Ennek a furmintnak története van. Sőt előtörténete dettó: már korábbi évjáratok alkalmából  is felhívták a figyelmemet, hogy a Tokaj Kereskedőház egyre tisztességesebb száraz fehéreket készít ezer alatt – elfelejtve-meghaladva a közelmúltat, amikor hosszas érlelés után kerültek palackba-boltokba e kategória termékei –, kóstoltam némelyiket, a négypontos szint egyáltalán nem bizonyult elérhetetlennek. Aztán jött a 2009-es. A versenyző, amely elképesztően alacsony ára ellenére 2010-ben pannon csúcsborrá nemesedett a mustrán. Muszáj volt próbát tennem vele minél előbb, a bországgyűlésen vételeztem belőle gyorsmintát, tetszett kimondottan. Azonnal elhatároztam, alaposabban is ránézek, de persze elfelejtettem szokás szerint. Mígnem a furmintfebruáron megint csak kiderült, remek formában van – simán lenyomta a válogatást –, úgyhogy a minap, amikor észrevettem egy nagyközért polcán, lecsaptam rá. Ha jól emlékszem, 800 forintot adtam érte. Kb. szalmasárga szín, finom illat. Tiszta, gyümölcsös-furmintos, élénk, barátságos. Melegebb, mint amilyenek a műfaj reduktív gyorsborai lenni szoktak. Minimum közepes test, telt zamatok, sima felszín, sűrű szövés. Alkoholja jelentős, 14-es, de savai tartják a lépést. Arányos, jó ivású. Minden a helyén van benne, színes lecsengését is beleértve. Kivételesen roppant kíváncsi lennék rá vaksorban. Kevesebb kevés lenne: 6 pont.