HTML

Albert gazda

A bor nem élelmiszer-ipari termék, de nem is az istenek itala. A bort azért szeretjük, mert szórakoztat, és mert finom. A földön iszunk. Elég sokat. És ha lehet, jót.

Friss kommentek

  • 2colours: Aha. Szóval Hamvas széttrollkodott mindenkit néhány közhelyért? Még mindig nem az igazi... (2017.04.20. 19:47) A félreértett Béla
  • frezerxp: az előző hozzászóllást igencsak megkérdőjelezhető, ugyanis magyarországon még nem találkoztam olya... (2013.09.09. 20:35) Jean Balmont Cabernet Sauvignon 2008
  • rszabi: Nagyon vártam már. Napi szinten fog frissülni az új blog is? (2012.07.31. 12:44) Hát akkor igyunk
  • AG 2.0: iszunk.postr.hu/ (2012.07.30. 17:21) Tervek
  • önkéntes rendőr: Na asszem, az étterem be is zárt... (2012.07.04. 13:55) Ráspi Zweigelt Válogatás 2007

Címkék

2003 (16) 2005 (17) 2006 (68) 2007 (121) 2008 (132) 2009 (93) 2010 (22) alföld (18) aszú (17) ausztria (20) badacsony (20) balassa (10) balaton (41) bikavér (10) bock (14) bott frigyes (15) cabernet franc (18) cabernet sauvignon (34) chardonnay (30) chile (10) demeter zoltán (19) eger (39) emberek (11) etyek–buda (23) franciaország (13) furmint (47) gere attila (10) gondolatmenetek (37) hárslevelű (16) hatpontos (143) heimann (15) hétpontos (104) hilltop (11) hírek (42) hollóvár (10) jásdi (17) kékfrankos (19) légli (20) losonci (15) mátra (20) merlot (25) négypontos (66) nobilis (13) nyakas (10) nyolcpontos (48) olaszország (18) olaszrizling (37) oremus (12) ötpontos (129) pécs (11) pincék és borászatok (22) pinot noir (19) programok (20) rajnai rizling (24) ráspi (15) rendezvények (44) rozé (11) sauska (22) sauvignon blanc (16) somló (16) somlói apátsági pince (11) sopron (15) st. andrea (21) szászi (11) szekszárd (43) szentesi (14) szepsy (20) takler (16) tiffán (15) tokaj (93) vida (11) villány (55) wachau (11) Címkefelhő

Kezdenék akkor valamit a portugieserrel

2011.03.11. 07:15 AG 2.0

Meleg, sima, tejes, olvadó tejkaramellás érzetű, gyönyörű, sötét céklalila színben pompázó oportókról álmodom – írta a törzsolvasó az egyik bejegyzés alatt, és én száz százalékig egyetértek vele. Régóta gondolom, kezdeni kellene valamit a portugieserrel. Persze lehet, a felvetés már önmagában sérti a villányiakat – remélem, hogy azért mégsem –, hiszen mondhatják, szokták is mondani, nincs ezzel a borral semmi baj. Otthon, esténként ők mindig ezt fogyasztják, a nagyapjuk sem ivott mást. Magam is ezekkel kezdtem, vásároltam ásványvizes flakonba, örültem palackosnak, adtam négy csillagot nemegyszer, nem tízes, ötös skálán. Bockoknak, Geréknek, Tiffánoknak, de kisebb neveknek is, Viczencz Ottótól a Blum Pincéig. Akadtak finom illatúak, gyümölcsös ízűek, szelíd savúak. Az elmúlt másfél évben azonban többnyire hiába próbálkoztam velük, nemigen akartak a kedvemben járni. Gyakran éri legdélibb termelőinket az a vád, hogy hiába ütősek a nagyboraik, ha az alapok nem stimmelnek. Evidencia: aki tud jót készíteni, annak egyszerűen nem szabadna rosszat készíteni. Közepeset sem. Annak ki kellene vágnia a rezet mindig minden szegmensben. A kritikusok egy részével szemben előnyöm, hogy szisztematikusan iszom, nem feszélyeznek mások sikerei, és nincsenek előítéleteim. Tehát tudom, két-háromezer forint környékén remek ár-érték arányú merlot-kkal és cabernet-kkel bír előhozakodni szinte mindenki onnan lentről. Ugyanakkor tény: a villányi portugiesernek beszédtémának kellene lennie, sorjázniuk kellene a kihagyhatatlan tippeknek. Nem beszédtéma – legfeljebb negatív kontextusban –, és nincsenek tippek. Ez így biztosan nem oké. Van borász, aki azt mondja, nem alkalmas a fajta semmire, nem is foglalkozik vele. Nos, azt nem várja senki, hogy világmegváltó nagyportugieserek tarolják le a piacot. Azt viszont igen, hogy jöjjenek végre a könnyed, kedves, ízes, barátságos ivóborok. Olcsón. A napokban elbíbelődtem a Kvassay Pince 2010-esével. Orrban hozta, amit kell, melegen-fűszeresen, mégis frissen-gyümölcsösen indított, ám a savak felborították, az ötös szint környékéről visszalökték a hárompontos polcra. De akkor is meggyőződésem, hogy lehet ennél magasabbra jutni. Hogy a vörösborok irsai olivérje minimum lehetne a portugieser. Vagy több annál: az Villányban, ami az alap zweigelt Burgenlandban. Moderált gyümölcsbomba a csavarzár alatt. Csak oda kellene figyelni rá istenigazából. Hagyni a mennyiséget, rámenni a minőségre. Nem tudom, hogy kell csinálni, és tudom, hogy a mikrofelhajtás, amit generálnék, nem is mindenkit érdekel. Nem vagyok fecske, nem én csinálom a nyarat. De több portugiesert akarok kóstolni, többet is akarok írni róluk. Vagy kisül ebből valami, vagy semmi. Lehet, hogy 2010 után nem a legjobbkor szökkent szárba a lelkesedésem, ez is sebaj. Száz szónak is egy a vége: aki tud valamit, amire muszáj lecsapni, szóljon. Megyek, veszem, iszom. Ha megérdemli, mennybe menesztem. Hadd idézzem még egyszer: meleg, sima, tejes, olvadó tejkaramellás érzetű, gyönyörű, sötét céklalila színben pompázó oportókról álmodom. Kell, hogy legyenek ilyenek. Fontos, hogy végre egyre többen legyenek.

18 komment

Címkék: villány portugieser gondolatmenetek

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Akadnak azért, csak ritkán találkozni velük. Én általában szeretem a Mayer Márton, Szemes, Kürti oportókat, némelyik évben a Lelovits és a Janus tételeit, esetleg Tiffán Imréét, de még Wunderlichnél is találkoztam olyan hordóval (faragott fenekű a sarokban), aminek a borát majdnem megkönnyeztem, kár, hogy nem lett belőle külön tétel.
Anélkül, hogy neveket mondanék, gondolom nem titok, hogy a nagyok oportói vásárolt szőlőből vagy borból (is) készülnek, ez azért erősen behatárolja a lehetőségeket.
A másik dolog, hogy emlékeim szerint az eredetvédelemben a legnagyobb megengedett terhelés a portugieser fajtát illeti, megelőzve a rizlingszilvánit vagy éppen az ottonel muskotályt, én ezt egy kisebb árulásként aposztrofálom, mégiscsak ez a bor vitte korábban a borvidék jó hírét...
@zoli: hát most nem viszi jó hírét, ellenkezőleg
én is a Szemesét szerettem eddig tán a legjobban (az újat nem kóstoltam még). De a 2008-as vagy tán 2009-es Sauska (az a rikító rózsaszín címkés) is tetszett pár éve.
@demisec: +1 a szemesnek, ugyanakkor van valami cabernet-s abban a borban.. :)
kitartas fonok, ez kemeny menet lesz :)
Kóstolj Póczot (válogatás), Albert, nem kell erőlködni a villányiakkal. :)
A Szemes-féle egyébként teljesen rendben van, legutóbb a Dérynében ittunk, sajna nem emlékszem az évjáratra.
Ha Villányba megyünk évek óta a Lovas vendégházban szállunk meg. A tulajdonos szenvedélyes borász, helyi versenyeken sokszor nyer érmeket, de ahhoz túl kicsi, hogy piacra lépjen vele, ezért inkább lepalackozza és a vendégek veszik meg vagy eladja a kész bort a nagyobbaknak, például Mayer is tőle vásárol. Van néhány karton a pincémben és remek beszélgetős bor. Vendégségbe is szoktam vinni, hogy legyen bor az asztalon és mindig sikere van. Egyetértek a szerzővel, hogy szükség lenne ilyen egyszerű, szerethető borokra a magyar háztartásokban.
"Kezdenék akkor valamit a portugieserrel" mondja a cím, és akkor beszljünk a címről. Én általában a megivást javaslom, mert eddig bármikor megpróbáltam elmélyülni a termelők, évjáratok értékelésébe dícséretébe, akkor mindig valami blőd dolog jött ki belőle. Úgyhogy a portugíser arra van, hogy megigyuk, nem arra, hogy bemutassuk milyen nagy borszakértők vagyunk, és milyen szépeket tudunk róla mondani.
@Octopus: ez már az újkori történet, a rendszerváltáskor még az olaszrizling, majd közvetlenül utána az oportó volt a legsűrűbben telepített fajta, ez utóbbiért zarándokoltak a környékre, hogy a kannában valódi bort vihessenek haza a népek.
Sztem az írás is arról szól, hogy lehetne jó portugiziket csinálni, mégis ritkák.

Látom a nagy többség erősen kételkedik, én viszont szentül meg vagyok győződve, hogy a jó villányi oportó maga a csoda. A fent megkezdett sort is lehetne folytatni, ittam még szép tételeket Gere T&ZS pincétől, Riczutól, Müllertől, régebben Peresztegitől, még régebben az idősebb Ősitől (az 1995-ös hétdecis KGST palackban pl. eszméletlen jó volt), de a fentebb említett Viczencz Ottó egy tételéhez is volt szerencsém, szintén emlékezetes élmény volt.
Nem is olyan kemény menet ez...
albert: ne hagyd, hogy eltántorítsanak, igyál Szemest, akinek van ideje az alapokkal is foglalkozni, nem csak a nagy borokkal. még egy szavazat mellette. most már ki is kiálthatjuk akár portugieser királynak! ;-))

röviden: benne még sosem csalódtam. a nagyobbakban már igen...
Lelovits. Ráadásul az egyik legolcsóbb.

tb - zstv
@szenvedély S.: no, örülök, hogy mások is így látják, magát az embert is nagyon bírom, az oportója meg évek óta stabilan tök jó (2009-est asszem még nem kóstoltam).
És mi a véleményetek a Buttler portugieserről? 2005-öst ittam, elképesztő volt.
Ruppert Portugieser 2008, nálunk még néhányan trezorba is tettek belőle egy-két palackot, hogy lássák, mit tud mostanság egy bor, amiről a hátcímke azt írja, hogy a "nagyokra akar hasonlítani"...
én mindig legjobban portugizi kóstolás előtt kóstolok. vagy lelkesedés vagy csalódás. középút nincs.
Albert, ahogy mások is mondják, a Szemest javaslom. 2010-től ugye az ember nem vár csodákat, de ahhoz képest, hogy milyen pocsék év volt, portugieserből nála rendben van ez az évjárat is. Én sem vagyok savtoleráns, de itt ez fel sem merül, sőt, nagyon is lágy és puha a korty... kellemes.
Megkóstolom majd a Szemest akkor mindenképp, ha ennyien ajánljátok.
Ezek az emlékezetesebbek nekem:
- Jackfall Portugizi, 2008, Gesztenyés. Ez tetszett, nagyon, sajna nem olcsó, legalábbis Gizinek (4ezer volt egy fél éve). Lehet hogy nem is nagyon van már belőle. A 2009-est még nem nyitottam ki, de azt a készítője elvileg kevesebbre tartja (2ezerre)
- Maul Zsolt "Apropó", nem emlékszem hogy 2008 vagy 2009. A tejkaramellát nem tudom :) de kellemes volt, vastagabb és hosszabb mint vártam, és az asszony is azt mondta hogy ilyet vegyünk még.