Albert gazda

F. Kapus kolléga rajtaütésszerűen benézett Miklóscsabihoz egy-két héttel ezelőtt, vásárolt egy csomó bort, és azt mondta, ha már úgyis összejövünk szilveszterkor családilag, csináljunk egy horizontális vagy milyen kóstolgatást, nagy kedve lenne hozzá. Na jó, nem bánom, válaszoltam erre. Úgyhogy az óév utolsó napján nem kevesebb, mint kilenc palackot bontottunk az ifjú termelőtől. Volt, amivel elégedettek voltunk, volt, amivel nem, figyelmünk el-elkalandozott néha, amatőr dolog, dejszen sose állítottuk, hogy profik lennénk. Természetesen maradt mindegyikből, végigmasíroztam az imént a soron, összeállt a kép, így már lehet bejegyzést fogalmazni. Miklóscsabiról többször is írtam, először akkor, amikor 2008-as Csodája megnyerte vonatkozó fajtabajnokságunkat, amely bort aztán a tavalyi top 20-ba is beválasztottam. Egyrészt a honlapjáról, másrészt innen is meg lehet róla tudni ezt-azt, maradjunk annyiban, a kissé még mindig elfeledett, de a remények szerint sokra hivatott Móri borvidék egyik tehetséges borosgazdája ő. A kilenctagú mezőnyből két versenyző nem tetszett: a savanyú kékfrankos kicsit sem, de a 2008-as Csakazízért is leverte most a lécet, valaha többet tudott. Csak ez a tétel érte meg a kétéves kort, a többi mind a 2009-es évjáratból származott. Illatát mézesen érettnek, savait élesnek éreztük. Az acidokkal szemben támadtak kifogások más esetekben is, a Moorer ezerjó egyéb elemei sem bírták tartani velük a lépést (4 pont), és a gyönyörű illatú Tündérkert traminit is megbillentették kissé (5 pont). Az ezerjók közül meglepetésre a halvány színű, könnyedre hangolt Roger Mór jött be leginkább jólihatóságilag, üdeségével, tisztaságával, remek egyensúlyával (közel a 6 ponthoz), és nem a sokkal komolyabb anyagból készült Csoda, amelynek harmóniájába belepiszkált valami hordós bizonytalanság (most nem több 5 pontnál). Rendjénvaló-e vagy sem, a világfajták nálunk most lenyomták a hagyományosakat. A friss-könnyed, egyúttal teltséget és melegséget is kínáló Punktum zöldveltelinivel nem bírok betelni (vaskos 6 pont), a Nem férünk a bőröndbe fantázianevű chardonnay-val pedig pláne nem. Mély, dús illatok, sima felszín, jó test, gazdag ízvilág, remek találat. Majdnem 7 pont. Tisztességes átlag jött ki.