HTML

Albert gazda

A bor nem élelmiszer-ipari termék, de nem is az istenek itala. A bort azért szeretjük, mert szórakoztat, és mert finom. A földön iszunk. Elég sokat. És ha lehet, jót.

Friss kommentek

  • 2colours: Aha. Szóval Hamvas széttrollkodott mindenkit néhány közhelyért? Még mindig nem az igazi... (2017.04.20. 19:47) A félreértett Béla
  • frezerxp: az előző hozzászóllást igencsak megkérdőjelezhető, ugyanis magyarországon még nem találkoztam olya... (2013.09.09. 20:35) Jean Balmont Cabernet Sauvignon 2008
  • rszabi: Nagyon vártam már. Napi szinten fog frissülni az új blog is? (2012.07.31. 12:44) Hát akkor igyunk
  • AG 2.0: iszunk.postr.hu/ (2012.07.30. 17:21) Tervek
  • önkéntes rendőr: Na asszem, az étterem be is zárt... (2012.07.04. 13:55) Ráspi Zweigelt Válogatás 2007

Címkék

2003 (16) 2005 (17) 2006 (68) 2007 (121) 2008 (132) 2009 (93) 2010 (22) alföld (18) aszú (17) ausztria (20) badacsony (20) balassa (10) balaton (41) bikavér (10) bock (14) bott frigyes (15) cabernet franc (18) cabernet sauvignon (34) chardonnay (30) chile (10) demeter zoltán (19) eger (39) emberek (11) etyek–buda (23) franciaország (13) furmint (47) gere attila (10) gondolatmenetek (37) hárslevelű (16) hatpontos (143) heimann (15) hétpontos (104) hilltop (11) hírek (42) hollóvár (10) jásdi (17) kékfrankos (19) légli (20) losonci (15) mátra (20) merlot (25) négypontos (66) nobilis (13) nyakas (10) nyolcpontos (48) olaszország (18) olaszrizling (37) oremus (12) ötpontos (129) pécs (11) pincék és borászatok (22) pinot noir (19) programok (20) rajnai rizling (24) ráspi (15) rendezvények (44) rozé (11) sauska (22) sauvignon blanc (16) somló (16) somlói apátsági pince (11) sopron (15) st. andrea (21) szászi (11) szekszárd (43) szentesi (14) szepsy (20) takler (16) tiffán (15) tokaj (93) vida (11) villány (55) wachau (11) Címkefelhő

A múlt árnyai

2011.07.25. 15:50 AG 2.0

Kanadai emberünk néhány évvel ezelőtt megajándékozott 13 palack borral. A 80-as években szerezte be ezeket, a Kádár-korszak utoljának színét-virágát reprezentálták. Egy részük nem is a magyar fogyasztók asztalára készült, hanem exportra, dán, amerikai, német címke volt rajtuk. Közepesen idős olvasóim talán emlékezni fognak egyikre-másikra, hátha ki is egészítik a szöveget. A gyűjteményt sokáig pincében tárolták, nálam sajnos nem a legideálisabb körülmények közt vártak sorsukra később: fektetve, de szobahőmérsékleten, ami nyáron a kelleténél magasabb a lakásomban. Hogy miért nem néztem meg őket hamarabb, magam sem tudom, így alakult. Vasárnap sorra kerültek. Sok tanulság nincs, egy-kettő azért van. Az egyik, hogy a 80-as években gyenge dugókat használtak. Egy sem volt hosszabb 2,5-3 centiméternél, és teljesen épen egyiket sem sikerült kihúznom. Volt, amibe beleszakadt, volt, amibe belecsúszott, legalább a fele átázott, megfolyt. A másik, hogy korrekt, hosszú életre képes tételeket a szocializmusban is bírtak készíteni. Csoda nem történt, olyat nem találtam, amely gyümölcsösségét megőrizve hat-hét pontos szinten csaphatott volna oda, ám olyat többet is, amelyek – a dugógondok ellenére is – érettebb karakterükkel egyetemben innen voltak a kiszáradáson, az oxidálódáson. Értékelhető színnel – innen borostyánon, barnuláson –, egyensúllyal, egészséges savval, tanninnal büszkélkedhettek. Ezeket kell kiemelnem: Hungarovin Badacsonyi Welschriesling 1983: dán címke, aranyszín, mézes illat, ízek, szerkezet rendben; Hungarovin Robinette Chardonnay Villány 1983: amerikai export, egészséges, értékelhető, élvezhető. BB Duna Merlot Monsieur Henri Selection 1984, Pannonvin Villányi Zweigelt 1985, Hungarovin Robinette Burgundy Villány 1982: savak, tanninok működnek, értelmezhető borként mindhárom. A legjobb ötön túl emezek sem voltak reménytelenek: Pannonvin Siklósi Tramini 1983, félédes, Egervin Különleges Minőségű Egri Bikavér 1978. A többi nagyjából meghalt, jobb esetben a hanyatlás vége felé járt, somlói juhfarkostul, hosszúhegyi nagyburgundistul, visontai nemes kadarostul. Plusz nüansz: 12,5 fölötti alkoholra utaló címkét véletlenül sem találtam, a Robinette chardonnay-t például 11-gyel palackozták, mégsem hiányzott belőle semmi. Nem valami extra felismerés: öreg borokat kóstolni inkább érdekes, mint élvezetes. Úgyhogy kézenfekvő: ha nem 25-30 évesen, hanem mondjuk két évtizeddel korábban kerülnek a poharamba, mindnyájan jobban jártunk volna. De panaszra semmi ok, kalandnak, időutazásnak izgalmas volt.

6 komment

Címkék: balaton olaszrizling merlot eger badacsony chardonnay villány bikavér zweigelt egervin tramini bb 80 as évek hungarovin pannonvin hosszúhegy

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szervusz Albert! Jó téged újra olvasni! 3,5 hét szünet után újra csemegézek a bejegyzéseidből.
Egészségedre!
ez olyan élvezetes volt, hogy holnap felnyitom nagymamám spájzának felső polcán kábé 15 éve leledző egervin kékfrankos rozét...
Kedves Albert,
A visontai nemes kadarról meg tudnál több információt osztani? Nem a hulla bor hullaságáról, hanem hogy ki és mikor palackozta ?
Köszönettel
"A múlt hosszúra nyúlt, de szerencsére vége"
(Pajor T.)

:)
"12,5 fölötti alkoholra utaló címkét véletlenül sem találtam ... mégsem hiányzott belőle semmi". E tekintetben úgy vélem, üdítőbb lenne visszajönni a földre: a mai borok többségének magas alkohol-tartalma szerintem az élvezhetőségen túl - lévén ez egyéni - az elfogyasztott mennyiségre is "káros" hatással van.