HTML

Albert gazda

A bor nem élelmiszer-ipari termék, de nem is az istenek itala. A bort azért szeretjük, mert szórakoztat, és mert finom. A földön iszunk. Elég sokat. És ha lehet, jót.

Friss kommentek

  • 2colours: Aha. Szóval Hamvas széttrollkodott mindenkit néhány közhelyért? Még mindig nem az igazi... (2017.04.20. 19:47) A félreértett Béla
  • frezerxp: az előző hozzászóllást igencsak megkérdőjelezhető, ugyanis magyarországon még nem találkoztam olya... (2013.09.09. 20:35) Jean Balmont Cabernet Sauvignon 2008
  • rszabi: Nagyon vártam már. Napi szinten fog frissülni az új blog is? (2012.07.31. 12:44) Hát akkor igyunk
  • AG 2.0: iszunk.postr.hu/ (2012.07.30. 17:21) Tervek
  • önkéntes rendőr: Na asszem, az étterem be is zárt... (2012.07.04. 13:55) Ráspi Zweigelt Válogatás 2007

Címkék

2003 (16) 2005 (17) 2006 (68) 2007 (121) 2008 (132) 2009 (93) 2010 (22) alföld (18) aszú (17) ausztria (20) badacsony (20) balassa (10) balaton (41) bikavér (10) bock (14) bott frigyes (15) cabernet franc (18) cabernet sauvignon (34) chardonnay (30) chile (10) demeter zoltán (19) eger (39) emberek (11) etyek–buda (23) franciaország (13) furmint (47) gere attila (10) gondolatmenetek (37) hárslevelű (16) hatpontos (143) heimann (15) hétpontos (104) hilltop (11) hírek (42) hollóvár (10) jásdi (17) kékfrankos (19) légli (20) losonci (15) mátra (20) merlot (25) négypontos (66) nobilis (13) nyakas (10) nyolcpontos (48) olaszország (18) olaszrizling (37) oremus (12) ötpontos (129) pécs (11) pincék és borászatok (22) pinot noir (19) programok (20) rajnai rizling (24) ráspi (15) rendezvények (44) rozé (11) sauska (22) sauvignon blanc (16) somló (16) somlói apátsági pince (11) sopron (15) st. andrea (21) szászi (11) szekszárd (43) szentesi (14) szepsy (20) takler (16) tiffán (15) tokaj (93) vida (11) villány (55) wachau (11) Címkefelhő

A nagy magyar vörösborok rövid története

2010.06.15. 08:00 AG 2.0

Nagy hullámokat vetett a lengyel Wojciech Bonkowski írása a Pannon Bormustra magyar csúcsvöröseiről, amelyet a Művelt Alkoholista ismertetett meg a publikummal. Nemcsak a kommentviharokra gondolok, amelyek az ide kapcsolható három blogbejegyzés alatt kialakultak; bárkivel találkoztam a városligeti Bországgyűlésen, garantáltan szóba került a téma. Eleinte magam is megeresztettem néhány hozzászólást a tekintélyes konkurencia hasábjain, de egy idő után világossá vált, nincs értelme erőlködnöm. Rájöttem, saját pályán értelmesebb szólnom, talán kevésbé süllyed el az eszmei mondanivaló. Ez az egész ráadásul fontos, mert az igaz, hogy nincs mindenestül kibeszélve az ügy. Bonkowski állításait nem ismertetem, felteszem, olvasóim olvasták a szövegeit, ha nem, a fenti linkekre kattintva megtehetik. Úgyhogy kezdem az elején: a rendszerváltás környékén. A magyar bor legeslegújabb kori felemelkedésének első néhány évében vitathatatlanul a délpannon vörösborászok játszották a legfontosabb szerepet. Elsősorban a villányiak, később a szekszárdiak mutatták meg, odafigyeléssel, minőségi szőlővel, korszerű módszerek bevezetésével messzire lehet jutni, és nem mellesleg garantált a szép jövedelem is. Bock Józsefék, Gere Attiláék már a 90-es évek közepére országos ismertségre tettek szert. Kezdetben volt az egészséges szőlő és a technológiai fegyelem. Jöttek a barrique-hordók, a 90-es évek végén belépett a hozamkorlátozás. Ahhoz, hogy a borok minden korábbinál koncentráltabbak és sűrűbbek legyenek, az eszközök és a módszerek finomodásán túl néhány extrém meleg évjárat is kellett: 2000 után 2003, aztán 2007. Meg az a felismerés, talán inkább elhatározás, hogy a túlérett szőlő a jó szőlő. A 2000-es évek elején tettem fel a kérdést először – nemcsak magamnak, egy ismert borásznak is –: okvetlen Kalifornia kell legyen az etalon, nem lenne helyesebb Bordeaux-ban vagy Toszkánában keresni a követendőt? Nem emlékszem, mit válaszolt, de tény: sokáig sehogy sem szerettem a brutális szeszeket és az édes tanninokat. Az újvilági boroknál bűnösebbeket el sem tudtam képzelni. Úgy éreztem, a koncentráció a kifinomultság, a gyümölcsösség, az egyensúly kárára megy. Holott a balansz még az összetettségnél is fontosabb. Ám az utóbbi időben valami megváltozott. Vagy én – vagy a borok. A két favorit szőlő- és borfajtám változatlanul és toronymagasan a rajnai rizling és a pinot noir – ebből nem nehéz kitalálni, milyen stílusú borok okozzák nekem a legtöbb élvezetet –, de ma már tudom, hogy Amerikában sem minden egyforma. Egyre gyakrabban találok örömet az óriásokban is – és egyre inkább úgy tartom, az iskola legsikerültebb képviselői vitán felül versenyképesek a nemzetközi élmezőnnyel. Nemcsak minőségben, árban is. Mások is vannak így ezzel: az Alkesz nagy nemzetközi kóstolóján beszédes eredmény született. Vagyis az a tapasztalatom, hogy a nagynak szánt magyar nagybor semmivel sem kisebb és kevesebb, mint a hasonló szellemben készült külföldi. Vannak borparódiák is hazánkban – de hol nincsenek? Néhány hónapja egy toszkán csúcsmerlot-ra csodálkoztam rá – a pincét itthon is jól ismerik –, ennyire édes, lusta, unalmas blockbusterrel ritkán találkozhatni. Úgy mondom ezt, hogy rendszeresen fogyasztom ezeket a borokat – a legvehemensebb kritikusok nem mindegyike dicsekedhet hasonlóval. Állítom: szerintem összességében kevesebb itthon a tévedés, mint a telitalálat. Tény, hogy déli borászaink meghatározó része nem a terroirok adta nüanszok kiaknázásában, hanem még mindig a monumentalitásban keresi az üdvözülést. A példa ragadós: aki elöl jár, azt követik a többiek, a tehetségesebbek és ügyesebbek előzni akarnak. A személyes benyomásom is az, hogy ezen a téren közel kerültünk a csúcshoz. Amit ki lehetett hozni a műfajból, azt közel teljes egészében kihoztuk. De mindenki minden pillanatban tanul – azok is, akik készítik, azok is, akik isszák. Én már látom – látni vélem –, hogy a legjobbak apránként előtérbe helyezik az eleganciát. Meg hát ahogy öregszenek az új telepítések, úgy lesznek okosabbak a borok is. Ez a jövő. Bonkowskinak sok mindenben igaza van, amikor visszafogottságra int és stílusváltást szorgalmaz. Ám néhány dologban téved. Először is téved, mert fáziskésésben van. Másodszor téved, amikor a 2007-es évjáraton kéri számon mindazt, amit számon kér. 2007-ben nem a burgundi típusú klimatikus viszonyok érlelték a szőlőt Magyarországon. Harmadszor téved, amikor azt mondja, a nemzetközi piacoknak nem lehet eladni ezeket a borokat. Hát ha nem lehet – akkor nem kell. Adjuk el a tokaji furmintokat és a balatoni olaszrizlingeket. Leírtam az Idegen szájakban és máskor is: a mi erényünk a sokszínűség. Készséggel elfogadom, hogy egy külföldi számára a sok tengeren inneni és túli chardonnay és cabernet után izgalmasabb Takács Lajos hárslevelűje, Kaló Imre kékfrankosa vagy Szentesi József csókaszőlője. Ez rendben van, én is rajongójuk vagyok ezeknek, büszke vagyok rájuk. Csakhogy nekem mint magyarnak mellettük szükségem van Légli Ottó Landordjára és Tiffán Ede Grande Selectionjára is. Elférnek mind, egyikük sem árt a másiknak. A jó minőségű bor fogyasztója nem ostoba: eligazodik a rengetegben. A piac eléggé felkészült ahhoz, hogy okosan mérje meg, aminek meg kell méretnie. Ami drága és vacak egyszerre, az nem fog elfogyni. Semmi szükség központi irányelvekre. Semmi sem kötelező: a villányiaknak vagy a szekszárdiaknak nem kell karcsú-minerális terroirborokat készíteniük. Hadd járjanak saját útjukon. Bírálni vagy nem szeretni természetesen mindenkit szabad. Megkérdőjelezni munkájuk eredményét, sőt létjogosultságát azonban súlyos arány- és szereptévesztés. Az élet nem harc – a borivás és a borírás sem az. Aki veszi a fáradságot és szétnéz ott lent – e borvidékeink tavasz óta közelebb vannak, mint valaha –, láthatja: nem kell félteni senkit. De tőlük sem kell félni. Hagyjuk ezeket az embereket dolgozni úgy, ahogyan akarnak és tudnak. Virágozzék ezer virág. Hisz mindenki a saját borát viszi a vásárra.

40 komment

Címkék: szekszárd villány gondolatmenetek pannon bormustra bonkowski

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Igen jó írás. Kimondottan szeretem az ilyen konszenzuskereső és összefoglaló gondolatokat.

Ugyanakkor a legnagyobb tisztelettel úgy érzem, hogy egy fontos dologról nem került szó benne. A természetességről. Fontos, hogy az esetleges koncentráció az egy természetes folyamat eredménye legyen. Ne fordított ozmózissal, ne sűrítményezéssel, ne levágott vesszőkkel a tőkén szárítással, ne jégszekrényben fagyasztással, ne glicerinnel és ne más ismert avagy kevésbé ismert borászati trükkel érje el a termelő a nagy testet.

Tudom én, hogy most mindenki egyszerre tárja szét a karját és vonja fel a szemöldökét, hogy de hát hogy ilyenre hogyan gondolhat bárki is. De szerintem naivság azt gondolni, hogy az összes nagytestű magyar bor az alacsony terhelés és türelmes szüreti időpont választás eredménye lenne.
BZoltan kommentjéhez is kapcsolva illetve az MA-n Hepci hozzászólásához hozzátéve, ha ahogy írod hogy a 90es években elindult a terméskorlátozás(amit én is leírtam MAn), akadt néhány meleg év amikor túléretté váltak a fürtök és ez okozta a lekváros ízeket, MI okozhatja még azt hogy egyesek számára nem kedvelhető nagytestű, sűrű, magas alkoholú, aszaltgyümölcsökre hajazó illat és ízvilág jellemzi a magyar nagyvörösöket. Mert ha az említett 3 évjárat ilyen és a többi nem akkor jólvan. Ha a terméskorlátozás magában nem okozhatja ahogy Hepci mondja jólvan. Akkor mi okozhatja? Azt ugye azért akármennyire is gyanakvóak vagyunk nem kéne feltételezni hogy minden egyes nagy vörös ami a fent említett tulajdonságokkal rendelkezik biztosan sürített alapanyagból készül, ezt vegyük ki a pakliból. Lehet van 1-2-5-10 ilyen tétel, amit addig amíg nem látom és nincs bizonyítva én nem forszírozok, de mi a helyzet a többivel?
Nekem három dolog jutott eszembe a AG írása kapcsán.
Egyszer (kb. 4 éve) beszélgettem a 2007-es szekszárdi syrah termelőjével, mindketten vidámak voltunk, aki azt mondta, hogy nagy bort csak túlérett szőlőből lehet készíteni. Még Bzoli kérdése előtt, nem tudom már pontosan milyen szempontból értette így, csak a magas cukorfokra emlékszem biztosan.
A 2007-es vörösökkel nekem is gondjaim voltak, legalábbis a szekszárdi kóstolón. Ezt annál a posztnál is megjegyeztem. Valóban közel egyen szirupos, édes volt számomra a nagynak szánt borok többsége (már amit megkóstoltam). Mintha ugyanaz az autó lenne, csak a visszapillantótükör lenne különböző. Így nevezett lengyel boríró kifogásait érteni vélem és egyet tudok alkalmasink érteni vele.
Ugyanakkor tudom, hogy vannak fogyasztók, borbarátok, itthon és külföldön (pl. Lengyelo. is),akik szeretik ezt a stílust.
És végezetül nem értem magunkat: hol meghallgatjuk a kritikát (pl. angol MW-k), hol majd' becsületsértésnek fogjuk fel (ez esetben) vagy egyszerűen ez van és kész felkiálltással zárjuk le. Emiatt, bár érteni vélem AG írásod végét, nem tenném magamévá.
@BZoltan: természetellenességről nincs hitelt érdemlő információm egyfelől. a természetességre való törekvést a _jövő szempontjából_ a legfontosabb dolognak tartom másfelől

@loading: a kritikát mindig meghallgatjuk, igyekszünk a helyén kezelni, megpróbáljuk belőle levonni az előremutató tanulságokat. nem hiszem, hogy tudsz tőlem olyan mondatot idézni, amelyben mw-véleményeket ajnároznék, és olyat sem, amiben bárkit durván lebarmolnék. az mw és a nem mw külföldi kritikus arra való szerintem (bocsánat a leegyszerűsítésért), hogy hírét vigye a világban annak, ami megérdemli. nem a tekintélyeket kell imádni, hanem minél többet kell inni. persze tájékozódni sem árt. ami bonkowskit illeti, szándékaim szerint ennek a posztnak csak a kiindulópontját képezi a véleménye, amelynek egyébként nem kis részét, mint jeleztem is, megfontolásra érdemesnek tartok. becsületsértésről szó sincs, pláne, hogy az én becsületem aztán biztosan nem forog kockán ez ügyben
@AG 2.0: Hitelt érdemlő információja lényegében senkinek nincs. Ezért nem is szabad vádaskodni avagy gyanúsítgatni. De a témát megemlíteni mindenképpen szükséges, hogy akinek tudnia kell az tudja, hogy azért mindent nem tolerál a fogyasztó és a hitelességét (és így a megélhetését) teszi a kockára az aki a bora beltartalmi értékeit nem csak és kizárólag természetes és etikus módon éri el.
@BZoltan: így van, egyetértünk. ezért is írtam az a jövőre vonatkozóan, amit
"a mi erényünk a sokszínűség"

"Semmi sem kötelező: a villányiaknak vagy a szekszárdiaknak nem kell karcsú-minerális terroirborokat készíteniük. Hadd járjanak saját útjukon."

ámen! ezért is nem értettem a sok vehemens támadást a művalkeszen.
Kicsit vihar egy kanál vízben érzésem van. Egy lengyel bácsi aki többször járt Magyaro-n mint az átlag külföldi borújságíró, leírta gondolatait. Ennyi. Erre sokan ahelyett hogy simán elgondolkoznának csendben amiről egységsugarúan értekezett az úr, elkezdik megvédeni a mundér becsületét.
Egyetértek Alberttel abban hogy virágozzék száz virág. Nincs olyan hogy 5 pontos 6 pontos 9 pontos bor. Minden borkedvelő mást szeret. Mindekinek egyéni ízlése van. Ezt kell mindenkinek megtalálni, a legjobb bor az ami ízlik. És akár minden nap más ízlik. Ki Légli Landordot, ki Kaló Kékfrankost szeret inni. Ettől nem leszünk jobb vagy rosszabb emberek. Van aki lassan jut el az igaz borokig van aki el sem jut. Egy dolog fontos: a magyar törvények be legyenek tartva. Hamisitani, keverni nem szabad. Aki ilyet tesz legyen meg a rendes büntetése. Nagyobb öngólt nem rúghatunk mint hogy hagyjuk a dolgokat menni a régi megszokott úton.
Az MW-k vagy más szakértők véleménye is mind mind egy szempont. Ők is emberek. Wojciech is ember. Neki ez a véleménye. Persze ő csak a bormustra mezőnyéből vonta le a következtetést. Az pedig messze nem a legkomolyabb magyar csúcsmetszet.
Sokkal nagyobb problémék vannak ennél a magyar bor körül. Esetleg azokról is lehetne közbeszédet folytatni. Lásd Borászok 12 pontja.
üdv
KA
Az az érzésem, sokan nem állításokat/véleményeket mérlegelnek, hanem azt, ki mondta. Vagyis ha X megemlíti, hogy egy bor netán nem természetes módon készülhetett, Y - aki maga is szokott hasonlókat pedzegetni - nekironthat, hogy azonnal nevezze meg a forrásait és a konkrétumokat.
Ezért igen-igen nagy óvatossággal érdemes megfogalmazni minden állítást, sőt, az állításkezdeményeket is...
Mindenki csak abból indulhat ki, amit lát. Remélhetőleg minden borász tudja magáról, ő cuccoz-e vagy sem (a skizofréniával küzdőket és a korábban kormányszóvivői állást betöltőket leszámítva). No most, ha ismerünk egy borászt, akinél teljesen biztosak vagyunk benne, hogy nem cuccoz és szigorúan korlátozza a termést, a vörösbora mégse lesz lekvár, pedig nem éretlenül szüretelte le a szőlőt, akkor mire is lehet következtetni? Ez a kérdés, amit - természetesen - csakis roppant óvatosan és teljes körültekintéssel fogalmazhatunk meg magunknak.
Hasonló kérdés: mitől lesz egy bor rettentő kevés érlelés után, a palackozás utáni második napon szemkápráztatóan kerek és gyönyörűséges? Isteni terroir és évjárat csodával állunk-é szemben? Magam hajlamos voltam ezt gondolni. Pár évvel ezelőtt.
Ámen.

Egyetlen kérésem lenne: nem lehetne a szöveget bekezdésekkel tagoltabbá tenni?
kifolyt a szemem, de mindenben igazad van:)
@RAMBO: neked is igazad van:))
@shiraz: "Erre sokan ahelyett hogy simán elgondolkoznának csendben amiről egységsugarúan értekezett az úr, elkezdik megvédeni a mundér becsületét."

ezt egy picit magamra veszem, ugyanis "sokan" egyáltalán nem védték a mundér becsületét, nagyjából fikázás, villányozás-nutellázás-tanninozás ment. kb. én pedig kiakadtam (talán sután), pár ex-alkesz szerzővel egyetemben. :D

megfordítanám egyébként a dolgot, én ugyanis abszolút elgondolkodtam azon, amiről bonkowski beszélt, van igazsága is -- ezzel szemben azt láttam-látom "sokaknál", hogy egyetlen tollvonással leírják villányt (nutella-tanninbomba). mivel egyre inkább efelé fordult a "közhangulat", bátorkodtam megvédeni a mundér becsületét, tény.

imádom a mátrai tőkéstársak és ráspi vöröseit, takács lajos fehérjeit stb. újabban jobban, mint a legtöbb villányi vörösbort. de undorodom attól, hogy valaki (bárki) nemes egyszerűséggel egy komplett borvidéket leírjon, általánosítson. aki szerint villányban csak cuccozott alkoholbombák készülnek, annak a véleménye egész egyszerűen nem lehet mérvadó, komolyan vehető. az nem kóstolt vylyan 2004-es pn-t, malatinszky 2003-as cf-et és még folytathatnám vagy 40-50 konkrét példával az elmúlt évekből.

aki ezt sejteti, ilyesmire céloz (így, általánosságban), az sem lehet jó ember. :) fel nem foghatom egyébiránt, hogy miért jó ez a fajta logika (logikátlanság), kirekesztés, általánosítás. nem egy rohadt focimeccs ez, de tényleg! :)

ennyi, nem több.

ma este ezt a sort fogjuk kóstolni négyen:
- somlói apátsági juhfark 2008
- takács lajos hárslevelű 2005
- ráspi kékfrankos válogatás 2007

villány/szekszárd pedig éljen, még sok-sok finom bort szeretnék inni tőlük, és nem véletlen származik a teljes borkészletem több mint fele onnan.
@Parci: Tökéletesen igazad van. Szerintem lengyel bortársunk egyetlen hibát követett csak el. Ő elhitte, hogy Bormustrán ott van minden magyar termelő aki számít.

Szerencsére a kedves polák borblogger téved.
@BZoltan: ...hozzátenném, hogy bonkowsi (állandóan bunkovszkinak olvasom, freud biztos tudná miért :D) véleményén talán kevésbé akadtam ki (csak messziről jött...), mint pár hozzászóláson.
@Parci: Wojciech véleményét és aggodalmát én megértem, bár annyiban túlzónak érzem, hogy szerintem bőséggel vannak bíztató eredményeket felmutató termelők és az a stílus amit ő kritizál az immáron tényleg csak a diverzitás részét képezi.
Nagyon egyetértek shirazzal, hogy vannak komoly és kibeszéletlen problémák a magyarbor világában és jó lenne a reflektorfényt és így a közfigyelmet azokra irányítani.
@BZoltan: ő elég jól ismeri a magyar borokat, nem csak a mustra mezőnyét...
@ringsider: Én is így gondolnám, de a blogbejegyzésében azt írja, hogy a Bormustrán a magyar bortermelés krémje volt kóstolható és úgy éreztem, hogy nagyon univerzálisnak tartja a problémát.

Szerintem a Pannon Bormustrán felsorakozó termelők messze nem a top így messzemenő következtetéseket levonni az ottani eredményekből nem érdemes.
@ringsider: minden bizonnyal, ugyanakkor az állításaiból nem erre következtetnék, az biztos...
@Parci: Szerintem inkább "megsértődtél", hogy az általad kedvelt borstílust "bántják".
Cuccozásról (ha nem lankadt figyelmem a sok komment között) kevesen ejtettek szót. Inkább arról szóltak: nekik nem ízlik, nekik drága, nem kellene annyira terméskorlátozni, éghajlat-földrajz, stb. A nem ízlik és a drága kategória könnyen kezelhető: pl. ahogy én csinálom - ha nem ízlik, nem iszom, ha drága nem veszem.
Ugyanakkor te folyamatosan szurkapiszkálsz szegény lengyel boríróval, aki elmondta véleményét. Mindezt azért, mert nem értesz vele egyet. Btw: írtál választ a blogjára?
@Parci:
sajnálom ha magadra vetted, nem rád gondoltam.
amit leírtál, abban egyetértünk, nem lehet egy borvidéket en bloc leírni.
@BZoltan:
a fontos kérdésekről szeretnek az illetékesek zárt körben dönteni, ezzel én nem értek egyet. kellene már egy komoly kibeszélő gyűlést tartani. vannak akik ezt akadályozzák. nem látom hogy párbeszéd folyna a kérdésekben, nem nicknevek mögé bújva, hanem őszinte ember módjára vállalva az arcodat. ez borszakmai ügy nem blogokon kellene erről diskurálni.
egyelőre nem látom a törekvéseket a nyíltságra.
@loading: tévedsz, pontosabban ugyanígy "megsértődnék" (inkább: elvesztettem a türelmem egy idő után), ha sopront, egert, mátrát, badacsonyt, somlót vagy tokajt, mint entitást bántanák (azok is általam kedvelt borvidékek). csak, hogy párat említsek.

a lengyel urat nem piszkáltam, egyszerűen nem értek egyet vele. (ne minősíttessék már annak, h zárójelben smiley-val két hét után le mertem írni, hogy bunkovszkinak olvastam rögtön az elején párszor)

a blogjában nem szeretnék válaszolni, leginkább azért, mert nem őt szeretném ott meggyőzni (full amatőrként, vicces is volna), hanem a villány elleni kommentrohamra szerettem volna reflektálni itt.

@shiraz: akkor szori :). valszeg már tényleg túlreagálom az egész kérdést.

.

(amúgy is, én csak örülnék, ha lenne nutella ízű bor :D, mert szerettem a mogyorókrémet kalácson, palacsintán, ám egy ideje allergiás lettem a mogyoróra)
@Parci: hihi, a Nutella egy rémség. Ha szereted a Nutellát, akkor nem a mogyorókrémet szereted, hanem az elenyésző mennyiségű mogyoróval és aromával dúsított, fullra cukrozott pálmazsírt. :)
@Hepci: tudom-tudom, a milka is sz@r. :) egyébként tényleg nem a nutella ízlik konkrétan, lehetett kapni az auchanban (gondolom hasonló hulladék) vmi paté a tartariner című mogyorókrémet, az sokkal jobban bejött. de mindegy, mert egyiket sem ehetem. :) :(
@Parci: csokiban sznob vagyok, borban jöhet az ipari is. :)
Azt a paté izét majd megnézem, szeretnék végre találni olyan mogyorókrémet, amiben jobb a mogyoró/cukor-növényizsír arány, mint a klasszikusban.
@Hepci: legalábbis sokkal inkább mogyoró íze van, de mivel jóval olcsóbb, nincsenek illúzióim. :)
Ez nagyon tetszett, gratulálok!
"Hisz mindenki a saját borát viszi a vásárra."

Így utólag már bevallom, hogy egyszerűen nem volt kedvem ehhez a lesajnált, lerágott, be kell valljam, hogy számomra már évek óta érdektelen vitához hozzászólni. Köszönöm mindenkinek, hogy azért helyettem is kibeszéltétek a témát. Hehe.
@AG 2.0: "egyre inkább úgy tartom, az iskola legsikerültebb képviselői vitán felül versenyképesek a nemzetközi élmezőnnyel. Nemcsak minőségben, árban is." Ez az állítás csak akkor igaz, ha a külföldi borokkal a hazai kereskedők fantáziátlan válogatása és hajmeresztő árképzése után találkozol.
Viszonylag gyakran iszom ausztráliai, új-zélandi kisebb pincészetek borait és bátran állíthatom, hogy a hazai csúcs-ragadozók árának kb. feléért lehet olyan borokat találni, ahol az elegancia, egyensúly, összetettség + max 14% alkohol szép egységet alkot. Egy veszélye van a velük való ismerkedésnek: nehéz a visszaút a magyar vörös-mezőnybe...
@vinos:
"Ez az állítás csak akkor igaz, ha a külföldi borokkal a hazai kereskedők fantáziátlan válogatása és hajmeresztő árképzése után találkozol."

ha rendszeresen olvastál engem az elmúlt években, akkor tudnod kell, hogy ez rám nem vonatkozik :)
@Hepci: A 80'-as évek elején ettem először Nutellát, akkor még egész más volt az íze és más lehetett az összetétele is (bár tizenévesen nem igen foglalkoztam ezzel).
Nem tartom kizártnak azt sem, hogy a keleti részre gyártott cuccok is különböznek kicsit az eredeti receptúrától. Ld. például az összes német sör.
Meg valahogy a külföldről hozott autók is sokszor igényesebbnek tűnnek. Persze lehet, hogy hülyeség.

tb - zstv
@takács bálint - zsebtévé: szegény Albert, egyre csak nettó offolok eme poszt alatt...
Szóval, meglehet, a Ferrero amint óriássá vált, kigagyizta a Nutellát. Tipikus folyamat, pl. édesipari utálatom fő tárgya, a Kraft, miután lenyelte a Jacobs-Suchard párost, mindent kigagyizott (Milkák, Mozart golyó, Cote d'Or csokoládék). A normális alapanyagokat felváltotta a pálmazsír és a baromi mennyiségű cukor.
Van ám abban valami, hogy az élelmiszerek világában egy nagyon nagy cég már nem képes igazán minőségi termékeket gyártani, mert természetes adottságai (hipermarketek terítése, részvényvagdosó tulajdonosok, féregmarketing, stb.) ezt már nem teszik lehetővé...
@AG 2.0: Viszonylag rendszeresen olvaslak és kedvelem is az írásaidat. Ettől függetlenül, úgy gondolom hogy a hazai csúcs-vörösborok nemzetközi "erőtérbe" helyezése ausztrál, új-zélandi, kaliforniai és dél-amerikai borok alapos ismerete és elemzése nélkül nem lehetséges. Éppen ezekből az országokból, területekről származó borok rendszeres kóstolása alapján mondom, hogy az általam idézett állításod szerintem nem áll meg, vagyis a magyar csúcs-vörösek nagy része minőségükhöz képest igenis masszívan túlárazottak.
Ez a tény az itthoni borisszák többségének számára csak azért nem nyilvánvaló, mert Magyarországon hiányoznak azok a borboltok ahol a fogyasztók megismerkedhetnének az említett országok kis- és közepes pincészeteiből származó borok elképesztő sokszínűségével és minőségével és gyakran visszafogott árazásával.
Sajnos olyan borszaküzletet üzemeltetni, amelynek kínálata megpróbálja tükrözni a nemzetközi bor-világ diverzitását, csak szolid veszteség felhalmozásával lehet, tehát üzleti vállalkozásnak egyenlőre alkalmatlan. Úgy gondolom azonban, hogy az ilyen üzletek megjelenése (bármilyen hazafiatlannak tűnik is) a magyar borkultúrának is jól jönne, mert egyrészt hosszú távon kizökkentené a köldök-néző állapotából, másrészt rákényszerítené a borászokat, hogy az iható 2-3 ezer forint körüli vörösborokat ne kényszerítsék fehér holló státuszba.
@vinos:
lehet, nagyképűen hangzik, de úgy érzem, ismerem kicsit az ausztrál, új-zélandi stb. borokat, és veled maximálisan egyetérve úgy gondolom, nagyon-nagyon jó ár-érték arányú tételek is vannak közöttük bőséggel

mindazonáltal nemcsak külföldön, hazánkban is találhatni olyan húszeurós vörösöket, amelyek felveszik a versenyt az ötveneurósakkal, ahogyan külföldön is olyan száz- és kétszáz eurósakat, amelyek elmaradnak a félakkora árú magyaroktól

kiinduló és általad vitatott állításaimat ugyanakkor nem hasraütésre vagy hazafiságra, hanem rendszeres vegyes kóstolásokra és az ezeken szerzett tapasztalatok, hogy is mondjam, átlagolására alapozom

onnantól kezdve, hogy "Magyarországon hiányoznak azok a borboltok...", minden szavaddal, írásjeleddel és szóközöddel ismét csak egyetértek
a vitát kiváltó Bonkowski úr írása olyan mint a bor maga... mindenki ugyanazt olvassa, de mégis mindenki a saját füle és lelkiállapota szerint értelmezi... ahelyett hogy az Alkohoistán megvitatjuk a témát, még semmi nem változik, bezzeg ha a lengyel blogon reagálna mondjuk angolul az okos hazánkfia védve a mundér becsületét, nos ezzel sokkal többet tehettünk volna a Szent Ügyért. ERGO NEM HEPCINEK, GÖDÉNYNEK, FIATALNAK, STB. KELLENE A MAGYAR BOR SOKSZÍNŰSÉGÉRŐL HALLGATNI A KISELŐADÁST, HANEM VOJCSEK ELVTÁRS OLVASÓINAK!!!

amúgy meg mindenki készítsen olyan bort, amilyet tud... lehetőleg minél jobbat... szívesen megkóstolom :)
világbéke
@ASHGAE: Én pontosan ezt tettem. Ellátogattam Wojciech oldalára és leírtam neki, hogy szerintem az egész Bormustrának szerintem sok értelme nincs és az ottani eredményeknek túl nagy jelentőséget tulajdonítani szerintem badarság.

Tudni kellene már a helyén kezelni ezeket a borversenyeket. Ezek az események annyira versenyek mint amennyire egy hangverseny.
@AG 2.0: Elnézést, ha félreérthetően fogalmaztam: természetesen nem gondolom, hogy nem ismered az említett országok borait. Az is nyilvánvaló, hogy rossz ár-érték arányú borokat mindenütt lehet találni. Én azonban úgy gondolom, hogy nálunk az ún. "csúcs-vörösborok" - amelyeknek szinte mindegyik képviselője rendelkezik kisebb-nagyobb szépséghibával- zavaróan túlárazottak. Vegyük Új-Zéland példáját. A legérdekesebb pincészetek a magyarországiakkal összemérhető méretűek, a GDP per capita pedig magasabb az itthoninál. Érdekes megfigyelni, hogy negyven euró felett gyakorlatilag nincs bor, amin azért érdemes elgondolkozni. Például a Craggy Range Le Sol syrah-ja (Parker 96/100), amely vakkóstolásokon alázott több száz eurós francia tételeket, olcsóbb mint a Capella vagy a Páva. Azért ez furcsa, nem?
Természetesen elfogadom, hogy borászaink még kísérleteznek, hogy túlzások nélküli, elegáns
borokat készítsenek, azonban a kísérletezést nem illik ilyen drágán megfizettetni...
@vinos: A probléma amit felvetsz létező és valós. A baj viszont az hogy nem borászati avagy szőlészeti ez a probléma, hanem társadalmi.

Manapság sokaknak a pénz az értékmérő. Nem egyszerűen egyfajta értékmérő, hanem _AZ_ értékmérő. Hányszor, hány helyen hallgattam már értetlenkedve, hogy "hát a bor annyit ér amennyit kifizetnek érte". Ez az ordas ostobaság annyira beleivódott a köztudatba, hogy már teljesen a visszájára fordult és gyakorlatilag alapvető igazságnak fogják fel sokan, hogy ha egy bor olcsó akkor az nyilván azért olcsó mert vacak. Hiszen - szerintük - ha nem lenne vacak akkor nyilván drágább lenne, mert hát nyilván akkor többet keresne a termelő.

Azt sokan (termelők, kereskedők, fogyasztók egyaránt) el sem tudják képzelni, hogy létezik olyan világ amiben nem az elsődleges szempont a profit maximalizálás és nem mindenkinek presztízskérdés az, hogy mennyire drága a bora.

Ez egy szomorú történet :(