A szekszárdi Eszterbauer Borházban három-négy éve jártam először, azelőtt semmit sem tudtam Eszterbauer János pincéjéről – a borász Pálinkás László, aki egyébként saját neve alatt készített dolgokkal is piacon van –, nem is kóstoltam semmijüket, de gyorsan beköszöntött a lelkesedés korszaka. Szeretem az ilyet: hiteles tradíciók, nem túl sok hektár, 40 ezer palack, korrekt árak, tiszta ízek, semmi latin. Mondjuk a honlap színvilága nem tetszik. Eszterbauerék legfontosabb tulajdonsága, hogy olcsón adják a jót, van boruk ezer alatt, és a legdrágább sem kerül sokkal többe háromezernél. Nem tűnik rossznak a taktika, most például sietve kellett piacra dobni a vörösborok új évjáratát, az előző eresztés hónapokkal ezelőtt elfogyott. A múzeumi szekszárdozáson mondtam a tulajdonosnak, hogy a top 25-ös Tivald cabernet sauvignon finom, de időt kér, ám azt válaszolta, hogy nem kap, mert várják a kedves emberek. A Pinceátlag minden tekintetben középen helyezkedik el, ezerötszáz forintért férhető hozzá a legkülönbözőbb tételekből összerakott házasítás. Van benne kékfrankos, cabernet sauvignon, franc, merlot, pinot noir és kadarka, ráadásul a levek némelyike új fában, másika nagyobb ászokhordóban, harmadikja tartályban érett, igazi kavalkád. Amely kavalkádból teljesen egységes karakterű, kategóriájához képest roppant tartalmas bor kerekedett ki. Elég mély szín, intenzív, finom illat, sok-sok gyümölccsel és fűszerekkel. Teste közepes, ízgazdag, és rezzenéstelenül elkerüli a könnyedebbre hangolt vörösek buktatóját: nem borul, sava épp annyi, amennyi kell a viszonylag magas alkoholhoz és a kissé nyomulós tanninhoz. Lendületnek, színeknek, cseresznyés, érett meggyes zamatoknak sincs híján. Kimondottan jó vétel, 5 pont. A 2007-es elfogyott, a 2008-ast keressék, az is rendben lesz.