves emberek. Különös, milyen központi kérdéssé válik a jóbor-fogyasztás bizonyos szakaszában a cukortartalom. Igen, beletettük a sorba a fenti érdést mi is, noha tisztában vagyok vele, vannak, akik szerint a puszta felvetés is butaság. Csakhogy ne feledjük, projektünk középpontjában nem a kemény mag felkészült tagjai álltak, hanem a szélesebb közönség, amely érdeklődik kedvenc folyadékunk iránt. Sőt az sem mellékes, hogy állandó olvasóim között mekkora azok aránya, akik a bor száraz, és kész alapelv szerint fogyasztanak. Akárhogy is, el kell fogadni, hogy ez a megközelítés meghatározó lehet. Az egész világon az. Más kérdés, hogy célszerű felszólamlani ellene, és nemcsak azért, mert a zseniális Tokaj miatt ez evidens-eminens érdekünk. A borissza ízlésfejlődése egyszerű – már ha megbocsátják az újabb durva szimplifikációt. A saját példámból indulok ki: gyatra háziborokkal kezdtem, amelyek után felüdülést jelentettek a félédes muskotályok és merlot-k, később jöhetett a szárazuralom, végül visszataláltam az édesekhez. Nyilván nem ahhoz a kategóriához, amelynek gyöngyszemeivel szívesen barátkoztam a kezdetekkor. Mai eszemmel azt gondolom, az okosodás értelme eljutni oda, ahol nem számít a cukor. Mindegy, hogy száraz-félszáraz vagy édes-félédes. Ahogy külön-külön semmi más sem számít, az ornamentikát is beleértve – nem véletlenül nem említek számolatlanul leírásaimban illat- és ízjegyeket. Egyensúly és harmónia – ennyi. Megnézem, miből mennyi van a borban, de csak azért, hogy sejtsem, mire számíthatok. Vagyis: a cukor nem ellenségünk, hanem barátunk. A bor fontos alkotóeleme, amely jó esetben nem fed és takar, inkább hozzáad. Kétségtelen, hogy olykor át is verhet, olyan szakértő nincs, aki százból százszor kikóstolja a csalást. Azt azonban remélem, hogy abban a világban, amelyről írni szeretek, száz csalással száz év alatt sem kell találkoznom. Szóval: szárazat vagy édeset?

51 komment

Címkék: kérdőív gondolatmenetek

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A maradékcukor szerintem a barátunk. Az enyém mindenképp. Nagyon jót tesz szerintem már egy-két gramm maradékcukor is a boroknak, 5-10-20-30 grammos maradékcukorszinttel pedig csodálatos borokat lehet találni. Aki szerint a félszáraz és a félédes bor nem is bor, meggyőződésem, hogy fogalma sincs, hogy miről beszél. Az ilyen embert nem tudom komolyan venni.
Az pedig, hogy elfed... Ha természetes módon maradt benne, akkor kit érdekel? Jó inni? Igen! Akkor meg? :) Bizony, van, hogy nem erjed ki csontszárazra a bor. Ez így van jól!
A fő baj az az, hogy sokan azt gondolják, hogy a száraz az azt jelenti, hogy cukormentes. Néha még a rendszeres és érdeklődő borfogyasztók is meglepődnek amikor megtudják, hogy törvényileg lehet több maradékcukor egy száraz borban mint egy félszárazban.

Konkrétan 7g/l savval és 9g/l maradékcukorral még száraz a bor, ugyanakkor 8g/l cukorral de csak 5g/l savval már félszáraz.

Ezért marhaság az egész száraz-félszáraz-félédes-édes besorolás. Egyszerűen legyen kötelező feltüntetni a címkére a cukortartalmat, savtartalmat és azt, hogy ezek természetes úton, avagy mesterségesen kerültek a borba.

Nagy kár, hogy nem kevés komoly gazdasági és politikai befolyással rendelkező nagytermelőnek ez nem érdeke és ameddig a törvényhozás úgy működik ahogy, addig esély sincs a változásra.
Hát ez így kissé zavaros AG...megírhattad volna jobban is a cikket, gondolom siettél.
Minden nemzet máshogy látja a borfogyasztást, a németeknél az elmúlt évtizedek édesebb kortyokat jelentettek, az angolok általában szárazan szeretik a dolgokat de télen a portói a király.
Nekem is voltak korszakaim, így tömören odaérkeztem, hogy legyen az a bor minőségi (8+) és akkor szívesen megiszom szárazan, félszárazan, édesen, ahogy jön.
Csakhogy az anyagiak általános szűköségge itthon másra készteti a tömeget. Sokan isznak olcsón elkészített, olcsó, cukorral maszkosított borokat mert csak arra telik. Szerintem 15-20 év múlva elérjük Ausztria szintjét fizetésben és elkezdünk rendesen inni, a "Chateau PET" pedig a múlté vagy a hajléktalanoké lesz.
@Kóstolómester: kommenteltem egyet az előbb, de aztán kitöröltem. maradjunk annyiban, hogy nem siettem. ha legközelebb sietek, majd szólok
AG, te magad fejtetted ki, hogy miért nem a száraz vs. édes a lényeg. a kérdésre is csak ugyanazt a választ tudnám adni, mint te. takács lajos 2005-ös hárslevelűje önmagában cáfolat a "a bor száraz" tételre (sőt, "a bor vörös" tételre is, 2-in-1). :)
A többség sose úgy fog inni, mint Kóstimesti (8 pont és 15000 forint alatt nem bor a bor, meg rezzenetlenül tökéletes kiejtéssel mondja a közértben, hogy egy satólatúrt kérek). Az elmúlt 20 év marketingjének hatására annyit oszlott a tömeg egy részének a fejében a sötétség, hogy átestünk a ló túloldalára: most már sokan azt hiszik, csak a száraz bor a bor. Vagyis van egy ilyen típusú sznobizmus (különbségtétel a különbségek felismerésére való képesség nélkül). Ezt is túl fogják élni a borászok...
Minap este kolbászhoz és zöldpaprikához ittam egy 80 grammos cukrú tokaji küvét. Mert úgy esett jól...
@AG 2.0: Valami azt súgja hogy semmi szívderítő sem volt abban amnit először írtál nekem.
Félre ne érts.
Már jóideje olvaslak, MINDEN NAP, ami azt illeti. Azért vagyok itt mert rendkivüli jó cikkeket írsz, amit néhányszor ide-oda kapkodó rosszúl megírt írások követnek, mint ez a mai.
Azért kritizállak, mert kedvellek.
Akit nem kedvelek, azokhoz általában semmit sem szólok.
Vannak elvárásaim Albert veled szemben, mert jó vagy.
Mint olvasó, elvárom hogy tartsd a szintet vagy megyek máshová.

Én 7 éve írok borokról és sokszor megkapom a magamét olvasóimtól. Remélem a kritika jobbá tett.
A legélesebb kritika az lesz AG ha nem szólok többé hozzá írásaidhoz. (Még messze van)
@Kóstolómester:

Én igen szívesen olvasnám írásaid, merre keressem azokat?
Hm, sokan azt írjátok hogy jelen van egy szárazsznobizmus a mai borfogyasztók körében, én mondjuk hogy az új generáció képviselője vagyok és én ellentétesen látom, sokan kedvelik az édeset, többen mint a szárazat(tehát azok akik úgy gondolják hogy csak ez vagy csak az)akik pedig rendszeresebb borfogyasztók, azok már nem elsődlegesen ez alapján választanak, inkább a jó ár-érték arány, az alkalom, a társaság összetétele a mérvadó illetve az ételek amikhez elfogy. Ha innét nézem a leányzó fekvését akkor talán ahogy az új minőségi magyar borászat is serdülő korból férfivé érik, úgy a borisszák következő generációi se válnak már szárazsznobbá, vörössznobbá.
@ASHGAE: Inkognítóm megőrzése miatt sajnos nem mondhatom meg de útmutatóul annyit, hogy legtöbbször a felső polc borait kóstolom és azokról írok.
@ASHGAE: gyenge próbálkozás, esélytelen hogy bedőljön ennek.:)
@Kóstolómester:

az a baj, mesti, hogy amikor elindítottam ezt a blogot, illetve amikor megnyitottam a kommentlehetőséget, akkor nagyon határozottan elhatároztam, hogy azokat az észrevételeket, amelyek nem a tárgyhoz tartoznak, hanem mondjuk engem vagy akár másokat is minősíteni próbálnak, könyörtelenül törölni fogom. persze értem én, hogy te a magad módján mindig jót akarsz, sokkal jobban értem, mint mások, akik türelmetlenek veled, kedvellek is, ahogy mondjuk egy pierre richard-t vagy jacques tatit szokás, de az most már untat és bosszant, hogy mindig azt keresed, milyen hangulatban voltam, amikor egyik-másik bejegyzésemet írtam éppen. szeretnélek lebeszélni erről. előre is köszönöm
@AG 2.0: ezt kissé enyhébben kellene szemlélni, szvsz. A legontopikabb hozzászólásokból is előkandikál többnyire kevéske off és személyeskedés, mer' emberek vagyunk, ugyebár.
Akit meg nem lehet egy picit se cukkolni, akkora qrvanagyember és akkora tekintélyt kerített magának, az már régen megsavanyodott. Mint a legutóbbi kadarkánk nyitás után egy héttel.
@AG 2.0: Rendben AG, zárjuk a témát, megkértél, megteszem.

Az újságírással kapcsolatban viszont fenntartom a véleményem. Kritizálni természetesen ezután is foglak (de kizárólag magánban) és még utoljára szemléltetem hogy mit hiányolok veled kapcsolatban, mikor csúszik nálad a mérce:

Így írtad te:
albertgazda.blog.hu/2010/04/24/a_domaine_weinbachtol_a_chateau_palmerig

És így írta Dagadtos:
alkoholista.blog.hu/2010/05/19/becs_legjobbjai_ii

Tőle kaptam meg amit elvártam szavakban és stilisztikában és az zavart engem, hogy te akár jobban is megírhattad volna, de van úgy hogy egyszerűen nem teszed meg.
Itt van ez a saját blog... a lehetőség óriási...
Nagy szükség van rád mert a magyar nyomtatott borsajtó állóvizében a függtelenek jelentik a legfőbb támpontot, mint amilyen te is vagy.
Minap az egyik legkomolyabb magyar borásszal váltottam levelet, kifejtette hogy ő is szinte naponta olvas téged, annak ellenére, hogy hozzá nem szól.
Csak felfelé AG, csak felfelé...
@Kóstolómester:

igyekszem, mesti, igyekszem, de azért a naprakészségről nem szívesen mondanék le
@Kóstolómester: Csak azért, hogy megjelenjen az ellenvélemény is:
Én jobban szerettem Albert cikkét. Általában jobban kedvelem. Sokkal gyakrabban sugárzik belőle a szeretet és áradó optimizmus. Én sem a precíz leírásért iszom egy bort, hanem az élményért, az érzésért, amit ad. Illyt és ízjegyek nagyon ritkán szerepelnek a leírásaimban. Érzések és benyomások viszont mindig. Szeretem, hogy Albert általában felfele kerekít, még akkor is, amikor csak egy-két korty erejéig érintette meg a bor azt a szintet, pedig egy palacknyit fogyasztott el belőle.
Nincs szándékomban vitát nyitni, de számomra Albert nem borújságíró, hanem egy (számomra) hiteles fogyasztó, aki szereti a bort, és szereti megírni a véleményét, hogy másoknak segítsen. Ez a komment azért született, hogy ebben a megírásban továbbra is támogassam. :)
Egyetértek az előttem szólóval.
Albert jól csinálja ezt a blogot. Fogyasztói szájjal kóstol meglehetősen széles portfólióról borokat és hitelesen, kimérten és alapvetően konstruktívan adja vissza azt amit érez. így tovább.
Szárazat. Vagy édeset.

tb - zstv
@BZoltan: + AG veszi a faradsagot, s mindennap 8 fele jon az uj bejegyzes. Koszi a blogert.
@Kóstolómester: pont azon gondolkodtam amit irtal, aztan mashol vki postolt egy ilyet. "Minden újraolvasáskor más lesz a szöveg, mert aki olvassa már nem ugyanaz."
A kerdesre vonatkozoan asszem takacs balint summazta a lenyeget :)
Részemről szárazat és édeset.
@Kóstolómester: nálunk a helyi CBA-bana felső polcon az Éva vermut van. :DDDDDDDDD
kezdetben volt a vbk, fröccsnek durbints sógor, aztán sokáig csak sör. majd megvilágosodtam a gróf nagyrédeivel, leginkább rozéval. ezt követte az elvakult száraz korszakom ami a legtovább tartott, nagyon nagyképű és sznob stílussal. ennek vége, mert kinyitották a szemem, ha jól emlékszem egy késői szüretelésű tramini volt a tettes.
Hogy a kérdésre próbáljak válaszolni (bár az egyéb véleményeket is érdekes olvasni): nekem mind a száraz, mind az édes teljesen jó. Szárazat gyakrabban tudok inni, de ettől nem szeretem jobban.
A félszáraz kategóriában több a negatív tapasztalatom (pl. fehér Concubina, Nobilis Barakonyi furmint) mint a pozitív (Szászi Kabócások). Ahol gond volt, ott azt érzem, hogy a bor jó, de a maradékcukor nekem bezavar abba, hogy az ízeit élvezzem. Hogy a Kabócásnál pl. miért nem, arról fogalmam sincs...
@marvin__42: ez erdekes, en kifejezettem szerettem ezeket a "problemas" borokat :)
@RAMBO: Ezen egy órán át röhögtem :)
@BZoltan:
ezen én is :)
Rambo a CBA-ba jár borért wáháháháhá
@ASHGAE: lehet, de még mindig jobb mintha rosszúl (hkhm) megírt írásokat ostorozna :)
@BZoltan: a mesternek igaza van, Albert lassan olyan olvashatatlan, mint amilyen ihatatlanok a csizmadia édes veresei:DD
@Benikuty: Szerintem olvashatóak és jók a napi bejegyzések ezen a blogon. Kóstimesti véleménye pedig engem nem igazán tud érdekelni. Leginkább röhögni szoktam rajtuk.
@BZoltan: akkor nevess az enyémen is, mert csak élcelődtem. törzsolvasója vagyok a blognak, csak nem kívánok részese lenni az itt is eluralkodó szájkarate-nek. általában.
egyébként a kommented jól példázza, mennyire nem akarod érteni azt, amit a másik ír:)
@Benikuty: A te hozzászólásaidon nem szoktam nevetni... mondjuk ha diplomás magyartanárnak mondanád magad és hosszú ú-val írnád a a rosszul szót és d helyett t-vel írnád az imádkozás szót valamint minden hozzászólásodba kényszeresen belepaszíroznád, hogy tele vagy pénzzel mint a lakodalmas kutya hányással, hát akkor lehet, hogy néha mosolyra szaladna a szám :)

Sokfélék vagyunk :) és ez jó is így. De szerintem attól, hogy valaki csak izomdrága és menő borokat iszik és tökéletesen elsajátította a bormédia szóhasználatát attól még nem kell térdre esnünk :)
@BZoltan: térdre esni a ráspi öreg tőkék előtt kell... kár, hogy én nem "arról a polcról" vásárolok. :)
Nekem az írás is tetszik és a felvetés is -valódi, napi életből vett probléma. Én hál' Istennek sosem dobtam Tokajt. Kicsit érdeklődőbb koromban a félszáraz fura dolog volt, de Tamás Ervin megingathatalan érvvel szolgált az Oriolus (remélem jól írtam) első évjáratával. Tapasztalni, tapasztalni, tapasztalni... és örülni a gyönyörű félszáraz, félédes, édes boroknak, túl a szárazon. BZoli pedig nagyon nekem tetszőt írt az elején.
@Kóstolómester: -Ja, hét év, és mióta fogyasztod?
@BZoltan: Rosszul emlékszem, mintha te mondtad volna, hogy nem szokásod senkit kinevetni?

Az alaptémához: nyilván nem diszkriminál a sokat látott(abb) fogyasztó cukortartalom alapján, de a kérdés feltevésekor, eldöntendő esetben a száraz/félszárazat ikszeli.
@zoli: Fogást keresel Zoli? :)

Amúgy igen, rosszul emlékszel, ilyent nem mondtam, bár mondhattam volna. Óriási különbség van valakinek a hozzászólásán nevetni és konkrétan valakit kinevetni. Olyan embert akit személyesen nem ismerek soha nem nevetnék ki. Szerintem sokan vannak itt akik mást adnak elő név és arc nélkül egy internetes fórumon mint a való éltben.
Cikket írni sem egyszerű, de nekem mostanában az érdemi kommentelés egyszerűen lehetetlennek tűnik. Dolgozó emberként nem nyílik lehetőségem egész nap a gép előtt ülni, így mire oda kerülnék, hogy írjak valamit, addigra rég civakodásba fordulnak a kommentek. Amúgy nem korosztályhoz vagy kóstolási tapasztalathoz kötném a száraz-félédes-édes kérdést, hanem az ember jellemének a fejlettségéhez.
@felvetés: Ott a pont. Soha nem értettem az olyat, hogy "Akkoriban elfordultam a fehérektől, mert úgy gondoltam, hogy a bor az vörös és száraz." Számomra meg- és felfoghatatlan... De különbözünk, ez van. :)

Persze, én nem éltem a nagyüzemi tokajiak korában. :)
Igazán örülök, hogy nélkülem is alakulgat némi verbális emberkedés... :)
@kezdő alkoholista: pedig az embernek vannak (lehetnek) korszakai. én például évek óta úgy voltam vele, hogy a bor száraz és vörös. most meg nem csak úgy vagyok.

van, aki szerint a bor színe vörös. mások szerint a vörösbor is csak egy állomás az anyatej és a fehérbor között. stb. stb.
Kedves emberek!

Hogy a kérdésre válaszolni tudjatok, kóstoljátok meg a Disznókő 2002-es 6 puttyonyos zéta aszúját, a korty lenyelését követő egy percen belül pedig válaszoljatok!

(Mivel legalább két percig az átélt ízorgiától nem fogtok tudni megszólalni, ezért ez nagyjából lefutott meccs...:)

Ha valaki hasonlót mond szárazban, örökbe fogadom!!!
@AG 2.0: @Kóstolómester:

Hát, kedves Albert, már bennem is felmerült korábban, hogy megjegyezem, miszerint te a poszt megírása előtt ittál :)

...de mégsem tettem.
@AG 2.0: ...mert későn is mondtam, igazából a Kóstimestis vitátokhoz tartozna az első kommentek közt, miszerint ne találgassuk, hogy épp milyen lelkiállapotban voltál, vagy milyen hangulatban írtad a cikket, amitől épp olyan lett, amilyen.

Ekkor jutott eszembe, hogy én csak a "szerintem te már megint ittál" sort tudnám - nem túl szárnyalóan - hozzáfűzni.

De majd igyekszem legközelebb bevágni alulra az előzményeket, úgy tán érthetőbb.