HTML

Albert gazda

A bor nem élelmiszer-ipari termék, de nem is az istenek itala. A bort azért szeretjük, mert szórakoztat, és mert finom. A földön iszunk. Elég sokat. És ha lehet, jót.

Friss kommentek

  • 2colours: Aha. Szóval Hamvas széttrollkodott mindenkit néhány közhelyért? Még mindig nem az igazi... (2017.04.20. 19:47) A félreértett Béla
  • frezerxp: az előző hozzászóllást igencsak megkérdőjelezhető, ugyanis magyarországon még nem találkoztam olya... (2013.09.09. 20:35) Jean Balmont Cabernet Sauvignon 2008
  • rszabi: Nagyon vártam már. Napi szinten fog frissülni az új blog is? (2012.07.31. 12:44) Hát akkor igyunk
  • AG 2.0: iszunk.postr.hu/ (2012.07.30. 17:21) Tervek
  • önkéntes rendőr: Na asszem, az étterem be is zárt... (2012.07.04. 13:55) Ráspi Zweigelt Válogatás 2007

Címkék

2003 (16) 2005 (17) 2006 (68) 2007 (121) 2008 (132) 2009 (93) 2010 (22) alföld (18) aszú (17) ausztria (20) badacsony (20) balassa (10) balaton (41) bikavér (10) bock (14) bott frigyes (15) cabernet franc (18) cabernet sauvignon (34) chardonnay (30) chile (10) demeter zoltán (19) eger (39) emberek (11) etyek–buda (23) franciaország (13) furmint (47) gere attila (10) gondolatmenetek (37) hárslevelű (16) hatpontos (143) heimann (15) hétpontos (104) hilltop (11) hírek (42) hollóvár (10) jásdi (17) kékfrankos (19) légli (20) losonci (15) mátra (20) merlot (25) négypontos (66) nobilis (13) nyakas (10) nyolcpontos (48) olaszország (18) olaszrizling (37) oremus (12) ötpontos (129) pécs (11) pincék és borászatok (22) pinot noir (19) programok (20) rajnai rizling (24) ráspi (15) rendezvények (44) rozé (11) sauska (22) sauvignon blanc (16) somló (16) somlói apátsági pince (11) sopron (15) st. andrea (21) szászi (11) szekszárd (43) szentesi (14) szepsy (20) takler (16) tiffán (15) tokaj (93) vida (11) villány (55) wachau (11) Címkefelhő

Jamek Weißburgunder Hochrain 2008

2011.05.21. 09:30 AG 2.0

Josef Jamek – aki alig két hónapja, március 14-én hunyt el, 92 éves korában – kulcsszerepet játszott a legizgalmasabb osztrák borvidék újrafogalmazásában, alig néhány évtizeddel ezelőtt. Wachau felemelkedéséhez a remek területeken túl néhány elszánt termelőre, okos vitákban kijelölt irányokra, továbbá rengeteg munkára volt szükség mindenekelőtt. Persze az is jól jött, hogy volt két fajta – a tökéletesen autentikus zöldveltelini és a rajnai rizling –, amelyekre lehetett építeni. Az azonban nemigen jutott senki eszébe ott, hogy haladéktalanul a szemétre kellene dobni a chardonnay-t, a sauvignon blanc-t, a weissburgundert vagy a gelber muskatellert. Ezekből a szőlőkből kevesebben készítenek kevesebb bort, de elférnek a palettán színnek, nem zavarnak senkit, esetenként felvidítják a lelket. Szerintem nekünk sem kell kivágnunk a világfajtákat, és meghagyhatjuk a lúzer olaszrizlinget is. A Weingut Jamekhez visszatérve, a weissenkircheni borászat él és virul, annak ellenére, hogy az utóbbi években kevesebb szó esik róla, mint a Pichlerekről, Knollról, Pragerről, Hirtzbergerről vagy akár Alzingerről, akik egyébként rám is nagyobb hatással voltak eddig. Emlékezetes, kimagasló, klasszisteljesítményt nyújtó Jamek-tétellel nem találkoztam az utóbbi időben, egészen péntek estig, amikor is barátságos borozásba bonyolódtunk. Két Jamekből is kiszaladt a dugó sok egyéb mellett, egyik és másik is 2008-as volt. Azazhogy a federspiel gelber muskateller palackjában nem is dugó volt, hanem csavarzárat használtak, nem hosszú érlelésre szánták tehát e versenyzőt. A két és fél év viszont igencsak jól állt neki. Illata nyilván visszafogottabb volt, mint kölyökkorában, eleganciát és finomságot kaptunk cserébe. Ízben is ez volt a helyzet, klassz szerkezet, lendület, bájos, mégis karakteres ízvilág, majdnem 6 pont. Jó felvezetés volt ez a smaragd weissburgunderhez, amely kivágta a rezet alaposan. Talán máskor is mondtam már, nagyon szeretem a pinot blanc-t. Legszebb formájában hozza azt a komplexitást, amit a chardonnay tud, de visszafogottabban, szerényebben, akarnokság nélkül. Szalmasárga szín, dús, meleg, hömpölygős illat, sok gyümölccsel és virággal, csipetnyi mézzel, ellenpontként moderált mineralitással. Nagy test, telt-tiszta zamatok, vibráló-játékos savak, arányos struktúra, összetettség, ízes-gazdag lecsengés. Ez így bőven elegendő a bivalyerős 7 ponthoz, százas rendszerben 93 környéke. Az Etyeki Pincefesztiválon pedig igyanak helyettem is, sokat, és ne keveset. Fogják a poharukat, induljanak máris.

14 komment

Címkék: ausztria hétpontos wachau pinot blanc 2008 jamek weissburgunder

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kedves Albertgazda!

Tudsz ajánlani jófajta pinot blanc-t?

Ez a fajta számomra egy kicsit fehér folt, bár könnyedebb változataival találkoztam már Egerből (többnyire küvéként).
Isabelle Legeron nagyon kedves a magyarokhoz, szerintem a véleményét nagyon komolyan kell venni.
@RAMBO: Ezzel együtt az a véleménye pedig, hogy a biogazdálkodáshoz a pénznek nem sok köze van azt árulja el, hogy a tiszteletreméltó hölgynek vajmi kevés köze van a szőlőtermesztés és a borászkodás gazdasági hátteréhez.
A bio- és természethű bortermelés ugyanis elsősorban pénzügyi kérdés. A legjobb szándékkal, a legnagyobb elkötelezettséggel és a legtisztességesebb szemlélettel sem elhanyagolhatók a kockázatot, évről évre változó karakter és a mennyiségi kompromisszum amit a természethű bortermelés jelent.

ja és én egy somló-badacsony vakkóstolóra sem azt a somlói csapatot raktam volna oda :)
@RAMBO: persze, hogy egy csomó mindent komolyan kell venni. de hát minden egyes állításával azért csak nem muszáj egyetérteni :) egyébként az interjú jó
@117: a magyar pinot blanc-ok közül utoljára talán ő volt az asztalon:
albertgazda.blog.hu/2010/07/02/weninger_soproni_feherburgundi_2008
szerettem még bott frigyes 2009-esét is
Én kimondottam arra a részére gondoltam az interjúnak, amikor arról beszél, hogy vajon a cabernet franc mutatja-e be legjobban, hogy mit tud a magyar vörösbor. Szerintem a világfajtákkal javarészt tévúton járunk. Azt hiszem, feltörekvő boros országoknak akkor van értelme világfajtákkal nyomulni, ha nincs sajátjuk (Ausztrália).

Magyarországon a világfajták termelői eleve vesztett harcot kezdtek: nem lehetünk jobbak a Franciaországban termesztett francia, Olaszországban termesztett olasz fajtáknál, mert az az etalon.

Ezen kívül a másik arcnak is igaza van abban, hogy a termelők nem előzhetik meg tartósan a fogyasztóik igényességét: amíg én ebben az országban bort adok el, itt nem lesz felvirágzás. :)
@RAMBO: Szerintem nagy adag igazság van a cikk formálta véleményben, de azért lássuk be: a 10-15 évvel ezelőtti állapothoz képest sokat javult a minőség. Egyelőre általánosságban megállapítható, hogy nincs teljesen kialakult kép arról, hogy merre menjen a magyar borgazdálkodás. A termelőket pedig megértem, hogy azt termelik, amelyiket jól el tudják adni. (Meg gondolom, akkoriban is telepítettek, amikor a világfajták mentek jól a piacon. Most meg éppen a kuriózumokat keresik, de lehet, hogy 5 év múlva másképp lesz).

Azt is nézni kell ám, hogy hány magyar fajta van, ami világszínvonalon tud teljesíteni. És ha maradunk a vörösboroknál, akkor mi marad: kékfrankos és kadarka, csókaszőlő meg néhány elfeledettebb fajta. Lehetne még zweigelt is, de az is igaz, hogy ezek is inkább regionális fajták, mint kizárólag hungarikumok. Így megértem, hogy a nevesebb villányi-szekszárdi-egri termelők kísérleteznek a világfajtákkal. Azt meg a piac majd eldönti, hogy ezek a "nagyágyúk" megérnek 6-8-10.000 forintot vagy ugyanennyiért sokkal jobb külföldi bort kapunk.

Ahhoz, hogy külföldön is a hazai fajtákat toljuk, kicsit ausztralizálódni kellene: nagyobb tételben és sokkal olcsóbban, mindig legalább korrekt borokkal. (Ez így leírva nem is tűnik olyan nagy feladatnak, de mi lesz akkor a nemzeti büszkeséggel :-))
@RAMBO: hát erről én ugye ezt írtam legutóbb:
albertgazda.blog.hu/2011/04/14/a_karavan_halad_2
de persze nem biztos, hogy igazam van, és nem is az érem mindkét fele a gondolatmenet
kiegészítésképpen: a furmint és az olaszrizling szerintem jó irány, kékfrankosvonalon elsősorban szekszárd megmozdult, de sopron is, a villányiak még adósak a klassz kékoportók nagy mennyiségben történő prezentálásával
az viszont megint csak nem feltétlen hülyeség, ha azt mondjuk, a franc bizony nálunk találta meg igazi hazáját
@AG 2.0: De szeretnék egyszer végigkóstolni egy "világok franc-jai" tesztet, ahol a legnagyobb ágyúk szerepelnek! Jelenleg még egy magyar bajnokot sem feltétlenül engedhetek meg magamnak... :-(
@117: "Ahhoz, hogy külföldön is a hazai fajtákat toljuk, kicsit ausztralizálódni kellene: nagyobb tételben és sokkal olcsóbban, mindig legalább korrekt borokkal."

Ezt a csatát még az előtt elvesztettük, hogy elindultunk volna. Mennyiségben, árban és élményben versenyezni az újvilági világfajtákkal a külföldi piacon lehetetlen és értelmetlen is.
@BZoltan: Igen, innentől rókafogtacsuka. Mennyiségben és árban nem bírunk versenyképesek lenni. Élményben pedig igen (szerintem), de a versenyt nem nyerhetjük meg. Hacsak nem tudunk olyan ár-érték arányt és egyedi jelleget kínálni, ami megállja a helyét (gondolok itt a kadarkára, amiből lehet könnyed, de fűszeres, "piros" (úgyértem: megjelenésében is a többiektől eltérő) bort készíteni. Ehhez persze az is kellene, hogy a kadarkának legyen arca. (Itt a villányiak ellen vagyok, akik mélybíbor, átlátszatlan levet nyernek ki ebből is).
@AG 2.0: ezt, miszerint a franc villányban hazára lelt egyébként állítólag "a franciák" is így gondolják. (persze egy ilyen állításnak így pont semmi értelme, de próbáltam tudományosan egyetérteni. empirikusan pláne.)