HTML

Albert gazda

A bor nem élelmiszer-ipari termék, de nem is az istenek itala. A bort azért szeretjük, mert szórakoztat, és mert finom. A földön iszunk. Elég sokat. És ha lehet, jót.

Friss kommentek

  • 2colours: Aha. Szóval Hamvas széttrollkodott mindenkit néhány közhelyért? Még mindig nem az igazi... (2017.04.20. 19:47) A félreértett Béla
  • frezerxp: az előző hozzászóllást igencsak megkérdőjelezhető, ugyanis magyarországon még nem találkoztam olya... (2013.09.09. 20:35) Jean Balmont Cabernet Sauvignon 2008
  • rszabi: Nagyon vártam már. Napi szinten fog frissülni az új blog is? (2012.07.31. 12:44) Hát akkor igyunk
  • AG 2.0: iszunk.postr.hu/ (2012.07.30. 17:21) Tervek
  • önkéntes rendőr: Na asszem, az étterem be is zárt... (2012.07.04. 13:55) Ráspi Zweigelt Válogatás 2007

Címkék

2003 (16) 2005 (17) 2006 (68) 2007 (121) 2008 (132) 2009 (93) 2010 (22) alföld (18) aszú (17) ausztria (20) badacsony (20) balassa (10) balaton (41) bikavér (10) bock (14) bott frigyes (15) cabernet franc (18) cabernet sauvignon (34) chardonnay (30) chile (10) demeter zoltán (19) eger (39) emberek (11) etyek–buda (23) franciaország (13) furmint (47) gere attila (10) gondolatmenetek (37) hárslevelű (16) hatpontos (143) heimann (15) hétpontos (104) hilltop (11) hírek (42) hollóvár (10) jásdi (17) kékfrankos (19) légli (20) losonci (15) mátra (20) merlot (25) négypontos (66) nobilis (13) nyakas (10) nyolcpontos (48) olaszország (18) olaszrizling (37) oremus (12) ötpontos (129) pécs (11) pincék és borászatok (22) pinot noir (19) programok (20) rajnai rizling (24) ráspi (15) rendezvények (44) rozé (11) sauska (22) sauvignon blanc (16) somló (16) somlói apátsági pince (11) sopron (15) st. andrea (21) szászi (11) szekszárd (43) szentesi (14) szepsy (20) takler (16) tiffán (15) tokaj (93) vida (11) villány (55) wachau (11) Címkefelhő

Gróf Degenfeld Hárslevelű 1996–2009

2011.04.20. 10:00 AG 2.0

Nem vesztem el, a blog sem szűnt meg, csak javában tart a világbajnokság, ráadásul Budapesten, úgyhogy most tényleg nem könnyű annyi vasat tartanom a tűzben egyszerre, amennyit szoktam. Ezért öregedett meg az oldal tetején az előző bejegyzés, de sebaj, igyekszem lendületet venni. Nagy segítségemre volt ebben a Gróf Degenfeld Szőlőbirtok, amely háromrészes vertikális kóstolót szervezett alapkategóriás dolgaiból, elsőre a furmintok, másodjára a sárgamuskotályok, harmadjára a hárslevelűk fejlődését figyelhették meg a szerencsések. Kétszer nem tudtam ott lenni, az utolsó esélyt aztán nem hagyhattam ki. A tarcali borászat stílusa és szortimentje több tekintetben a kezdetek kezdetétől változatlan – a legjobb nevű borászok fordultak meg ott, Demeter Zoltántól Bárdos Saroltán át Rakaczki Gáborig, most Keresztes Ákos kezében van a gyeplő –, a hárslevelűt például úgy találták ki, hogy későn abszolvált szüret mellett fajélesztős erjesztéssel, tartályos érleléssel, 30 gramm környéki maradékcukorral, nem túl magas alkohollal kerüljön a palackba, a tiszta ízekre fogékony közönség örömére. Az ember azt gondolná, ilyen iskolázás nem eredményez évzizedes távlatokat, a konklúzió ezzel szemben más. A fiatalabbaktól haladtunk a korosabbak felé, néhány évjárat kimaradt, azokból egy palack sincs már. A 2009-es épp olyan volt, amilyennek az ilyesmit szeretem, friss, üde, harmonikus, nem túl sok, de színvonalas savval. A 2008-as akarnokabb, erőszakosabb. A 2007-es megint elegáns, rendezett, érett, élő, dinamikus. 2004-ben száraz hárs is készült, véletlenül az került a sorba – közben derült ki, hogy a félédes elfogyott a pincéből –, nem klasszis, de tartja magát. A 2002-es nem csapott oda petrolosan érett illatával, igaz, kellemes mézes vonal is felbukkant benne. A 2000-es tetszett nagyon, alighanem az a legjobban: hibátlanul fiatalos szín, ízben végtelen harmónia, telt, testes, még a friss gyümölcsök sem múltak el belőle teljesen; egy kiváló évjárat nagyszerű terméke. Az 1998-as szikárabb volt, kevésbé izgalmas, az 1997-est pláne a savak vezették. Az 1996-os ellenben ismét megkaphatta a felkiáltójelet a jegyzetpapíron: a kétezreshez hasonló karakter, noha kevésbé dús és komplex; egy szép üde vonal is ott van végig, lecsengése tiszta és kedves. Valljuk be, egy 15 éves reduktív bortól ez nem kevés. Menet közben nem szóltam a 2005-ösről, azért, mert édesnek készült, jóval több cukorral. Érett, testes, masszív. A történetet 2004-es kövérszőlővel és 1999-es 6 puttonyossal zártuk le, hogy melyiknek adnék magasabb pontszámot, nem tudom, hogy melyiket varázsolt el inkább, azt igen: a kövér. Ebből a szőlőből ilyen pompás bort még nem ittam. Orrban öszetett, barátságos, szájban krémes, minden cseppje élvezet. Az aszú már borostyánszínben játszott, első illatában is gombás-kenyérhéjas jegyek vitték a prímet az aszalt gyümölcsök mellett, ám sok évtizedes potenciálra utaló savai, koncentrációja, férfias karaktere levett a lábamról. Sokat kell még tanulnunk.

7 komment

Címkék: tokaj hárslevelű degenfeld

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Írígykedem megint,
ez is afféle léhűtős esemény volt?
@Szomjas Gödény: te azokra most már be tudod sírni magad, nem? :P
@Parci: ezennel a hét kommentje díjra jelöllek albertnál
@Parci: Van egy ilyen nem titkolt vágyam :) Talán egyszer eleget is tesz neki a világ. A minap elfogadták regisztrációmat egy szakmai napra, nagyon jó érzés volt, még ha nem is kellett semmit indokolni. Ugyanakkor örök kérdés, hogy hol lehet ezekről hallani, lévén megkeresni engemet még nem szoktak. Eddig. Jajj. Mondom jajj! De semmi baj, úgyis sokat kell még tanulunk.
@Szomjas Gödény: azaz, hűteni kell a lét! (tokaj nyitányra regeltél? ;))
Tóth Sándor fehérjei is szoktak bírni tíz évet,

bár ő négy-öt év tartály után palackoz.

Legutóbb egy 2001-es Zenitet találtam (spar

elfekvő 1 palack 900ft) és abszolút jó volt.