A Nahe messze nem a legismertebb német borvidék, ám adottságai semmivel sem szerényebbek, mint a divatosabbakéi. Hogy a név mégis szépen cseng a borvilágban, az elsősorban az ötcsillagos Weingut Hermann Dönnhoffnak köszönhető. A pincéről eddig egyszer írtam, hetessel honoráltam 2004-es trocken spätleséjének a kvalitásait. Valószínű, hogy más dolgai is sorra kerülnek a közeljövőben, hiszen a riesling.hu gazdája, Peter Klingler sikeresen beemelte őket a választékába. Ahogy az ő közreműködésével lettek könnyedén elérhetőek a borvidék egyik legreményteljesebb vállalkozásának a rizlingjei is. A Louise von Racknitz-Adams–Matthias Adams házaspár csak a 2000-es évek elején vette át az akkor még szerény gazdaságot a szülőktől. Természethű munkásságuk révén a Weingut von Racknitz igen rövid idő alatt berobbant a közvetlen élvonalba. A duó hölgy tagja hétfőn Budapesten mutatta be a 2008-as évjáratot újságíróknak és hozzám hasonló léhűtőknek. Érdekes tapasztalatokkal gyarapodtam. Először is, ilyen kíméletlenül markáns német borokkal még nem találkoztam. Ahhoz vagyok szokva, hogy míg a komoly osztrák rizlingek acélos tisztaságuk mellett gyakran szigorúak, addig a németek finomabbak és kedvesebbek. A Von Racknitz sora után indokolt átértékelnem ezt-azt. Kilenc tételt vettünk megunkhoz, az első kettőről – alap Riesling Trocken és Riesling Trocken Vom Schieferboden – nagyjából annyit jegyeztem fel, hogy minerálisak és kőkemények. A harmadik bor megkapta az első felkiáltójelet: bár a Riesling Trocken Vom Vulkangasteinben is 8,3-as sav dolgozott a csupán 11-es alkohol és a dettó 8,3-as maradékcukor mellett, a talajnak is köszönhetően színesebb illatokat és ízeket tudott felmutatni. Következhettek a dűlős tételek: a kovaköves Odernheimer Kloster Disibodenberg és a végre némi egyensúlyt is kínáló Schlossböckenheimer Königsfels után a Niderhäuser Klamm már szinte úgy viselkedett, ahogyan német kedvenceimre jellemző. Tiszta illatú és ízű, gazdag, komplex rizling pörgött a pohárban, alapos ismerkedés esetén a 7 pont lenne a minimum, amit kiérdemelhetne. A Niederhäuser Hermannshöhlével megint feljebb léptünk, hogy a komplex, koncentrált és zamatos Traiser Rotenfelsszel azon mód fel is érjünk a csúcsra. A ráadás a 20 gramm cukrot tartalmazó 2006-os Schlossböckenheimer Königsfels volt, amelynek elvben közelebb kellett volna állnia a szívemhez, de ideálisnál melegebb hőmérséklete miatt is nem bírt kibontakozni a maga teljességében. A végén megkérdeztem, milyennek tartják 2008-at általában, amire Louise von Racknitz azt válaszolta, hűvös szelek fújtak, ezért olyanok a borok, amilyenek, de a publikum jellemzően díjazza a penge savakat. Ami engem illet, az érdemi véleményalkotáshoz a borászat egyéb évjáratainak felfedezésére is szükségem lenne.