Ennek az évnek is vége lesz pontosan másfél nap múlva, úgy döntöttem, egy kiváló hatputtonyossal zárok. Már csak azért is, mert elhatároztam, mostantól nem pezsgővel köszöntöm az újévet, hanem aszúval. Volt már ilyen régebben is egyébként, két évvel ezelőtt például Disznókővel koccintottunk. Hogy most mivel fogunk, még nem döntöttem el, ezzel szemben megvolt szokásos év végi látogatásunk N. Proféknál, remek borokat fogyasztottunk – még legalább kettőről írok majd jövőre –, a címszereplőt hűtöttük be finálé gyanánt. A Royal Tokaji több okból is megérdemli ezt a bejegyzést, egyebek közt például azért, mert egymás után másodszor is felkerült a Wine Spectator top 100-as listájára. Áts Károly kiváló munkát végez Mádon és a környéki dűlőkben, és bár az utóbbi időben nem vagyok biztos benne, hogy Hugh Johnson szuperszakíró tényleg szobrot érdemelt, a fejlődés tetten érhető. A főborász azt szokta mondani, a régi és az új stílusok összeházasításának a híve. Van ebben valami, friss ízű furmintjait és késői szüreteit nem kell magyarázni, de az aszúk is jól érthetőek. Ez a kétezerhármas dűlős 6 puttonyos világos borostyánszínben tündököl, dús gyümölcsösséggel kezd, elsősorban aszalt barackos, birsalmás vonalon. Roppant mód komplex és markáns, bródigot és egyéb kellemetlenségeket szerencsésen nem mutat. Szájban telt és gazdag, de nem a krémes-barátságos iskola képviselője, savai határozottak, intenzívek. Jelentős édessége ellenére a száraz aszúk közé tartozik. Formátumos bor. Eddigi munkásságomból kitűnhetett, a hömpölygősebb, kedvesebb aszúkat szeretem, ezért van, hogy miközben N. Prof el volt ragadtatva, és a kilencest sem sajnálta volna, tőlem csak vaskos 8 pontot kap. És akkor ezúton kívánok sok finomat szilveszter estére, valamint boldog új évet úgyszintén.