Az olcsóbor-vadászat és -ivászat folytatódik, a Bortársaság-féle másfél literes, ezeröt alatt kapható házi fehér semmivel sem kevésbé jó találat, mint mondjuk a Cimarosa chardonnay-ja vagy a Szent István Korona irsai olivérje. Ha nem tévedek, a Béla és Bandi néven is ismert Fodor testvérek temékének ez már az ötödik évjárata, és szokás szerint tartja a szintet ügyesen. Nem tudom, miből készült – olaszrizlinget feltétlenül gyanítok az összetevők között –, de nem is fontos ez. A lényeg, hogy szép a színe, friss és gyümölcsös az illata, kerek a korty, üdít és lelkesít minden tekintetben. Ráadásul mentes minden túlzástól, se széna, se bodza, se pacsuli. A kétezertízes évjáratra általában jellemző éles savak sem élesek annyira, hogy fájjanak, össze van rakva a bor hibátlanul. Nyilván fröccsnek is megfelel – egyik-másik ismert szórakozóhelyen éppen belőle csinálják a hosszúlépést meg a viceházmestert, helyesen –, de nekünk szóda nélkül is jólesett a teraszon. Kicsit ágaskodnia kell az 5 ponthoz. A másfél literesek kultúrája örvendetesen bontakozik kifele, az utóbbi időben olyan kocsmákban, büfékben, halsütőkben is látni ezt és/vagy társait-konkurenseit, amilyenekben tán még egy-két éve sem merült fel, hogy előremutató dolog tisztességes bort tartani. Mi ez, ha nem fejlődés?