Nehéz ezt úgy megírni, hogy a kamaszos rajongás hullámai közt ne süllyedjen el a pőre eszmei mondanivaló. Mint sztárblogger – avagy léhűtő – nem kevés meghívót kapok rendezvényekre és kóstolásokra, ám kétkezi hírlapíróként sajnos csak ezek töredékét bírom elfogadni szeretettel. Pedig mindegyiknek örülök, igyekszem megköszönni őket, és reménykedek, hogy távol maradásommal nem bántok meg senkit. Ha volna két életem, máshogy lenne. A napokban is összejött ez-az, olyan érzésem kezd lenni, hogy nem is én szerkesztem a blogot, hanem az események, mégis: tán sírva is fakadtam volna, ha hétfő este nem jutok el a Sauska Pincészet korai borainak bemutatójára. Valamit hallottam arról valamikor, hogy nem 2006-ban kezdődött a villányi Sauska-érdekeltség története, de az azelőtt készült borokról nem tudtam semmit. Az információkat nem közlöm újra, ha kíváncsiak a részletekre, lapozzanak, a lényeg: először 1999-ben készült Sauska-bor ott délen, Gere Attila közreműködésével, a kísérletek a 2000-es, a 2002-es és a 2003-as évjáratokban folytatódtak. Szigorú hozamkorlátozással, maximális odafigyeléssel, eleinte vegyes identitású, később kizárólag francia hordók használatával. Ezeket lehetett megnézni most Budapesten. Azt hiszem, a sor legszebbjeinél különb magyar vörösborokkal soha nem találkoztam, így egyben szinte biztosan nem. Eleve ritkán randevúzunk érett, mégis tökéletes erőben lévő versenyzőkkel, amikor igen, akkor jövünk rá, miből maradunk ki máskor. Csite kollégával elemezgettük az elemzendőket, egyetértve a főbb pontokban: tiszta ízű, zömmel hűvös karakterű, arányos, száraz lecsengésű, komoly borok voltak ezek, kezdve a 2003-as, cabernet sauvignont, franc-t és merlot-t egyenlő arányban tartalmazó házasítással, folytatva a hasonló összetételű 2002-essel, az azonos évjáratú franc-nal, merlot-val, végezve a 2000-es és az 1999-es cuvée-vel. Csak a bónusz kilences cabernet franc-nál rezzent egyet a léc. Érdekes külön, hogy az összeset természetesnek és intelligensnek éreztük, egyiket sem megcsináltnak, és szépen-finoman prezentálták az évjáratok közötti különbségeket is. Az 1999-es szikárságát messze felülmúlta a 2000-es szupertoszkánosan hömpölygő, vitális zamatossága, a 2002-eseknél a franc nyerte a fajtabajnokságot, a 2003-as elegáns nagysága főként engem hengerelt le. Kóstolgattunk, figyeltünk, élvezkedtünk, okoskodtunk, apránként helyükre kerültek a dolgok. A végén, amikor a véleményünket kérdezték, mondtuk, jó lett volna más termelők egy-két darabját melléjük tenni kontextusnak, vagy valamelyik sajátot, későbbről. Erre kinyílt egy 2007-es 7-es Siklós. Hiába volt csiszoltabb, kerekebb, melegebb, nem állta a megméretést. Ideje nyilván van, öt év múlva visszatérünk erre, ha megérjük. A helyszín és a körülmények ideálisak voltak, az idő is elegendő, hogy a miheztartás végett lepontozzam őket kivételesen: 7 pontot kap az 1999-es és a 2007-es Siklós, 8 pontot a 2002-es cuvée és a 2002-es merlot, 9 pontot a 2000-es, a 2002-es franc és a 2003-as. Gondoltam, jelzem a barátaimnak, mivel lephetnek meg karácsonyra, de megnéztem az árakat, mégsem piszkálok ezzel senkit. Az a fő, hogy ez a másfél óra top tízes másfél óra volt az idén. Ez Villány és Gere Attila – foglalta össze Sauska Krisztián. Magam teszem hozzá: szeressük azt a borvidéket, becsüljük meg, drukkoljunk neki, hogy minél gyakrabban jöjjön ki belőle, ami benne van.