HTML

Albert gazda

A bor nem élelmiszer-ipari termék, de nem is az istenek itala. A bort azért szeretjük, mert szórakoztat, és mert finom. A földön iszunk. Elég sokat. És ha lehet, jót.

Friss kommentek

  • 2colours: Aha. Szóval Hamvas széttrollkodott mindenkit néhány közhelyért? Még mindig nem az igazi... (2017.04.20. 19:47) A félreértett Béla
  • frezerxp: az előző hozzászóllást igencsak megkérdőjelezhető, ugyanis magyarországon még nem találkoztam olya... (2013.09.09. 20:35) Jean Balmont Cabernet Sauvignon 2008
  • rszabi: Nagyon vártam már. Napi szinten fog frissülni az új blog is? (2012.07.31. 12:44) Hát akkor igyunk
  • AG 2.0: iszunk.postr.hu/ (2012.07.30. 17:21) Tervek
  • önkéntes rendőr: Na asszem, az étterem be is zárt... (2012.07.04. 13:55) Ráspi Zweigelt Válogatás 2007

Címkék

2003 (16) 2005 (17) 2006 (68) 2007 (121) 2008 (132) 2009 (93) 2010 (22) alföld (18) aszú (17) ausztria (20) badacsony (20) balassa (10) balaton (41) bikavér (10) bock (14) bott frigyes (15) cabernet franc (18) cabernet sauvignon (34) chardonnay (30) chile (10) demeter zoltán (19) eger (39) emberek (11) etyek–buda (23) franciaország (13) furmint (47) gere attila (10) gondolatmenetek (37) hárslevelű (16) hatpontos (143) heimann (15) hétpontos (104) hilltop (11) hírek (42) hollóvár (10) jásdi (17) kékfrankos (19) légli (20) losonci (15) mátra (20) merlot (25) négypontos (66) nobilis (13) nyakas (10) nyolcpontos (48) olaszország (18) olaszrizling (37) oremus (12) ötpontos (129) pécs (11) pincék és borászatok (22) pinot noir (19) programok (20) rajnai rizling (24) ráspi (15) rendezvények (44) rozé (11) sauska (22) sauvignon blanc (16) somló (16) somlói apátsági pince (11) sopron (15) st. andrea (21) szászi (11) szekszárd (43) szentesi (14) szepsy (20) takler (16) tiffán (15) tokaj (93) vida (11) villány (55) wachau (11) Címkefelhő

Lenkey Dűlőházasság 2007

2011.06.06. 19:00 AG 2.0

Az történt, hogy Lenkey Géza bortermelő múltkori bejegyzésem után megkeresett, megköszönte a kritikát, és azt mondta, szeretne adni nekem egy üveg hétdűlős furmint-hárslevelűt, amelyben remélhetőleg nem találok majd oxidációra utaló jeleket. Szó szót, mail mailt, hívás hívást követett, mígnem az említett kétezerhatos mellett egy szép sor kétezerhetes is eljutott hozzám, azok a borok, amelyeket egyébként a pincészet évjáratkóstolója után a szomszéd plasztikusan megénekelt. Apránként elkezdtem kidugózni ezeket a palackokat, nem mindet egyszerre, mert nem pocsékolunk. Négy darabnál tartok, posztolhatnékom támadt. Lenkey Géza azok közé tartozik – Szepsy István és Homonna Attila sorolható például ide Hegyaljáról –, akik nem gyors érlelésű, hamari fogyasztást igénylő borokat készítenek, szemléletesen bizonyítja ezt, hogy 2011-ben küldi a fogyasztók elé a 2007-eseket, amikor nem kevesen a 2009-eseken is túlvannak. Lenkey nem az elsődleges gyümölcsösségre esküszik, a szerkezetet, a karakterességet tartja szem előtt. Ezzel nemcsak az általános trendekkel megy szembe, hanem az én kissé kommersz ízlésemmel is. Ezért lehet, hogy eddig épp az a bor jött be nekem főként, amelyet maga a termelő kevésbé vél őszintének a többinél. Nem a Kishegy, nem a Korposd, nem az Úrágya–Köves. Ezek is rendben vannak, értem, miért híveik sokan a szubkultúrában. Masszívak, kemények, tanulhatóak. Számomra azonban nem elég színesek, egyikkel-másikkal napokig kell barátkozni. Szemben a címszereplővel, amely kétharmadrészt a Hegyfarok, egyharmadrészt a Bomboly termése, három-egy arányban dolgozik benne a furmint és a hárslevelű. A Dűlőházasság a mezőny többi tagjának zömével szemben öt grammnyi maradékcukrot is tartalmaz. Ezen túlmenően szó szerint idézhetem Palackot újfent, kiragadva ezt-azt a szövegkörnyezetből: nem olyan markáns, mint az előzőek, viszont határozottan könnyeben iható, zamatos és finom. A kisebb koncentráció szerintem nem hátrány, az eleganciának, a frissességnek, a játékosan vibráló savaknak hála bőven visszajön a réven, ami elveszett a vámon. Fiatalos színe, gyümölcsössége, szelídebb ásványossága is kedvemre való. 6 pont. A legteteje.

26 komment

Címkék: hatpontos tokaj 2007 lenkey dűlőházasság

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ez izgalmas kísérlet lehet, mindig érdekeltek az ilyen sorok. Jó látni, hogy lassan egész kis természetrajz bontakozik ki mindenki számára elérhetően termelőkről, stílusokról, dűlőkről, házasításokról. Ez tetszik leginkább a posztban.
Meg a diszkléjmer, hogy szép magyar szóval mondjam.
Nem rossz kóstolóanyag egy karton 2007-es Lenkey bor:D
Nekem az Úrágya-Köves tetszett a legjobban eddig (bár én az itteni főszereplőt és a csúcsot képviselő Korposdot nem ismerem, még). Mégis bízom benne, hogy készül még itt írás Géza borairól!
Köszi (én örülök neki)!
Bár csak érintőlegesen, de Albert említett valamit, ami nagyon fontos. Ez pedig a "mikor kerül egy bor a piacra?", és "mikor lesz az igazán csúcson?" kérdéskör, ami engem mindig is foglalkoztatott.

Jó esetben a kettő közt nincs mérföldes szakadék, de hát ugye vannak olyan csúnya dolgok, mint gazdasági kényszer, értjük mi. De. Én találkoztam Géza olyan borával (a 2005-ös birtok furmint, konkrétan), amit először kóstolva... Hogy is mondjam: nem rohantam egyből a boltba még venni belőle... Aztán rá egy jó évvel kaptam belőle ajándékba, és sunyi módon odaajándékoztam édesapámnak. Ő meg nem volt rest, rögtön meg is bontotta, amikor odaadtam... És az akkor már közel 5 éves bort kóstolva meglepődtem, hogy no lám! Mintha nem így emlékeztem volna!

És ha már nevek is említődtek: a hosszútávfutók listáján nálam elsők közt szerepel a Karádi-Berger Borászat. Most a 2007-es furmintjuk szépülget, aki figyelte az utóbbi két évben, az láthatta, milyen gyönyörűen alakul.

Na, az ilyen borok miatt érdemes kóstolni, várni, figyelni. Nekem az ilyen borok kóstolása mindig azt a megnyugtató érzést sugallják, hogy: van időnk.
@koccintós: Annak kapcsán amit írsz egy nehéz kérdést/témát vetek fel. Olyant amiről sok egyéb más nehéz téma mellett nem szokás beszélni.

A piacra hozás ideje...

Szóval, ha a termelő tudatosan és kimondottan érleli a palackozott borát, hogy azt a legjobb formájában adja át a fogyasztóknak az jó dolog. Ez egy technológiai döntés, szíve joga.
Csakhogy. Mit csinál a termelő, ha elfogy a piacon levő bora? Dolgozik, teszi a dolgát és fizeti a napszámosokat, vásárolja a növényvédelmet, veszi a kenyeret a családnak a félretett pénzéből/hitelből vagy piacra hozza a soron következő bort? Válllalja a kockázatot, hogy az éttermek ahol a boraira vár a közönség lecserélik egy olyan termelőre aki viszont tud szállítani? Hagyja, hogy a tökéletes palackérettség érdekében a fogyasztók megfeledkezenek róla?

Vagy ha nem fogy el a piacról a bora akkor csak bennem szólal meg a kisördög, hogy az "érlelt óbor az igazi" mondás mögé tulajdonképpen az eladási problémáját bujtatja el?

Én nem egyszer láttam már, hallottam már gazdát például arról győzködni, hogy a sok évik ászkolt bor az igazi, miközben mindneki tudta a faluban, hogy tulajdonképpen nincs pénze palackoztatni. Ahogy hallok olyan szólamokat, hogy milyen, jó, hogy XY 4-5 éves bora még kapható, miközben csak azért kapható, mert nem fogy el a boltok polcairól.

A lét bizony néha meghatározza a tudatot. Az ember néha a legjobb szándékkal is hajlamos erényt kovácsolni a hiányosságból. Bevallom néha ezzel így vagyok én is és szerintem sokan mások is.
@BZoltan: sokban egyetértek, fontos, hogy elválasszuk az ocsút a búzától... van amit érdemes érlelni van amit nem, van aki szándékosan érlel, van aki nem... kérdés, hogy ki tudja ezt eldönteni. talán Péter Anna :)))
@shiraz: Péter Anna egészen biztosan el tudja ezt is dönteni :) Miért pont ezt ne tudná :)
Peter anna tényleg tudhat valamit. Úgy sikerül neki elbagatelizalni mindkét oldalon vitákat, h vsz neM is olvassa őket (((: (új műfajt talált ki)
@AG 2.0: ezt ő tudná eldönteni... :)
Tényleg, már nekem is fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy jön ide Péter Anna?
ezt most már soha senki nem fogja megtudni. úgyhogy beszéljünk inkább a tokaji borokról. vagy a forgalomba hozási stratégiák és technikák különbözőségéről
@AG 2.0: á, dehogy. Beszéljünk Péter Annáról! :)
Bár most speciel nem érek rá, mennem kell horgászni...
@BZoltan: Nyilván egy-egy tétel piacra dobásnál nem feltétlen a borász és/vagy a tulaj személyes véleménye dönt, hogy "na most a legjobb, most hozzuk ki!" - hanem azért van itt sok-sok szempont, amiket figyelembe kell venni. A gazdasági kényszer szófordulatba próbáltam én belesűríteni, amit te részletesebben leírtál, érintve azt is, amikor kényszer ide vagy oda - bizony nem úgy fogynak a termelő egyébként lehet hogy kiváló borai (tudok rá példát, sajnos...)

De azért az mégiscsak elgondolkodtató, amit írt Albert (és én is erre próbáltam célozni), hogy van, aki már a 2009-es tételekkel operál, van, aki meg a 2007-esnél tart. De ez nekem pont nem a tokaji pincék esetén szokott volt bajom lenni, hanem egy másik borvidéknél, amit most inkább nem neveznék meg, mert akkor egy régi nóta indul újra...

Persze érthető az esetleges tudatos korábbi piacra dobás motivációja is: palackban van, aki szeretné, és van rá pénze - vegye, vigye, és otthon majd elbohóckodik palackérleléssel, meg hasonló dolgokkal.
@koccintós: Szerintem ma Magyarországon nagyon kevés olyan borászat van ahol a piacra hozás időzítését kizárólag az optimális palackérettségi állapot határozza meg.

A legtöbben akkor jönnek ki az új évjárattal, ha az előző elfogyott. Nem korábban, mert sokan féltik az egyik avagy másik évjáratot, hogy bennragadnak a piacon, de nem is később pont a korábban részletezett piaci jelenlét és pénzügyi nyomás miatt.

Annak, hogy egy jó bor nem úgy fogy ahogy azt elvárhatnánk nagyon-nagyon-nagyon sok oka lehet: rossz árpolitika, rossz kereskedő, rossz arculat, rossz kommunikáció.
Hiába jó egy bor, ha a pokróc stílusú termelő csak aranyáron adja az ostoba kereskedőjének és amúgy nem foglalkozik a bor sorsával az után, hogy megkapta az árát.

De ez egy másik nehéz téma.

Abban én amúgy nem hiszek, hogy a fogyasztó dolga lenne érlelni a bort. Ebben túl nagy a rizikó, hogy a rossz tárolás miatt megborult bor rossz fényt vet a termelőre. Egy bornak jónak kell lennie attól a pillanattól kezdve, hogy elhagyja a pincét.
@BZoltan: Én se hiszek a fogyasztó majd megérleli dologban, csak megértem, ha ilyen fizetőképes kereslet és érdeklődés mellett így járnak el a termelők.

Ráadásul nagyon kevesen tudnak kivárni akár éveket egy-egy tétellel; jómagam se tárolok (például a korántsem ideális körülmények okán), hanem rövid időn belül elfogyasztom. És akkor van az, amiről az elején már írtam: ha ideje korán kikerült, fogyasztja a lelkes borissza, aztán netalán később felbukkan egy palackkal, és újra megkóstolja - na akkor döbben rá, hogy mennyi minden lehetőség volt ebben a borban...

Csak épp nagyon hamar piacra került. És már elfogyott.
@BZoltan: A nagyobb pincék (vagy borgyárak) itt is előnyben vannak: kiszórják a "lőrét" olcsón, azon van egyébként is a haszon, meg tartogatni sem érdemes. Az érlelésre szánt tételeket (borokat) meg szépen tartogathatják, és optimális állapotban dobhatják piacra (és mustrára). Rosszul látom?
@117: Nem nagyon ismerek olyan lőregyárat amelyiknek lenne érlelésre alkalmas bármilyen más bora. A minőségi élvonalba tartozó termelők nem szoktak lőrét gyártani.
Szerintem inkább arról van szó, hogy az olcsóbb borokat könnyebb eladni, a drágábbak meg rendre a termelő nyakán "érlelődik"
@117: de szép PR cikk :) a magyar újságírás ékköve :)
@shiraz: pr-cikk a csudát. egy céges közlemény egyébként valóban teljesen felesleges, de minden ok nélkül történt publikálása, semmivel sem több.
:-) Vannak talán azért olyan nagytermelők, akiknek olcsóbb és egyben alsóbb kategóriás termékei mellett léteznek minőségi termékei is. Arra gondolok - visszatérve az eredeti mondandómra - hogy a borgyárnak a "fröccsboron" (néha hajlamos vagyok az eufemizmusra) van a példa kedvéért 100 Ft nyeresége egy palackon (mennyiség és kifinomult technológia), de ebből elad pl. 1 millió palackot. Vannak ugyanezen márkának viszont nemes fő- és egyéb borai, melyek tényleg elismerésre méltók. Ezeket a borokat a márkatulajdonos képes termelési áron értékesíteni, akár egy Ft haszon nélkül, de ezekből csak 10.000 palackot. Ezek a borok kapnak díjat - sokszor joggal. A hírnevet megalapozzák, az elismertséget növelik stb. Na, ezek a termelők megtehetik, hogy optimális időpontban hozzák piacra a termékeiket, tekintettel arra, hogy nem EZEK hozzák a profitot.
@shiraz: a butaság/trehányság/felületesség a fű alatt eladott betűnél? össze sem lehet hasonlítani a kettőt. az egyiket nem szeretem, a másik gazemberség. ne mondd, hogy nem érzed a különbséget
@AG 2.0: egyetértünk :) egyik sem meg a másik sem jó.
süti beállítások módosítása