Az utóbbi időben megkóstoltam négy bort a soproni Ákos Pincészettől, volt, ami kevésbé ízlett, volt, ami inkább, sosem véletlen, miből lesz címszereplő. Ákos István Svájcba szakadt, onnan félig-meddig visszatért hazánk fia, a néhány hektáros borászatot nemrég hozta létre, munkáját ifj. Weninger Franz segíti, nagymértékben. Így aztán semmi okunk sincs meglepődni azon, hogy a két vállalkozás borainak stílusa nem üt el egymástól. Érdekes módon azonban a korábbi, még a biodinamikus átállás előtti Weningerekre emlékeztetnek engem a mostani Ákos-tételek, holott a szakirodalom szerint nincs különbség az itt és ott alkalmazott módszerek-eljárások között. Eleddig nem sokszor volt szerencsém Ákosokhoz, egy borvidék-bemutató alkalmából nagyon tetszettek, és egy gourmet-záson is beléjük botlottam. Kíváncsian bontogattam tehát a palackokat, amelyek áraiban mellesleg megint egyszer nem valami óriásiak az eltérések. A 2008-as cabernet sauvignont kissé unalmasnak és kócosnak találtam, a két 2007-es házasítás – a Réthly és a Bonus – viszont egy-két nüansz híján rendben volt. Előbbi például több és elegánsabb savval a komolybor-státusért is bejelentkezhetett volna. Olyasmi is előfordul ugyanakkor, hogy a kisebb meggyőzőbb a maga műfajában, mint a nagyobb: a 2008-as zweigeltet mintha nekem készítették volna. Remek rubinszín, fűszeres-finom illat, jóleső meggyességgel-málnássággal. Közepes test, kevés-elegendő barátságos tannin, tiszta, gyümölcsös, száraz ízek, korrekt lecsengés. Szerettem, megittam. Hatos osztályzattal is honorálhattam volna, ha két nappal később nem jön a 2008-as Vylyan, amely bizony eggyel többet tud. Azt gondolom, a roppant erős 5 pont is szépen csillog.