HTML

Albert gazda

A bor nem élelmiszer-ipari termék, de nem is az istenek itala. A bort azért szeretjük, mert szórakoztat, és mert finom. A földön iszunk. Elég sokat. És ha lehet, jót.

Friss kommentek

  • 2colours: Aha. Szóval Hamvas széttrollkodott mindenkit néhány közhelyért? Még mindig nem az igazi... (2017.04.20. 19:47) A félreértett Béla
  • frezerxp: az előző hozzászóllást igencsak megkérdőjelezhető, ugyanis magyarországon még nem találkoztam olya... (2013.09.09. 20:35) Jean Balmont Cabernet Sauvignon 2008
  • rszabi: Nagyon vártam már. Napi szinten fog frissülni az új blog is? (2012.07.31. 12:44) Hát akkor igyunk
  • AG 2.0: iszunk.postr.hu/ (2012.07.30. 17:21) Tervek
  • önkéntes rendőr: Na asszem, az étterem be is zárt... (2012.07.04. 13:55) Ráspi Zweigelt Válogatás 2007

Címkék

2003 (16) 2005 (17) 2006 (68) 2007 (121) 2008 (132) 2009 (93) 2010 (22) alföld (18) aszú (17) ausztria (20) badacsony (20) balassa (10) balaton (41) bikavér (10) bock (14) bott frigyes (15) cabernet franc (18) cabernet sauvignon (34) chardonnay (30) chile (10) demeter zoltán (19) eger (39) emberek (11) etyek–buda (23) franciaország (13) furmint (47) gere attila (10) gondolatmenetek (37) hárslevelű (16) hatpontos (143) heimann (15) hétpontos (104) hilltop (11) hírek (42) hollóvár (10) jásdi (17) kékfrankos (19) légli (20) losonci (15) mátra (20) merlot (25) négypontos (66) nobilis (13) nyakas (10) nyolcpontos (48) olaszország (18) olaszrizling (37) oremus (12) ötpontos (129) pécs (11) pincék és borászatok (22) pinot noir (19) programok (20) rajnai rizling (24) ráspi (15) rendezvények (44) rozé (11) sauska (22) sauvignon blanc (16) somló (16) somlói apátsági pince (11) sopron (15) st. andrea (21) szászi (11) szekszárd (43) szentesi (14) szepsy (20) takler (16) tiffán (15) tokaj (93) vida (11) villány (55) wachau (11) Címkefelhő

Ennyit már nem is nagyon lehet inni

2011.09.02. 09:30 AG 2.0

Hiába olyan minden, mintha nyár lenne, valójában beköszöntött az ősz, aminek egyebek közt az is következménye, hogy rengeteg nagyszabású boros rendezvény bukkant fel a horizonton. Ideje tehát, hogy mindenki fogja a poharát, és menjen, amerre lát. Fusson, akinek nincs bora. Biztos, hogy nem említek meg mindent, amit kellene, de nem vagyok eseménynaptár, szemezgetek inkább. Először is, máris ma este esedékes a juniborosok aktuális bemutatója-partija, szokás szerint Etyeken, délután kóstolás, este buli, korrekt árak, vidám társaság. Aztán szombat-vasárnap Szüreti Sokadalom a szentendrei skanzenben. Jó hangulat szokott lenni a Sztaravodai úton, a kultúrprogramoknak se szeri, se száma, a portékájukat kínálgató borászok főként a kézművesek táborát gyarapítják, és ha ez fontos, jó néhány személyes kedvencem is ott lesz köztük. Majd jövő héten jön mindennek a teteje: immár huszadszor kerül sör a nemzetközi bor- és pezsgőfesztiválra. Kitalálhat bárki bármit, egyelőre ez a fesztivál Magyarországon, ezen vesz részt mindenki, aki számít, legyen bár kiállító, avagy látogató. Olyan ő nekünk, mint mondjuk a Sziget, bár sajnos kevesebb külföldi érdeklődik iránta. Egy tökéletes világban bőven lenne mit javítani a feltételeken, a körülményeken, a nüanszokon, egy tökéletlen világban viszont ott a helye a borbarát népnek a budai Várban, szerdától vasárnapig. Ám az élet szeptember 11. után sem áll meg, máris következnek a Szekszárdi Szüreti Napok. 15. és 18. között a legígéretesebb magyar borvidékek egyikének kellős közepén – Béla király tér – mutatják meg magukat a helyi erők teljes kerettel. Régóta készülök erre a megmozdulásra, még soha nem jutottam el, hátha most. A soproni szüreti napokat, a Tokaji Őszt és a szegedi Bortért majdnem elfelejtettem, talán, mert egyiken sem tudok ott lenni. És végül, de nem utolsó sorban: szeptember 24–25-én Kezes-lábos megint Etyeken. Kihagyhatatlan – úgy is, hogy néha ki szoktam hagyni. Kényszerből. Önök ne hagyják ki.

19 komment

Címkék: programok borfesztivál rendezvények szekszárdi szüreti napok kezes lábos junibor szüreti sokadalom

 

A Sauska Pincészet 2011 augusztusában

2011.08.31. 12:50 AG 2.0

Bejártuk a sauskásokkal a Siklós és Villány környéki dűlőket alaposan. Voltunk a Makárban, a Zuhányában, a Kopárban, az Ördögárokban, a Konkolyban, ránéztünk fentről a Várerdőre, a Fekete-hegyre. Gyönyörűek a szőlők a déli borvidéken. Láttam itt is elhanyagolt ernyőt, meg olyat is, amihez évek óta nem nyúlhattak – nyilván nem a minden szegletében lenyűgöző Ördögárokban –, mégis az a benyomásom: a szépen művelt ültetvények aránya sehol az országban nem átütő ennyire. Kóstoltunk ezt-azt: érett-édes a pinot noir, a portugieser, és a cabernet-knek sem kell sok idő, joggal kezdhették el a szüretet. Látszik közben az is, bármi történjék, a 2011-es évjárat sokkal különb lesz, mint az eggyel ezelőtti, sőt akár a legjobbak közé is felzárkózhat, megvan rá az esély. Ami mármost a Sauska Pincészetet illeti, egyértelmű, a 90-es évek eleje óta hódító nagyok – Gere Attila, Bock József, Tiffán Ede – után ez a vállalkozás dobta a legnagyobbat Villányban. Jó területek, modern borászat, dinamikus, nyitott csapat, megfelelő források. Nőnek-növekednek, gyarapszik a hektárok száma. Szőlőt már csak a roppant népszerű – évi százezer palack felett fogyó – rozéhoz vásárolnak, de előbb-utóbb ahhoz sem lesz szükség erre. Kedvelem a Sauska-borokat a kétezerhatos kezdetek óta, nemigen találkoztam termékükkel, ami a maga kategóriájában ne tetszett volna. Rendben vannak a dolgok az alapoktól a csúcsokig, beleértve a régmúltat is. Újvilág Magyarországon, írtam régebben. Ami viszont friss benyomásaim szerint semmi olyat nem jelent, hogy csak a világfajták, az alkoholok, az édes tanninok számítanának. A 2009-es kis szériás portugiesernél – később több lesz belőle – finomabbat aligha kóstoltam hosszú pályafutásom során, miközben a kékfrankos és a kadarka sincs kevésbé a helyén. A két rozé – a provence-ias kétezertízes plusz nekem készült – és a nemsokára piacra kerülő tokaji 111-es és 107-es, valamint az előbb említettek után a kilences nagyokon is végigmentünk: az ötös házasítást és a franc-t nemrég töltötték, van idejük megállapodni. A hetes ötös és a Konkoly-merlot kibontakozására ezzel szemben nem kell várni, összeálltak, kigömbölyödtek, arányosak, energikusak. A prímszámos játék a bornevekkel jó ötlet volt. Felteszem, nem én vagyok az egyetlen, aki rendre megkérdezi, mikor jön a hármas, pláne a kettes cuvée. Hát az még nem látszik. Öregedniük kell a szőlőknek, gyűlniük a tapasztalatoknak. Hiába tűnik ugyanis első ránézésre megingathatatlanul menőnek, magabiztosnak, sikeresnek a Sauska Pincészet, Latorczai László borász vagy Pohl Péter ügyvezető mondandójából csak az jön le: az útkeresésnél tartanak. Így kerek a történet.

8 komment

Címkék: villány sauska pincék és borászatok

 

A Bock Pince 2011 augusztusában

2011.08.30. 11:45 AG 2.0

Mindegy, a szubkultúra mennyire figyel oda, tény, hogy Villány az egyetlen igazán sikeres magyar borvidék. A borászatok a válság okozta gondok ellenére épülnek, növekednek, a szőlők szépek, a borok színvonalasak, a turisták csapatostul érkeznek, isznak, esznek, hálnak, fogyasztanak, elégedettek. Míg Tokaj például továbbra is csak az elszántabb néprétegek körében népszerű, addig Villányról szinte mindenki tud, szinte mindenki járt már ott – illetve visszajár rendszeresen –, szinte mindenki ismeri Gere Attila vagy Bock József nevét. A legmenőbb termelők rég túlnőtték az úgynevezett bormédia kereteit, messzire ne menjek, Bockkal épp a Playboy készített látványos fotókkal illusztrált nagyinterjút. Egy szó, mint száz, Villány elvan nélkülünk. Már csak az a kérdés, mi elvagyunk-e nélküle. Érdekes, hogy hiába igyekszem nem törődni a divatokkal – és bírom egyszerre kedvelni Bourgogne-t és Bordeaux-t –, mégsem voltam ott lent évek óta. Úgy döntöttem, ideje változtatni ezen; két pincét látogattam meg hirtelen. Bock József borai első kedvenceim közé tartoztak a 90-es évek közepén, azóta is szívesen iszom őket, egyszer-kétszer olyasmit is próbáltam bizonygatni, hogy nemcsak válogatott, hanem belépő szintű termékeivel sincs gond. Mint mindig, a pincészetben 2011 augusztusában is építkeznek, hatalmas tárolóterekkel és egyéb termekkel bővül a komplexum. Bockék mintegy 65 hektáron gazdálkodnak, kb. ugyanennyit integrálnak, 600 ezer palack telik meg évente. A piramist mindenki ismeri, a paletta színes, a rozétól a fehéreken át az alap-, a közép- és a felső kategóriás vörösökig terjed. Tamás Róbert sommelier szíves közreműködésével megkóstoltam ezt-azt, és találkoztam meggyőző tételekkel. Először is a csavarzáras üvegbe töltött, friss-finom kétezertízes olaszrizlinggel és az öreg tőkés hárslevelűvel. Majd megnéztünk a pincében néhány tízes hordómintát: úgy tűnik, egyáltalán nem ártott a buta évjárat a pinot noirnak, és a merlot-t sem viselte meg annyira. Kétezerkilenc persze más világ: izgalmasak a különféle hordókísérleteknek alávetett cabernet franc-ok, klasszak a merlot-k, igen átütőnek találtam a kékfrankost, nagy elődeit idézte a letöltésre előkészített, tartályban egalizált syrah. Jutott a végére néhány palackos darab, egyebek közt remek pinot noir 2006-ból, sűrű cabernet sauvignon a Jammertalból, végül krémes-hömpölygős Magnifico merlot. A Magnifico legelső évjáratával még nem tudtam mit kezdeni, de azóta sokat változott a világ – és benne én: a csúcsmerlot volt most a legklasszabb a sorban. Bock József kérésére kellett tennem egy próbát a 2007-es pinot-val – nem esett nehezemre –, amire a helyi borbíráló bizottság azt mondta, szép-szép, csak nem pinot. Ennek következménye van: nem kaphat premium besorolást a tétel, classicus lesz szegény. Ha engem kérdeznek: pinot az a pinot. Bock-pinot. Az ember maga a stílus – és ez pont jól van így.

9 komment

Címkék: villány bock pincék és borászatok

 

Galántai Kövidinka 2010

2011.08.27. 18:45 AG 2.0

Szégyenszemre elhanyagoltam az Alföldet az utóbbi hónapokban, hiába mondogattam mindig, milyen fontos nekem ez a szép nagy régió, január óta szót sem szóltam. Szerencsére nemrégiben a kedves/aktív olvasó megkeresett azzal, küldene egy-két érdekességet, amelyek megérdemlik a kiemelt figyelmet. Örültem nyilván, hogy ennek okán muszáj újra felvennem a fonalat. Galántaiékat egyébként kommentben is ajánlották a közelmúltban, annyira, hogy egy másik kedves/aktív, gyakran arra járó olvasót megkértem, hozzon ezt-azt tőlük, de mire elmentem volna a szajréért Szentendrére, kiürültek a palackok. Az jó, ha fogy a bor, mindenki egészségére. Ennyit a történelemről. Galántai Károly, Károlyné és Norbert vállalkozása kb. tíz hektáron gazdálkodik a Soltvadkert melletti Csáboron, az azóta híressé vált Frittmann famíliával nagyjából egyszerre indultak, a kétezres évek eleje óta palackoznak, de kannáznak is mindmáig. Honlapjuk nem tegnap frissült utoljára, ezzel együtt megtudhatni róla ezt-azt, például, hogy érthető módon az autentikus fajtákra koncentrálnak. Ezek egyike a kövidinka, amellyel kapcsolatban ütemesen gyarapodnak pozitív élményeim. A 2010-es Galántai is osztatlan elismerést érdemel. Világos szín, finoman gyümölcsös-florális, kategóriájához mérten gazdagnak mondható illat. Közel közepes test, zamatos korty, örvendetesen visszafogott savak. Üdeség, kedvesség, tisztaság, harmónia. Nem nagy bor, csak jó bor. Ennél több nem kell. Stabil 5 pont.

8 komment

Címkék: alföld ötpontos kövidinka 2010 galántai

 

Meghatározó borok 4. Szőke Chardonnay

2011.08.25. 14:00 AG 2.0

Az első igazán klassz fehérborok Szőke Mátyásnak hála kerültek a poharainkba. Az ő chardonnay-ja és fűszeres traminija is ott volt az Underground borlapján a kilencvenes évek közepén – szinte biztos, hogy korábban találkoztunk velük, mint a legutóbb megénekelt Gere-cabernet-vel, elrontottam a sorrendet, annyi baj legyen –, baráti áron, hat-hétszáz forintért. A fene se gondolta azelőtt, hogy egy fehér lehet ennyire illatos, gyümölcsös, élénk és finom. V. Prof. minden pohár után visszanyomta a palackokba a dugót, ne veszítsen az anyag semmit, és kértünk pezsgősvödröt, nehogy megmelegedjen. Volt, hogy a bájos tramini esett jobban, általában mégis a teltebb, megfontoltabb chardonnay-t szerettem inkább. Akkoriban biztosak voltunk benne, előbb-utóbb Szőke is megkapja az év bortermelője címet, elsőként a Mátrából, futott a göngyöstarjáni szekér, mint a szél. Az első adandó alkalommal meglátogattuk a mestert, 1998 környékén, közel tízfős csapattal. Egy híres kisgazda politikusnő volt nála éppen – akárhogy gyötröm az agyamat, nem jut eszembe a neve, hiába vitte legalább államtitkárságig –, többedmagával, emiatt eleinte nem ért rá velünk foglalkozni. Hanem amikor elment az elit, belecsaptunk. Nemcsak a borok tetszettek, az is, hogy a termelő is tolta velünk végig. Jobban bírta, sokkal jobban. Fix, hogy megkóstoltunk minimum harmincat, tartályból, hordóból, palackból, azt, hogy hova vezetett mindez, nem szívesen ecsetelném részletekbe menően. Azóta sok minden történt, Szőke Mátyás távolabb került a fősodortól, a Mátrából sem ő jut az emberek eszébe elsőként. A pince ellenben tudomásom szerint él és virul, a borok készülnek rendületlenül, egymás után érkeznek az újabb és újabb évjáratok, alighanem a fogyasztójukat is megtalálják tehát. Ezzel együtt ezen a blogon eddig csupán egyszer említettem őt, akkor is csak futtában, utolsó érdemi Szőke-bejegyzésem ez volt. Kéne venni tőle valamit mostanában.

6 komment

Címkék: chardonnay mátra szőke mátyás gondolatmenetek meghatározó borok

 

Degenfeld 3 Puttonyos Aszú 2006

2011.08.23. 18:00 AG 2.0

Ilyen kategóriának nem is szabadna léteznie, vélte egy korábbi, témába vágó bejegyzésem alatt a szigorú szakértő, és én azóta sem tudom, legalább részben egyetértsek-e vele, vagy semennyire sem. Tiszta sor, hogy az aszú Magyarország létező legnagyobb kincse, ilyen beltartalmi értékekkel bíró, az egyensúlyt ilyen magas szinten megmutatni képes különleges-nemes édes bort sehol a világon nem bírnak készíteni, csak és kizárólag Tokajban. Mai eszünkkel biztosak vagyunk ebben. Mindez a komolyabb puttonyszámú tételekre érvényes elsősorban. Márpedig amennyiben ez így van, nyilván az ötösökkel és a hatosokkal célszerű előretörnünk. Ráadásul, ha egyszerűsödik a rendszer, egyszerűsödik a kommunikáció is: azt mondhatjuk, ez itt a mi aszúnk, ezt tudja, és nem kell magyarázni, miért akkorák a különbségek a hármas és a hatos között. Mindazonáltal ez csak az egyik része az egésznek – több alrészből rakódik össze a másik rész is. Egyfelől tapasztalataim szerint koránt sem okoz akkora gondot a puttonyosság mibenlétének megismertetése a laikusokkal. A történet bájos és hatásos, magát a puttonyos szót jólesik kimondani, akár egy külföldinek is. Másfelől nem feltétlen baj, ha bele lehet kóstolni a műfajba tíz-egynéhány euró környéki árakon. A háromputtonyos jó esetben épp az a kategória, ahol az aszú eredendő komolysága könnyedséggel, érthetőséggel, kedvességgel párosul. Ez az a szint, ahonnét el lehet indulni felfelé, ha van késztetés, és ha van miből. Azt vélem hinni, hogy aki megkóstolja például a címszereplőt, az elégedetten csettint, de aligha áll meg. Az elmúlt hetekben a tarcali Gróf Degengeld Szőlőbirtok két hármasához is szerencsém lehetett. Előbb egy kétezerötösnek hágtunk a nyakára egy klassz ebéd végén, aztán az aktuálisan piacon lévő kétezerhatos egy palackjára is sor került. Kiváló évjárat volt ez Hegyalján, a száraz borok sem állítottak mást annak idején, és lassan az aszúk is hozzáteszik a magukét. Feszes savak kísérnek izgalmas tartalmakat. A négyötödnyi furmintra épített Degenfeld-hármas szép világos még, gyümölcsös, körtés, gazdag illatából kiköszön a szőlőfajta. Jó testű, kitűnő szerkezetű, zamatos, lendületes, búcsúja hosszú és tiszta. Frissességéből mit sem veszített, élvezet inni, és tartalékai is vannak bőven. Karakteres, intelligens bor. Árában van. 7 pont.

11 komment

Címkék: 2006 tokaj hétpontos degenfeld aszú háromputtonyos

 

Масандра Токай

2011.08.21. 21:30 AG 2.0

A talán szokatlanul hosszúra nyúlt hallgatásnak oka van. Az történt, hogy már hétfőn felütötte bennem a fejét a Sziget-betegség, ami egészen konkrétan kellemetlen, de jó esetben kordában tartható torokfájást jelent, bizonyára a rengeteg portól van ez. Igyekeztem odafigyelni, mert bár aznap még megittam a Balassa Szent Tamás nagyját, utána hagytam az alkoholt a csudába, inkább vitaminokhoz és más bevált módszerekhez folyamodtam. Csütörtökön aztán azt hittem nagyképűen, hogy minden rendben van, kollégámmal-barátommal előbb a Károlyi kert melletti Csendestársban üldögélve ittam meg egy pohár kissé melegen szervírozott kétezertízes Etyeki Kúria White-ot, majd benéztünk a Pivo sörözőbe – eléggé el nem ítélhető módon most jártam ott először, biztosan megyek máskor is –, ahol nagy élvezkedések közepette csúszott le az igen hideg szűretlen Bernard. Ízlett, vettem belőle otthonra is, elfogyott. Hibát követtem el, pénteken már úgy ébredtem, hogy szakadtam szét a köhögéstől. Ez idő szerint épp jobban vagyok, annyira legalább, hogy a betárazott korábbi élményekből összeüssek egy bejegyzést. A krími Maszandráról többször is írtam már, hol jót, hol nem annyira, ám eddig nem sikerült hozzájutnom Tokaj elnevezésű borukhoz. Néhány hete Lembergben összejött. Arról is tettem említést korábban, hogy a nagyborászat honlapja szerint a XIX. században importált furmint és hárslevelű azon a környéken találta meg igazi önmagát. Még szép, hogy nekünk erről más a véleményünk. A címszereplő után különösen. Igaz, nem ez a bor a Maszandra büszkesége a tárgyalt vonalon, hanem a Juzsnoberezsnij, ami konkrétan csak két híres szőlőfajtánkból készül. A sima Tokajban a furmint és a garsz levelju mellett muskotály és kokur is van, utóbbit egyébként nem ismerem, lehet, hogy hallgat európaibb névre is, nem tudom. Erősített borról beszélünk, 16-os alkohollal és 160 gramm maradékcukorral, ára nem éri el az ezerötszáz forintot. Évjárata nincs, januárban palackozták, minimum kétéves tölgyfa hordós érlelés után. Középmély borostyánszín, érett, kissé szeszes illat, dióval, dohánnyal, kenyérhéjjal, de aszalt gyümölcsökkel is. Ízei is viszonylag tiszták, barátságosak, direkt hibákra nem lettem figyelmes. Savai szerények, a 16 fok sem kevés. Ezzel együtt sok kifogást nem indokolt felhozni vele szemben, alsó kategóriás fortifiednak gond nélkül elmegy. Talán az 5 pontot is megkaphatja. Utóirat: félig betegen soha ne italozzanak, mert megjárják.

7 komment

Címkék: ukrajna ötpontos tokaj furmint hárslevelű masszandra

 

Balassa Thurzó Furmint 2009

2011.08.17. 11:45 AG 2.0

A tokaji lösz arcai címmel szerveznek kóstolót szeptember 7-ére a tokaji lösz borászai és borászatai – ezt tegnap tudtam meg egy vinoportos mailből. Kapóra jött, épp írni akartam két Balassa István-borról, amelyek közül a címszereplő – hogy, hogy nem – löszről származik. Ami még a programot illeti, egyebek mellett ezt közleményezték róla: "A Tokaji Lösz Arcai egy újonnan létrejött összefogás, amelynek célja, hogy tudatosítsa a Tokaji borvidék tekintetében korábban elhanyagolt talajtípus jelentőségét a fogyasztókban." A konkrétumok: az eseményre a jelzett napon 16 és 19 óra közt kerül sor a Magyar Borok Házában, a várbeli Szentháromság téren, belépők korlátozott számban lesznek elérhetők, mindösszesen 2500 forintért, célszerű kapkodni. A Hétszőlőt vagy a Vinoportot kell keresni további információkért. Az ő boraik lesznek terítéken: Balassa István, Demeter Zoltán, Dorogi Testvérek, Gizella Pince, Hétszőlő, Kikelet, Paulay Borház, ifj. Szepsy, Tokaj Kereskedőház (Szarvas), Zöld Birtok. Még egy érdekességet észrevételeztem ez ügyben. A bevezető minielőadások egyikét Alkonyi László, a tokajwine.net szakírója tartja. Új volt ez nekem, rákerestem, a honlapot építik, rövidesen jönnek. Gondolom, nemzetközi karakterű, hiánypótlónak sejthető vállalkozás készülődik, drukkolok erősen. Néhány héttel ezelőtt lemaradtam egy Balassa–Gizella-bemutatóról, a kolléga beszámolója alapján is volt okom búslakodni emiatt. A mulasztást igyekszem jóvátenni, részben már sikerült, a napokban aztán két Balassát is csapra vertem. Kiderülhetett korábban, nagyra becsülöm a termelő munkásságát, szeretem telt, tartalmas, gazdag furmintjait, hárslevelűit. Emiatt nyilván a várakozásaim is átlag felettiek mindig, a nyolcasok után magától értetődően klasszisteljesítményekre számítok. Ha innen nézem, a reveláció ezúttal elmaradt, a Szent Tamás és a Thurzó sem hengerelt le annyira, amennyire elődeik. Noha szép borok mindketten. Előbbi markánsabb, férfiasabb, ásványosabb, mint amit a Balassáktól megszoktam, illatban már-már zordan furmintos. Komoly test, arányos szerkezet, gömbölyű korty igyekszik meggyőzni aztán, és jönnek a gyümölcsös zamatok is végül. Utóbbi sok tekintetben más. Köves-összetett, talán túlérett szőlőre utaló illata valóban Somlót idézi, legjobb formájában, szájban szélesen hömpölyög, jelentősnek sejthető maradékcukor keresi benne a helyét. Szó nincs róla, hogy felborulna, formátumos és élvezetes így is, de kicsit több savval több lendület lenne benne. Azt is tapasztaltam korábban, hogy a Balassák szeretik, ha múlik az idő, bizonyára feljebb mennek ezek is. Ha így történik, roppant magasan lesznek. Hiszen minden, az előzmények miatt előkeveredett kritikus árnyalat ellenére már most 6 és 7 pont közé tenném mindkettőt.

4 komment

Címkék: tokaj furmint hétpontos szent tamás 2009 alkonyi balassa lösz thurzó

 

Nino Franco Prosecco Rustico Brut

2011.08.15. 15:30 AG 2.0

A Prosecco elképesztő világsikerré nőtte ki magát, nő a mennyiség, nem csökken a minőség, ezt isszák az emberek mindenfelé, elsősorban nyáron, de akár télen is. Egyre-másra nyílnak a pezsgőbárok, ha Champagne-ra nem futja, megteszi ez a nagyon jól kitalált északolasz habzó is. A Bortársaság néhány évvel ezelőtt mutatta be a Col de' Salici borait, ízlettek, nem kérdés, az áttörés mégsem következett be. Se nálam, se általában, ha találkoztam egy-egy pohárral belőlük, örültem, élvezkedtem, de nem rohantam a boltba újabb palackokért. Aztán a svájci jégkorong-világbajnokságon, 2009 tavaszán teljesen rákattantam. Meg is írtam: a csarnokban pezsgőspohár formájú műanyagba töltögették, ittam egyiket a másik után. Tavaly nyáron is megvoltak a pozitív élmények, idén pedig az imént említett jó szimatú kereskedő jó néhány tételt behozott. Fogynak-e ütemesen, nem tudom, az biztos, a Szigeten például most még nem Proseccóra, hanem rozéra ment a publikum – ez is érdekes, már a 90-es évek végén azt hittem, csúcsra pörgött a rózsaszín, és nem, még mindig felfelé tart –, viszont ami késik, nem múlik. Aminek minden emberi számítás szerint be kell gyűrűznie, az be fog gyűrűzni. Három üveggel ittam, ittunk meg ezekből az elmúlt hetekben, egyik finomabb volt, mint a másik. Így egyben még nyilvánvalóbb, hogy nincs sok különbség, az egész a frissességről és a könnyedségről szól. A Nino Franco Rustico Brut nyilván komolyabb, sűrűbb, mint a Bortolomiol Extra Dry, a Sorelle Bronca Brut meg a kettő közé való. Gyümölcsösség, barátságos buborékok, tiszta ízek, a nap süt, az ég kék, az élet szép, a szomj oltódik. Egyik sem kevesebb 5 pontnál, egyik sem több 6 pontnál. A címszereplő talán hozza az utóbbit, a másik kettő eggyel kevesebbet. De mondom, ez mellékes. A vidámság a lényeg. Utóirat: a Sziget egyik legjobb koncertje a Marina and the Diamondsé volt; a linkelt dal címe Shampain.

11 komment

Címkék: hatpontos ötpontos olaszország prosecco bortolomiol nino franco sorelle bronca

 

Bor a Szigeten

2011.08.12. 09:40 AG 2.0

A Sziget fesztivál az egyik legklasszabb dolog, amit a magyar emberek az elmúlt húsz évben összehoztak. Kétezer környékén volt egy hullámvölgyem, úgy éreztem, mindenki ott van, aki nem számít, emiatt vagy kétszer kihagytam, de csakhamar visszanyertem a lelki egyensúlyomat. Minden nap persze nem fér bele, öreg vagyok már ahhoz, idén hárommal tervezek. Az egyik megvolt csütörtökön, a koncertekkel úgy jártam, mint a borokkal olyankor, ha nem igazán jön be az első. Elkezdem nyitogatni sorban a többit, egyik sem tetszik maradéktalanul, aztán vagy sikerül megállni valamelyiknél, vagy nem. Amikor megnéztem-meghallgattam a La Roux-t félig – illetve a másik felét is, messzebbről, Radovánnal társalogva közben –, még nem sejtettem, hogy ennél hosszabb időt egyetlen helyszínen sem töltök. Két szám Good Charlotte (rossz), három Lajkó Félix (nem rossz), kevés Kasabian (tavaly bejött, most hamar eluntam), extatikus Crystal Castle (mulatnak a fiatalok), anakronisztikus Judas Priest (mulatnak az öregek), a végére némi Chemical Brothers (mulat mindenki), aztán hazatértem korán. Szombaton és vasárnap folytatom. Viszont mégsem kulturális, hanem borblog ez, ideje rátérni a lényegre. Többször megírtam, mindig a Hilltop borozója kerül a középpontba a Szigeten, magától értetődő módon mintegy. Ezúttal máshogyan történt. Oda is benéztem természetesen, megittam a két deciliter prémium chardonnay-mat becsülettel (2009-eset), szokás szerint rendben volt, de mentem tovább. A Radovin sokkal jobb helyen van most, mint tavaly, szemben a Nagyszínpaddal, ennek egyfelől nagyobb forgalom a következménye, másfelől meg az, hogy kedvenc kereskedőim egyike máris megutálta a zenét. A választék erősen bortársaságos, rengeteg Sauskával, fogy a rozé, mint a pinty, aszút még nem kellett bontani az elmúlt napokban, mondták este. Ittam hosszúlépést Béla és Bandi-mésfelesből (klassz), kóstoltam Günzer-kadarkát (minimum tehetség), Sauska 13-assal zártam záráskor (2010 ellenére okészint felett). A Présház is stabil pont ezen a rendezvényen kb. másfél évtizede, összeszedett szortimenttel települtek ki, a Vylyan vagány 2010-es chardonnay-jából repetát is kértem. A Hungaricum faluban saját standdal van kint tucatnyi borászat Borpalotától Szeleshátig, húzzák befele a fröccsöt a szomjas népek rendületlenül. Egy standon Csillagvölgy-palackokat is láttam, a Jekl Borozót ellenben még nem találtam meg. Mindazonáltal: egy helyen mintha kétliteres petpalackból töltögették volna a deciket ugyanúgy 350-ért, mint egyebütt a jót, másutt meg, ha nem tévedek, a 2007-es rozékészlet felszámolására törekedtek éppen. Észnél kell lenni. Itt meg van egy térkép.

41 komment

Címkék: sziget vylyan hilltop présház sauska radovin

 

Etyeki Kúria Pinot Noir 2009

2011.08.11. 07:45 AG 2.0

A múlt pénteki borgyógyászatolás után nem voltunk maradéktalanul elégedettek a végkifejlettel, úgyhogy taxiba ültünk lustán – egy hiéna háromezer forintot kért volna a Ferenciek tere és a Jászai Mari tér közötti távolságra, kikacagtuk –, majd a Drop Shopban kötöttünk ki. Pár hónapja nem jártam ott, úgy tűnik, azóta sem kisebbedett a pörgés ezen a helyen, ami örvendetes. Meghatározott céllal érkeztünk, előbb azonban megkóstoltuk a nagy kedvenc Weingut Prager 2010-es Federspiel rizlingjét (könnyed hatos), majd a rheingaui Peter Jakob Kühn varázslatos St. Nicolausát (valószínűleg nyolc, még csekkolni kéne), és hogy veresben ne egyből annak a bizonyos Umathum Hallebuehl zweigeltnek a teljes palackjára vessük rá magunkat, kértünk elé valamit. A címszereplőt kaptuk. Nagy tisztelője vagyok az Etyeki Kúria e termékének a kezdetek óta – erről itt írtam –, ám eddig úgy éreztem, a pannon klasszissághoz hiányzik valami hajszál. Ezúttal viszont nagyon stimmelni látszott benne minden. Annyira, hogy kedden megint meglátogattam – azaz látogattuk – az intézményt, és ezúttal belőle rendeltünk üveggel, meg is ittuk hamarjában. Az iskola nem változott Mérész Sándor színre lépésével, annyi a különbség, hogy a kétezerkilences mintha elegánsabb lenne, mint a kétezernyolcas. Kevesebb az alkohol, ügyesebben kibomlanak az apró részletek. A szín kevésbé matt, mint amit a magyar pinot-któl megszoktunk, inkább osztrákosan csillog. Az illat barátságosan, tisztán gyümölcsös, az avaros-füstös jegyek diszkréten figyelnek. Sav, tannin, szesz hibátlan egyensúlyban, a korty tökéletesen kerek, a lecsengés színes. Egyszerre könnyed és tartalmas. Megvan a magától értetődő 7 pont. A Hallebuehl egyébként a múltkori – nyilván az ahaélménynek is köszönhető – kilences után ezúttal nyolcasra teljesített nálam. Asse rossz.

4 komment

Címkék: pinot noir hétpontos etyeki kúria 2009 prager umathum etyek–buda kühn

 

Bakó Badacsonyi Kéknyelű 2009

2011.08.09. 18:00 AG 2.0

A budapesti születésű Bakó Ambrus 23 éves koráig absztinens volt, nem sokkal később ehhez képest már borokat készített Badacsonyban. A 2005-ös volt az első évjárata, ám kezdetben nem kerültek piacra művei. Aztán a 2009-esek igen, a Kézműves Borok Házának honlapja azt mondja, ez idő szerint is kapható a kéknyelű és az olaszrizling is. Mindkettőről volt már szó hasábjaimon, előbbi kéknyelűkóstolónkon szerezte meg könnyedén a második helyet, utóbbi az imént említett kereskedés bemutatóján váltott ki belőlem elégedett hümmögést. Azóta elérkezett az alaposabb ismerkedés ideje. A legapróbb részletek kibontása tekintetében nem volt könnyű dolgunk FK kollégával, méghozzá azért, mert hiába fajsúlyosak ezek a tételek, mégis roppant jó inni őket. Vagyis gyorsan fogynak. Másnapi-harmadnapi kontrollra ezúttal esélyem sem volt, más kérdés, egy bor értékeléséhez erre nincs is égető szükség. A termelőről el kell mesélnem még, hogy a természetes módszerek feltétlen híve, kénen és bentoniton kívül semmit sem használ, teljes érésben, de nem túlérésben szeret szüretelni, és minden körülmények közt igyekszik kerülni a hordó- és a faízt. Sikerrel, nem kérdés. A dédapja által vásárolt pincében mesterkedik, mentorának Németh Istvánt tekinti, saját szőlője nincs, hosszabb-rövidebb távú megállapodások alapján vásárol, csakis kiváló alapanyagot. Három fajtában lát extra lehetőségeket, a rajnai és az olaszrizlingben, valamint a kéknyelűben. Ami "a szőlőben és a pincében is nehézkes, sok odafigyelést igényel, de azt az arisztokratikus eleganciát és mélységet, amelyet a legszebb kéknyelűk mutatnak fel, még csak egy-egy elzászi rajnai rizlingben találtam meg", írta nekem Bakó Ambrus. A két kétezerkilencest egyszerre vertük csapra, együtt is kell beszélnem róluk. Hasonlítanak. Gazdag az illatuk, testesek, sűrűek, krémesek, haraphatóak. Tele vannak gyümölcsökkel, nem túlbonyolított tisztasággal, szerkezetük tükrözi az évjárat hatását, inkább szélesek, mint magasak. Mégsem lomhák vagy nehézkesek, annyi lendület simán van bennük, hogy ne csak az első, a második és a harmadik pohár is örömet okozzon. A 14 környéki alkohol itt-ott mintha csipkedne, valamivel több vibrálás sem állna rosszul a teljes elragadtatáshoz, ilyen debütálásra mindazonáltal nem sokan lehetnek büszkék. Meg ehhez fogható ár-érték arányokra sem. Kétszer 6 pont, de a kéknyelű igen közel került a hetes szinthez. Ráér elérni, akár egész hamar is: a borász szerint 2010 nála semmivel sem volt rosszabb, mint 2009. Lelkesen várom a folytatást.

1 komment

Címkék: olaszrizling hatpontos badacsony kéknyelű 2009 bakó

 

Marani Saperavi–Cabernet 2009

2011.08.08. 14:35 AG 2.0

Többször panaszkodtam nyilvánosan amiatt, hogy kitartó igyekezetem ellenére nemigen sikerül tényleg jó vörösborokat kóstolnom Grúziából. Persze nem adom fel – másmilyen típus volnék alapjában véve –, úgyhogy iménti kárpátaljai-ukrajnai látogatásom alkalmából is beszereztem két palackot. Meglepetten láttam, hogy a korábbi 11-12 körüli alkoholok helyett ezúttal 13 feletti adatok szerepelnek a címkéken. Arról is írtam már, hogy Grúziában nem a magyar, inkább a bolgár úton indult újra a borágazat fejlődése, kicsiny, családi vállalkozások helyett sok tőkéből épült nagypincészetek uralják a piacot, és igyekeznek megtalálni a réseket nemcsak a hagyományos célpontoknak számító szláv országokban, másutt is. A Telavi Wine Cellar egy ezek közül, több száz hektáron gazdálkodik, új telepítésein világfajták is találhatók, a borászat modern, a választék szerteágazó. A cég izgalmas kísérleteiről a lengyel ember számolt be nemrég az Alkesz hasábjain. A szortimentet minden jel szerint alaposan átgondolták, innen nézvést egészségesnek tűnik a piramis. A Marani pincészet nevére írt tételek a középkategóriát képviselik, a címszereplőt nem sokkal ezer forint fölötti pénzért vásároltam egy lembergi hipermarketben. A tőketerhelés nem volt alacsony, a bort felerészben autentikus saperaviból, felerészben cabernet sauvignonból állította össze a nemzetközi winemakercsapat. Középmély szín, fűszeres-gyümölcsös, biztató illatok. Közepes test, sima felszín, tiszta ízek, jó arányok, száraz, barátságos lecsengés. Tanninját és savait megcsiszolták, mennyiségüket tán kevésnek is találtam volna, ha korábban nem lett volna sok belőlük minden általam próbált grúzban. Így inkább örültem, és kiosztottam az 5 pontot. Végre-valahára. Van egy 2007-es Mukuzanim a Badagonitól, alig bírok magammal, annyira kíváncsi vagyok ezek után.

7 komment

Címkék: ötpontos cabernet 2009 grúzia saperavi

 

Mit igyak vajon hol? Borgyógyászat

2011.08.06. 22:10 AG 2.0

Megint eltelt egy év az utolsó kocsmázós bejegyzés óta, nem lesz ez így jó. Hiába próbálok sűríteni, sehogy sem sikerül. Pedig rengeteg ígéretes boros hely nyílt az utóbbi időben Budapesten – vidéken nemkülönben –, csak hát el is kéne jutni valahogy ezekbe az objektumokba. A Fuchsli néven is ismert Borgyógyászatot – honlapjának url-jében előbbi szerepel, a neve ellenben mindenütt inkább utóbbi – a szekszárdi Heimann Zoltán nyitotta, nem egyedül, társsal. Úgy tudni, a borász már nincs benne a buliban, lehet, ez az oka a hangsúlyok eltolódásának; egy veritasos hírlevélben nemrég érintőlegesen sem említették őt. Ezzel együtt a felhozatal, mint arról péntek este meggyőződhettünk, változatlanul a Heimann-termékekre épül. Az egység a Belgrád rakparton található. Nem a legvibrálóbb környéke ez a magyar fővárosnak, mégsem mondhatjuk, hogy reménytelen vendéglátó-ipari tevékenységbe bonyolódni arrafelé, elég szóba hozni Trattoria di Toscanát, amely hosszú évek óta telt házakkal üzemel. Ilyen érdeklődésről a Borgyógyászat esetében nem számolhatok be. Nyolcra foglaltunk asztalt, de érkezésünkkor kiderült, annyira nem volt ez fontos, rajtunk és a személyzeten kívül épp senki sem járt arrafelé. Később jöttek többen is, a terasz meg is telt egy időre. Egy alkalom nyilván kevés, hogy kiderüljön, mi miért nem működik tökéletesen. A borlap klassz, az árrés, amivel dolgoznak, elviselhető, az étlap ígéretes. Szeretem az újragondolt magyarost. Nem voltunk hátborzongatóan éhesek, főételeket nem kértünk, a velőt, a tepertőkrémet és a sajttálat vállalhatónak találtuk. Ritkán fordul elő, hogy az első pohár mindent visz, most megtörtént: a Borunkissza nevezetű házi fehérnél különb ház borát aligha kínálnak másutt. Nem tudom, miből, hogyan készült, a lényeg, hogy kétszáz forint alatt van decije, érett, finom, barátságos, telt, üde, el voltam ragadtatva, kértem ráadást. Mentünk tovább is, Jásdi István 2010-es csopakija az évjáratátlag felett van, és a Heimann-siller, miszerint a Fuchsli sem veri le a lécet. Utána át akartunk állni vörösre, nem kellett volna. A 2010-es Heimann-kékfrankost kb. 28 fokosan hozták ki, ami a legkevésbé sem segített tolerálni akarnok savait. Gyakran gond, hogy a vöröseket nem hűtik egyáltalán, noha a szobahőmérséklet nem azt jelenti, hogy télen 18, nyáron 28, abból nem sülhet ki semmi épületes. Azt terveztük, iszunk komolyabb vereseket is, amitől ezek után eltekintettünk. Kértük a számlát, tízezret fizettünk hárman, borravalóval. Korrekt. Ha a vöröseknek is jutna polc a borhűtőben, okos választásnak minősülne a Borgyógyászat. De hülyeség lenne szőrösszívűnek lennem: már pusztán a ház bora miatt így is az.

10 komment

Címkék: heimann helyek borgyógyászat

 

Schloss Johannisberg Grünlack 2009

2011.08.05. 10:30 AG 2.0

A rheingaui Schloss Johannisberg nem apróval játszik, ha a múltról van szó: több mint kilencszáz évesnek mondja magát. Én másfél évtizede sem ismerem, viszont a kezdetek óta nagyon kedvelem. Boraival úgy sem bonyolult összefutni, hogy hazánkban alig forgalmazzák, és nem is olcsón; számtalan repülőtéren találkoztam már velük, talán az első palackot is így kaptam valakitől régen. Továbbá a címszereplő is így jött Berlinből. A teljes soruk egyébként igazán meggyőző volt az egyik bécsi Weltweinfesten. 35 hektáros birtokról van szó, maga a kastély a borvidék egyik szimbóluma, a sokféle tétel kizárólag rizlingből készül. Jelen vannak minden szinten, QbA-tól jégborig, a kategóriákat színes csík jelzi a kapszulán. A Grünlack spätlesét jelent, ára húsz euró felett van. Az elemzés tárgyának teljes neve nagyjából ez: 2009er Schloss Johannisberger Grünlack Riesling Spätlese. Magyar szájjal már-már hihetetlennek tűnik, hogyan lehet egy bor izgalmas és kiegyensúlyozott messze tíz alatti alkohollal – még úgy is, hogy vannak aszúk, amelyek dettó nem érik el a tízes szintet. Az sem ma történt, hogy vettem Münchenben egy késői szüretelésű Egon Müller-rizlinget, hét és féllel. Bejött, de annak, akivel kóstoltam, nem: hiányolta belőle a szeszt. Hogy ezzel a 8,5-es Grünlackkal is így járt volna-e, soha nem tudjuk meg, de hogy nekünk FK kollégával eszünkbe sem jutott problémázni, az nem kérdés. Tükrös-világos szín, áradóan gyümölcsös, végtelenül finom-elegáns-kedves illatok. Tökéletesen simára csiszolt felszín, üde, zamatos, gömbölyű korty. Bájos-izgalmas savak tartanak ellent a nem kevés cukornak, a balansz billenésére pillanatnyi esély sincs. Minden porcikája a helyén van, már-már túlzás, amit művel. Elfogyott, mintha soha nem lett volna. Nyilván vannak nála nagyobb, egyedibb, okosabb borok, ám hibátlanabbak biztosan nincsenek. Magam sem egészen értem, hogy miért csak 7 pontot adok neki.

Szólj hozzá!

Címkék: hétpontos németország rajnai rizling 2009 rheingau schloss johannisberg