HTML

Albert gazda

A bor nem élelmiszer-ipari termék, de nem is az istenek itala. A bort azért szeretjük, mert szórakoztat, és mert finom. A földön iszunk. Elég sokat. És ha lehet, jót.

Friss kommentek

  • 2colours: Aha. Szóval Hamvas széttrollkodott mindenkit néhány közhelyért? Még mindig nem az igazi... (2017.04.20. 19:47) A félreértett Béla
  • frezerxp: az előző hozzászóllást igencsak megkérdőjelezhető, ugyanis magyarországon még nem találkoztam olya... (2013.09.09. 20:35) Jean Balmont Cabernet Sauvignon 2008
  • rszabi: Nagyon vártam már. Napi szinten fog frissülni az új blog is? (2012.07.31. 12:44) Hát akkor igyunk
  • AG 2.0: iszunk.postr.hu/ (2012.07.30. 17:21) Tervek
  • önkéntes rendőr: Na asszem, az étterem be is zárt... (2012.07.04. 13:55) Ráspi Zweigelt Válogatás 2007

Címkék

2003 (16) 2005 (17) 2006 (68) 2007 (121) 2008 (132) 2009 (93) 2010 (22) alföld (18) aszú (17) ausztria (20) badacsony (20) balassa (10) balaton (41) bikavér (10) bock (14) bott frigyes (15) cabernet franc (18) cabernet sauvignon (34) chardonnay (30) chile (10) demeter zoltán (19) eger (39) emberek (11) etyek–buda (23) franciaország (13) furmint (47) gere attila (10) gondolatmenetek (37) hárslevelű (16) hatpontos (143) heimann (15) hétpontos (104) hilltop (11) hírek (42) hollóvár (10) jásdi (17) kékfrankos (19) légli (20) losonci (15) mátra (20) merlot (25) négypontos (66) nobilis (13) nyakas (10) nyolcpontos (48) olaszország (18) olaszrizling (37) oremus (12) ötpontos (129) pécs (11) pincék és borászatok (22) pinot noir (19) programok (20) rajnai rizling (24) ráspi (15) rendezvények (44) rozé (11) sauska (22) sauvignon blanc (16) somló (16) somlói apátsági pince (11) sopron (15) st. andrea (21) szászi (11) szekszárd (43) szentesi (14) szepsy (20) takler (16) tiffán (15) tokaj (93) vida (11) villány (55) wachau (11) Címkefelhő

A Törley 2010 júniusában

2010.07.06. 08:00 AG 2.0

Bejárunk ungot-berket, de azt, ami közel van, nemigen keressük fel. Azt találtam ki, változtatok ezen, meglátogatok néhány pincét-borászatot, amelyekért nem kell sokat utazni. Megkerestem Romsics Lászlót, a Törley Pezsgőpincészet főborászát, hogy mennék gyárlátogatni, szívesen látott. A korábban Hungarovinként ismert lokális óriás megítélése ellentmondásos. Nemcsak borivó, boríró barátaim is pofákat vágnak, ha meghallják a nevét, és hajlamosak a legkevésbé fontos és színvonalas vállalkozások közé sorolni szegényt. Én másképp látom az elejétől fogva. Hadd menjek messzire: már 1991-ben is szórakoztatóbb volt Hungarovin-bikavért inni, mint Egervint, a félszáraz iskolázású soproni kékfrankos rozéról nem is beszélve. Magyarán: a Törleyt és elődeit a korrekt ivóborokról elhíresült nagyok közé soroltam – a Szőlőskert vagy a Hilltop mellé tettem –, és olykor-olykor szívesen fogyasztottam a György Villa vagy Szent István Korona fehérborait. A vöröseket kevésbé szerettem, de hát ez ezekben az árkategóriákban úgyszólván magától értetődő. Német tulajdonos, több száz hektár szőlő, több tízmillió palack pezsgő és bor, hatalmas fejlesztések – így néz ki most a Törley. Most fejeztek be egy 10 millió eurós beruházást, ennek keretében egyebek közt beállítottak húsz darab 2500 hektoliteres pezsgőtartályt, akkorák, hogy nézni is tereh, egyben közülük elférne egy magyar középpincészet éves termelése. Felújították az irodaházat is, kezd úgy kinézni, ahogy egy ilyesminek ki kell néznie Európában, és csinosítják az Anna utcai palackos pezsgős pincét. Tudom, nem a méret a lényeg, hanem a minőség, mindjárt lesz szó arról is. Nem kérdés, a Törley forgalmának legnagyobb részét a tankpezsgők és az olcsóbb borok teszik ki, Romsics azt mondja, lassan változik az emberek ízlése, ez észrevehető, de változatlanul a Charmant Doux a legnépszerűbb Törley-termék. Közben arra is rájöttek, a prémiumkategóriákban nem feltétlen érdemes erőlködniük – már ami az úgynevezett csendes borokat illeti –, ellenben a bevált sorozatokat szeretik az emberek. BB-t nem kóstoltunk, magasabban kezdtünk. Értek meglepetések. A pezsgősorban olyan friss és harmonikus volt a még mindig műanyag dugós száraz Gála, mint a pinty. Azért nem ez volt a legfinomabb: a hosszabb érlelésű tankosak közül a Chapel Hill Chardonnay–Pinot Noir Brut esett jól, de a klasszik metódussal készült Hungaria Grande Cuvée Brut annál is jobban. A legjobban meg a 2006-os Törley Chardonnay Brut. Kaptam a Chapel Hill Sparkling Sweetből is, kétmillió palack fogy belőle nagyjából Svédországban, illatos, könnyű, nincs szükség iszonyatos erőfeszítésekre, hogy lenyelje az ember, apósomnak ilyet veszek névnapjára. Fehérből-vörösből néztünk olyat, ami nem kapható itthon, és olyat is, ami igen. A 2009-es Viale Mandorlato Etyek–Budai Zenitet viszik Angliába, mint a cukrot, érthető, illatos, friss, finom, kicsit fűt a szesz. A Campanula Pinot Grigio 2009-nek ennyi hibája sincs, olyan, amilyennek a neve hallatán elképzelik. Nem mindenki szereti az ilyet, én igen. A Szent István Korona olaszrizling tipikus négypontos, az ugyanebből a szériából származó irsai olivér példányszáma 153 ezer, nem véletlenül. A György Villa chardonnay – évjárat: 2009, mennyiség: 55 ezer üveg – volt a nap hőse: elképesztően klassz az ezresért. Telt, dús, zamatos, muszáj venni belőle, megeszem a kalapom, ha nem ér vastag hatost. A sauvignon blanc visszalépés, a rozé sem zseni, a Campanula Pinot Noir 2009 megint tiszta és tehetséges. A 2007-es villányi merlot nem hozott lázba, de a 2009-es pázmándi syrah igen: mintaszerűen fűszeres-gyümölcsös, meglátjuk, mi lesz belőle, ha palackba-piacra kerül. Szokás mondani, minden pincét a belépő bora minősít. Ha ez stimmelne, és a BB-címkés édesborok alapján kellene megítélni a Törleyt, nem kapna csillagos ötöst. Ám én soha nem voltam a kategorikus ítélkezés híve. Ehelyett azt állítom: minden ország borászatának szüksége van nagyokra, amelyekről az jut a kedves emberek eszébe szerte a világon, hogy megbízható minőség kedvező áron. Amennyiben a Törley ezen az úton óhajt haladni, azt akkor is elismeréssel fogadom, ha ez ideig nem jutott beláthatatlanul messzire. A lehetőségek határtalanok.

4 komment

Címkék: törley pincék és borászatok

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tudom, ez itt koncepció, de a hosszabb szövegeket szerencsés lenne tagolni. Nagyon nem jó így egyben ekkora betűhalmazt olvasni.
Campanula és Viale mandorlato: ezek a Szent István és a György Villa közé vagy máshova pozicionált/árazott sorozatok?
A cég borai egyébként - a rettenetes BB-ken kívül - eléggé rendben vannak régóta, egy halom besztbáj van a felsoroltak között.
Mindig örülök, ha egy borblogger képes észrevenni, van élet a terroiron és kézművességen innen, de a Weinhauson túl (is)...
2009-es Viale Mandorlato Etyek–Budai Zenit. Ezt ki is forgalmazza Amgliaban? Meg nem talalkoztam vele, megkostolnam....
A Rosé-jukkal kezdődött a boros pályfutásom. Korrekt borokat készítenek, korrekt áron. Az mondjuk nekem szúrja a szemem, hogy a Decanterben szinte mindig az élmezőnyben vannak a boraik. Legutóbb majdnem megverte a Hollóvár Sauvignon Blanc-ját, ami vicces is lehetne, de engem kifejezetten bosszant. (a rosé a 4. lett májusban) Így fordulhat elő, hogy a borra adott ponszám leginkább az értékelőt minősíti...