Többször panaszkodtam nyilvánosan amiatt, hogy kitartó igyekezetem ellenére nemigen sikerül tényleg jó vörösborokat kóstolnom Grúziából. Persze nem adom fel – másmilyen típus volnék alapjában véve –, úgyhogy iménti kárpátaljai-ukrajnai látogatásom alkalmából is beszereztem két palackot. Meglepetten láttam, hogy a korábbi 11-12 körüli alkoholok helyett ezúttal 13 feletti adatok szerepelnek a címkéken. Arról is írtam már, hogy Grúziában nem a magyar, inkább a bolgár úton indult újra a borágazat fejlődése, kicsiny, családi vállalkozások helyett sok tőkéből épült nagypincészetek uralják a piacot, és igyekeznek megtalálni a réseket nemcsak a hagyományos célpontoknak számító szláv országokban, másutt is. A Telavi Wine Cellar egy ezek közül, több száz hektáron gazdálkodik, új telepítésein világfajták is találhatók, a borászat modern, a választék szerteágazó. A cég izgalmas kísérleteiről a lengyel ember számolt be nemrég az Alkesz hasábjain. A szortimentet minden jel szerint alaposan átgondolták, innen nézvést egészségesnek tűnik a piramis. A Marani pincészet nevére írt tételek a középkategóriát képviselik, a címszereplőt nem sokkal ezer forint fölötti pénzért vásároltam egy lembergi hipermarketben. A tőketerhelés nem volt alacsony, a bort felerészben autentikus saperaviból, felerészben cabernet sauvignonból állította össze a nemzetközi winemakercsapat. Középmély szín, fűszeres-gyümölcsös, biztató illatok. Közepes test, sima felszín, tiszta ízek, jó arányok, száraz, barátságos lecsengés. Tanninját és savait megcsiszolták, mennyiségüket tán kevésnek is találtam volna, ha korábban nem lett volna sok belőlük minden általam próbált grúzban. Így inkább örültem, és kiosztottam az 5 pontot. Végre-valahára. Van egy 2007-es Mukuzanim a Badagonitól, alig bírok magammal, annyira kíváncsi vagyok ezek után.