HTML

Albert gazda

A bor nem élelmiszer-ipari termék, de nem is az istenek itala. A bort azért szeretjük, mert szórakoztat, és mert finom. A földön iszunk. Elég sokat. És ha lehet, jót.

Friss kommentek

  • 2colours: Aha. Szóval Hamvas széttrollkodott mindenkit néhány közhelyért? Még mindig nem az igazi... (2017.04.20. 19:47) A félreértett Béla
  • frezerxp: az előző hozzászóllást igencsak megkérdőjelezhető, ugyanis magyarországon még nem találkoztam olya... (2013.09.09. 20:35) Jean Balmont Cabernet Sauvignon 2008
  • rszabi: Nagyon vártam már. Napi szinten fog frissülni az új blog is? (2012.07.31. 12:44) Hát akkor igyunk
  • AG 2.0: iszunk.postr.hu/ (2012.07.30. 17:21) Tervek
  • önkéntes rendőr: Na asszem, az étterem be is zárt... (2012.07.04. 13:55) Ráspi Zweigelt Válogatás 2007

Címkék

2003 (16) 2005 (17) 2006 (68) 2007 (121) 2008 (132) 2009 (93) 2010 (22) alföld (18) aszú (17) ausztria (20) badacsony (20) balassa (10) balaton (41) bikavér (10) bock (14) bott frigyes (15) cabernet franc (18) cabernet sauvignon (34) chardonnay (30) chile (10) demeter zoltán (19) eger (39) emberek (11) etyek–buda (23) franciaország (13) furmint (47) gere attila (10) gondolatmenetek (37) hárslevelű (16) hatpontos (143) heimann (15) hétpontos (104) hilltop (11) hírek (42) hollóvár (10) jásdi (17) kékfrankos (19) légli (20) losonci (15) mátra (20) merlot (25) négypontos (66) nobilis (13) nyakas (10) nyolcpontos (48) olaszország (18) olaszrizling (37) oremus (12) ötpontos (129) pécs (11) pincék és borászatok (22) pinot noir (19) programok (20) rajnai rizling (24) ráspi (15) rendezvények (44) rozé (11) sauska (22) sauvignon blanc (16) somló (16) somlói apátsági pince (11) sopron (15) st. andrea (21) szászi (11) szekszárd (43) szentesi (14) szepsy (20) takler (16) tiffán (15) tokaj (93) vida (11) villány (55) wachau (11) Címkefelhő

Meghatározó borok 3. Gere CS Barrique

2011.08.01. 12:15 AG 2.0

Szokszor elmeséltem már, hogy kezdődött nálam az igazi borreneszánsz, de muszáj szóba hozni még egyszer. V. Prof valami konferencián járt Pécsen, 95-ben vagy 96-ban, lazításképp elmentek Villányba. Egy Viczencz Ottó nevű termelőtől hozott onnét különféle borokat, kimérve, sillert, oportót, kékfrankost, ízlett minden. Azelőtt nemigen gondoltam, hogy a vörösbor lehet egyáltalán nem savas-savanyú, hanem ennyire bársonyos és finom. Szinte egy csapásra tudatos fogyasztókká vedlettünk, a Szőlő Bor Kft. zweigeltjeinél alább ezután már nem adtuk, felfedeztük a boltokat a Hild téren, a Duna Plazában, a Pozsonyi utca elején, megvettük az első jó nevű kékoportókat hatszázért, sátoros ünnepekkor kipengettük a nagy pénzt a cabernet-kért. Hatalmas élmény volt Polgár Zoltán kilencvenhármas cabernet sauvignonja vagy a kilencvennégyes félliteres Bock Cuvée. Megadtuk a módját. Nem tudom, melyikünk keveredett be először az Underground nevű helyre, közvetlenül a Művész mozi mellett volt ez, lent a pincében. Elég tisztességes borlapot raktak össze, Gere Attila kilencvennégyes barrique cabernet sauvignonja volt az egyik ékessége. Hogy csinálták, hogy nem, nem értettük, nem is feszegettük: 1490 forintért adták palackját, holott egyetlen vinotékában sem juthattunk hozzá kétezer alatt. Visszajártunk érte rendszeresen, elsőnek ittunk valami fehéret, utána kettőt a cabernet-ből, és nagyon-nagyon jól éreztük magunkat. Kicsit sötét volt a hely, de a bor mély színe így is szépen csillogott, ha melegebben hozták a kelleténél, kértünk jeges vödröt, az olcsó talpasban is meg lehetett mozgatni óvatosan. Áradó, gazdag illatokra, komoly testre, érett ízekre, komplexitásra, hibátlan összképre emlékszem. Azt persze nem mondhatom, hogy azóta sem ittam jobbat, de hogy azelőtt nem, azt bátran állíthatom. Úgyhogy állítom is.

7 komment

Címkék: gere attila villány cabernet sauvignon gere 1994 gondolatmenetek meghatározó borok

 

Gesellmann Opus Eximium 2008

2011.07.31. 09:30 AG 2.0

Úgy rémlik, az első Pannon Bországgyűlésen volt külföldi vendég Burgenland, kulturált-finom vöröseket lehetett kóstolni a régió standján. Ahol azonban egyáltalán nem tolongtak a látogatók, a magyarok magyart isznak mindmáig – egy-két elszánt kollégát leszámítva –, akkoriban pláne így volt ez. Érdekes tényleg: bármerre járok-kelek, fontos bortermelő országokban is vannak a polcokon máshonnét érkezett termékek bőven, nálunk viszont minden előzetes riadalom ellenére az uniós csatlakozás sem hozott áttörést ez ügyben. Tudom, hogy növekszik az import, azt is, hogy vannak szegmensek, ahol ez probléma, a piac elárasztása mégis elmaradt. Amúgy természetesen nem baj, hogy a hazai fogyasztó patrióta, egészséges dolog ez. Csak azt szerettem volna mondani, jó megismerkedni a kontextussal, hogy tudjuk, hol a helyünk nagyjából. A gondolatmenet fő irányához visszatérve, azon a Bországgyűlésen rendszeresen visszajártunk V. Proffal a burgenlandiakhoz, főként a deutschkreuzi Weingut Gesellmann Opus Eximiumjának köszönhetően. Komoly darab volt, bejött. Azóta megkülönböztetett figyelemmel fordulok a borászat színes címkés palackjai felé, és bár egyszer nemrég nem hengereltek le, most megint muszáj volt vennem egyet ebből az autentikus fajtás presztízsházasításból. A kétszer drágább Bela Rexre sajnáltam a pénzt, erre nem, leperkáltam szépen a 18 és fél eurót. Válogatott kékfrankosok, zweigeltek, szentlőrinciek küvésítése, fahordó, tizennégyes alkohol. Mély szín, kissé zárt illat, mentes minden direktségtől, meggy, erdei gyümölcsök, fűszerek. Közepesnél nem sokkal nagyobb test, fiatal tannin, jó sav. Határozott, markáns karakter, visszafogott zamatvilág. Eleganciának nincs híján, ám inkább erőteljes, mint komplex vagy színes. Az első és az utolsó korty is azt üzente, korai volt kibontani, egy-két év múlva többet mutathatna. Utólag sopánkodni kár, máskor másképp lesz. 6 pont.

Szólj hozzá!

Címkék: ausztria hatpontos gesellmann burgenland 2008 opus eximium

 

Gizella Medve Furmint 2009

2011.07.27. 19:00 AG 2.0

A Gizella Pince Szil-völgy furmintja nemcsak másnak jött be a furmintfebruáron, hanem nekem is, muszáj volt megnéztem szólóban. Baráti társalgás alkalmából fogyott el pillanatok alatt, tudtam is rá figyelni, meg nem is, nyilvánvaló volt, hogy jó kis bor, de hozzá kellett kóstolni még valamit, hogy egészséges legyen a bejegyzés. Mire azonban ez megtörtént, a konkurencia félig-meddig lelőtte a poént. Ezért egy hirtelen mozdulattal megváltoztattam az előre bekészített címet, amint az az url-ből csak azért is látható. Ennyit a blogíró előtt tornyosuló rettenetes kihívásokról. Közben egyre inkább érteni vélem Szilágyi László és Vas Mariann borainak stílusát. 2009 ide vagy oda, rokonszenves könnyedség van bennük. Érett a szőlő, magas az alkohol, mégsem az a meleg, széles hömpölygés játszik bennük, ami az ismert nevek többsége esetében. De nem is feltétlenül évjáratfüggő ez, hiszen egy korábbi aszújuknál is ilyesmit tapasztaltam: testben már-már karcsúnak volt mondható, közben természetesen az úgynevezett aszússágot sem nélkülözte, elegáns gyümölcsössége okán pedig egyértelműen szeretni kellett. Nyilvánvaló, a Gizella 2009-ben ért önnön munkásságának csúcsára furmintvonalon. Kompexitásban, kifinomultságban a Szil-völgy mellett a Medve is messze felülmúlja előzményeit. Szép világos színek, sok-sok körtés-barackos gyümölcs, és bár a szesz cseppet csípked, mégis kedvesen zamatos, friss, csúszós a korty, jöhet a következő. A Medve egyértelmű 6 ponthoz jut, a Szil-völgyet viszont meg kell néznem még egyszer, utána lehetek biztos benne, hogy csont nélkül megérdemli-e a hetest.

2 komment

Címkék: hatpontos tokaj furmint 2009 gizella

 

A múlt árnyai

2011.07.25. 15:50 AG 2.0

Kanadai emberünk néhány évvel ezelőtt megajándékozott 13 palack borral. A 80-as években szerezte be ezeket, a Kádár-korszak utoljának színét-virágát reprezentálták. Egy részük nem is a magyar fogyasztók asztalára készült, hanem exportra, dán, amerikai, német címke volt rajtuk. Közepesen idős olvasóim talán emlékezni fognak egyikre-másikra, hátha ki is egészítik a szöveget. A gyűjteményt sokáig pincében tárolták, nálam sajnos nem a legideálisabb körülmények közt vártak sorsukra később: fektetve, de szobahőmérsékleten, ami nyáron a kelleténél magasabb a lakásomban. Hogy miért nem néztem meg őket hamarabb, magam sem tudom, így alakult. Vasárnap sorra kerültek. Sok tanulság nincs, egy-kettő azért van. Az egyik, hogy a 80-as években gyenge dugókat használtak. Egy sem volt hosszabb 2,5-3 centiméternél, és teljesen épen egyiket sem sikerült kihúznom. Volt, amibe beleszakadt, volt, amibe belecsúszott, legalább a fele átázott, megfolyt. A másik, hogy korrekt, hosszú életre képes tételeket a szocializmusban is bírtak készíteni. Csoda nem történt, olyat nem találtam, amely gyümölcsösségét megőrizve hat-hét pontos szinten csaphatott volna oda, ám olyat többet is, amelyek – a dugógondok ellenére is – érettebb karakterükkel egyetemben innen voltak a kiszáradáson, az oxidálódáson. Értékelhető színnel – innen borostyánon, barnuláson –, egyensúllyal, egészséges savval, tanninnal büszkélkedhettek. Ezeket kell kiemelnem: Hungarovin Badacsonyi Welschriesling 1983: dán címke, aranyszín, mézes illat, ízek, szerkezet rendben; Hungarovin Robinette Chardonnay Villány 1983: amerikai export, egészséges, értékelhető, élvezhető. BB Duna Merlot Monsieur Henri Selection 1984, Pannonvin Villányi Zweigelt 1985, Hungarovin Robinette Burgundy Villány 1982: savak, tanninok működnek, értelmezhető borként mindhárom. A legjobb ötön túl emezek sem voltak reménytelenek: Pannonvin Siklósi Tramini 1983, félédes, Egervin Különleges Minőségű Egri Bikavér 1978. A többi nagyjából meghalt, jobb esetben a hanyatlás vége felé járt, somlói juhfarkostul, hosszúhegyi nagyburgundistul, visontai nemes kadarostul. Plusz nüansz: 12,5 fölötti alkoholra utaló címkét véletlenül sem találtam, a Robinette chardonnay-t például 11-gyel palackozták, mégsem hiányzott belőle semmi. Nem valami extra felismerés: öreg borokat kóstolni inkább érdekes, mint élvezetes. Úgyhogy kézenfekvő: ha nem 25-30 évesen, hanem mondjuk két évtizeddel korábban kerülnek a poharamba, mindnyájan jobban jártunk volna. De panaszra semmi ok, kalandnak, időutazásnak izgalmas volt.

6 komment

Címkék: balaton olaszrizling merlot eger badacsony chardonnay villány bikavér zweigelt egervin tramini bb 80 as évek hungarovin pannonvin hosszúhegy

 

Szecskő Tamás Julianna 2010

2011.07.24. 14:30 AG 2.0

2010-ről sokan sokfélét mondtunk már, dicsérni ritkán szoktuk, bár egyszer-kétszer az is előfordult az elmúlt hónapokban. Először a gyöngyöspatai Losonci Bálint jelezte, hogy semmi sem fekete-fehér, aztán pont a Mátrából érkeztek bizonyítékok erre. Mindenekelőtt a Kézműves Borok Háza-borok kóstolón, történetesen Losonci és Szecskő Tamás jóvoltából. Azóta sikerült mélyebbre ásni ez ügyben, a Paroláról külön bejegyzés született, majd futtában megjárta a poharamat a termelő chardonnay-ja, tetszett, alkalomadtán alaposan megvizsgálom. A Szecskő Tamás-féle Julianna meg, mint a címből is látszik, most forog fenn a terítéken, párban amúgy a zöldveltelinivel. Szecskőt sokáig nem ismertem elég jól, a tavaly téli pincelátogatás során azonban belehabarodtam termékeibe. Kár, hogy az akkor tesztelt dolgok egy része nem került forgalomba végül. Hiába, a kicsik élete nem fenékig tejfel, ha valaki azt mondja, jó pénzért vinné, amit vihet, azt nem szabad visszakézből elhajtani. Mondtam is az imént említett bemutatón a borásznak, ha a királyleányka és a veltelini sem jut el a vinotékapolcokig, szomorú leszek. Megnyugtatott. Amit ígért, be is tartotta, a Decanter borboltban kapható mind a két tétel, és vélhetően elérhetők lesznek másutt is. A készlet erejéig. Mint a link alatt látszik, nem olcsók ezek, nem is tudom, drágább mátrai fehérekkel találkozhatott-e már a publikum. Szecskő fehérei eddig is nagyszerű illat- és íztisztaságukkal kápráztattak el – egyik-másik hordós érlelésű tételére ez nem feltétlenül érvényes –, és a 2010-esek még tökéletesebb teljesítményt nyújtanak ezen a téren. A veltelini és a Julianna királyleányka már-már osztrákul beszél – olvasóim tudják, hogy ez lelkes dicséretnek számít ezeken a hasábokon. Előbbi szerintem biztosan a legveltelinibb veltelini, ami hazánkban készülni bírt az utóbbi évtizedekben. Borsos-fűszeres-gyümölcsös illat, acélosan áttetsző zamatvilág, jó test, egyenes, határozott savak. Királyleánykából nemzetközi referenciák híján még soha nem volt szerencsém finomabbhoz. Gyümölcsös-virágos, bájos, mégis tartalmas és színes, orrban-szájban egyaránt. Ha jól emlékszem, tízes a sav, harmincas a cukor, vibráló összjátékuk folytán szinte száraznak tűnik. Kiegyensúlyozottabb, mint a veltelini, csak jól jön az a maradék az évjáratnak; de amaz is elég tartalmas ahhoz, hogy ne savanykodjon. A veltelini kőkemény 6 pontot kap, a Juliannának pedig egyértelműen voltak 7 pont feletti villanásai is.

8 komment

Címkék: hatpontos hétpontos mátra királyleányka zöldveltelini szecskő 2010 julianna

 

Puklus Aszúesszencia 2003

2011.07.22. 17:20 AG 2.0

Kis híján leestem a székről, amikor megtaláltam ezt a bejegyzést az Alkeszen. Rég elfelejtettem, hogy írtam ilyet, ilyeneket. Indulat, igazságosztó hevület van benne, kár érte. Persze a bor biztosan nem ideológiai okokból nem ízlett, de ha napjainkban találkoznék vele, inkább hallgatnék szerényen a rengeteg okoskodás helyett. Négy év nagy idő. A bodrogkeresztúri Puklus Pincészetről azóta mondtam egyértelműen pozitívat is: a 2007-es késői kövérszőlő előbb a Pannon Bormustrán jött be, aztán szólóban is. A szintén késői zéta és kabar sem tetszett kevésbé, majd a történet a címszereplő kibontásával lett kerek. Jeles évforduló alkalmából került elő a minap, jó választásnak bizonyult. Szép, fiatalos aranyszín, dús, komplex illat, sok-sok friss és aszalt gyümölccsel, elsősorban barackkal. A botritisz nem arrogáns, kenyérhéj, dohány, ilyesmi nincs. Jelentős test, krémes textúra, ezt roppant mód szeretem mostanában. Harapni lehet, édessége a magas cukortartalom és a nem különösebben erőteljes savak ellenére sem túlzó. Ízeiben finom frissesség játszadozik, hosszú, összetett lecsengését is ennek köszönheti. Elsőre a Hímesudvar kövérszőlője után mégis kevésbé tűnt kiegyensúlyozottnak, mint másnap, amikor egy csontszáraz, sok savú fehér után töltöttem belőle. Ekkor esett jól igazán. Árnyalattal több vibrálást elbírna, de a 8 pont megvan, oda lehet tenni a többi klasszis mellé.

4 komment

Címkék: 2003 tokaj nyolcpontos puklus aszúesszencia

 

Hímesudvar Kövérszőlő 2009

2011.07.21. 15:00 AG 2.0

A történet azzal kezdődött, hogy két kolléga – akik egyébként a Hegyalja fesztiválról tudósítottak – úgy döntött, nem minden a Slayer és a Mastodon, mellesleg borozós riportot is készítenek. Részben kicsit, részben teljesen laikusként tőlem kértek tippeket, kikhez érdemes benézni Tokaj városában, ez lett belőle, jól szórakoztam a szövegen. Közben eszembe jutott, még soha nem írtam a Várhelyi Péter-féle Hímesudvarról, úgyhogy szóltam, ha találnak finomat, hozzanak belőle nekem is. Pontosítanom kell: a történet nem is itt kezdődött, hanem sokkal régebben. Hímesudvar-borról már az ősidőkben, másfél évtizede olvashattam, jól emlékszem a Borbarát egy 1997 környéki autentikusötputtonyos-tesztjére, amelyben tisztességes helyezést ért el Várhelyi munkájának gyümölcse. Ám az áttörés azóta is várat magára, a háromhektáros kisborászat pályája hasonló a Gergely Vince-féle Úri Borokéra: országos ismertségről csak megszorításokkal beszélhetünk, teljesítményük ritkán téma a szubkultúrában, pláne szélesebb körben. A Hímesudvar honlapjáról tudom: 2007-ben bekerült a vállalkozás a borbarátos 7x7-be; hogy benne volt-e a későbbi kiadványokban is, hirtelen nem áll módomban ellenőrizni. Érdekes nüansz: a kék nem igazán boros szín, nekem mégis bejön a címkék színvilága. Kövérszőlő 2009-ből, 11 környéki alkohollal, édes, a pontos cukortartalomról nincs információm. Világos szín, friss-üde illat, virágokkal, körte környéki gyümölcsökkel, plusz egy szokatlan jeggyel, menta lehet, vagy valami hasonló. Átlagos test, sima felszín, tiszta ízek, nem blockbuster, nem is muszáj, hogy az legyen. Krémessége mérsékelt, közepesen lendületes. Savaknak nincs híján, csakhogy nem vibrálnak, édes-savanyú játékot játszanak a lecsengésben. Ez egyáltalán nem esik rosszul, de kissé elbizonytalanít. Végül is rokonszenves a bor, ahogy a pince is az. Talán eléri a 6 pontot.

3 komment

Címkék: hatpontos tokaj 2009 kövérszőlő hímesudvar várhelyi péter

 

Hufnagel Blaufränkisch Nyék 2009

2011.07.20. 14:20 AG 2.0

Az osztrákok nemcsak Wachauban tudják, mit miért csinálnak, elég rendesen működik az ország többi borvidéke is. A hozzánk minden tekintetben közel álló Burgenland különböző tájain is sínen vannak a dolgok, régóta tudunk erről ezt-azt, többek között a Franz Weningereknek köszönhetően. Apa és fia előbb Villányban, majd Sopronban ismerte fel a lehetőségeket, munkásságuk e leágazásait jól ismerjük, de ideát is találkozhattunk odaáti boraikkal. Talán tíz év is eltelt azóta, hogy szétnézhettem a horitschoni pincében is, nagyon tetszett, amit láttam, nem kevésbé ízlett, amit kóstoltam. Természetesen az sem véletlen, hogy Mittelburgenlandot nemes egyszerűséggel Blaufränkischlandnek nevezik. Hogy a legátütőbb kékfrankosok ott teremnek – Sopron és Szekszárd értelemszerűen rengeteget emelkedett az elmúlt évtizedben –, az a lényeg egyik fele, a másik talán fontosabb: Deutschkreuz környékén egyszerűen nem készítenek rossz vörösborokat, vagy ha mégis, nem szoktam találkozni ilyenekkel. Mindegy, mi mennyibe kerül, zsákbamacska nincs. Előfordul, hogy a hasonló stílus és színvonal következtében egyformának tűnnek – eszembe is jutottak az alkeszes kollégák megjegyzései az áfonyás pirítósról –, de ami engem illet, nem iszom ezekből annyit, hogy elfárasszanak. A Fertő tó környéki kirándulás alkalmából mindenképp meg akartam nézni a deutschkreuzi Vinatriumot, megtettem, lenyűgözött. Gyönyörű az épület, tíz-egynéhány euróért kóstolható sok minden, a környékbeli termelők zöme jelen van, tíz-húsz százalékkal olcsóbbak az árak, mint Bécsben. Ilyen komplexumok kellenének minden borvidékünkre. Az időnek nem voltam bővében, ezért csak vásároltam, különféle kategóriákból. Az sem mellékes amúgy, hogy az alap kékfrankosok, szentlőrinciek, zweigeltek öt-hét euróba kerülnek. Kettőről lesz szó első körben, a Rotweine Lang és a Weingut Hufnagel 2009-eséről. Egyik pince sem világhírű, a középmezőnyhöz tartoznak, iparkodnak. Mindkét palackon csavarzár és korszerű címke. A bíborvörös szín is stimmel, utána jönnek a különbségek. A Lang Classic könnyed, friss gyümölcsösséget mutat, a Hufnagel Nyék mélyebb, erdei bogyósabb, fűszeresebb. Előbbi testben is kevesebb, jól ihatóbb, édesebb, a csersavakat szinte keresni kell. Utóbbi ezzel szemben kimondottan száraz és tanninos, tiszta ízű, de kevésbé színes, mint amit az illat ígért. Kétszer 5 pont, kétszer ezerötszáz forintért. Nem rossz biznisz. És mondom még egyszer: együtt-egészben mutatnak igazán fantasztikusan azok a sopronkeresztúri polcok.

5 komment

Címkék: ausztria ötpontos kékfrankos burgenland 2009 mittelburgenland lang blaufränkisch hufnagel

 

Demeter Zoltán Veres Furmint 2007

2011.07.19. 13:10 AG 2.0

Demeter Zoltán 2009-es évjárat-bemutatója alkalmából már morfondíroztam egy sort a felett a kérdés felett, hogy vajon a dűlő sajátosságai vagy a termelő keze munkája határozza meg inkább egy bor karakterét. Nem jutottam messzire. Ha van értelme a terroirborászkodásnak – márpedig hogy a csudába ne lenne –, hosszú távon nyilván előbbinek kell érvényesülnie. Majd az idő megmutatja. Ami ebben a pillanatban biztosnak tűnik, az az, hogy a különféle Demeter Zoltán-boroknak van önálló karakterük. Új felismerés ezzel szemben, hogy az idő múlásával mintha jobban megmutatnák a különbségeket. Egy próba nem próba, de ezúttal ez volt a benyomásom. Két 2007-es furmint pihent egy ideje nálam, egy Kakas és egy Veres. Előbbit sosem kedveltem különösebben – és utóbbit sem nagyon, a 2009-es tartályos felbukkanásáig. Addig azt gondoltam róluk, kemények, kevésbé izgalmasak, mint egy Lapis vagy egy Szerelmi, sőt a kedves-barátságos birtokbort is szívesebben fogyasztottam mindig. Nemrég váltottunk pár szót erről a szomszéddal, aki azonban azt mondta, a Veres szerinte jóval többre képes. A múltkori györgykovácsolás alkalmából együtt néztük meg ezeket a heteseket, és kiderült, hogy sokat kell még tanulnom. Színük kissé mélyebben csillogott, mint a hatos-hetes somlaiaké, de még nem veszítette el tükrösségét. A palacbuké és az egyételmű ásványosság ott volt mindkettőben, ám a Veres már az orrpróba során is sokkal színesebbnek, gazdagabbnak mutatkozott. Szájban pláne: a Kakast markáns, de nem túl bonyolult tételnek találtuk, miközben párja telt ízekkel, vibráló, összetett savakkal, tiszta-friss lecsengéssel operált. A dűlős furmint nem lóverseny, mégsem kérdés, melyiket venném elő szívesebben, ha még lenne belőle. Sebaj, kilences van. Az sem először jut eszembe, hogy a három-négy éves életkor gyakran áll jól a furmintnak. Kakas: szerényebb 6 pont, Veres: büszke 7 pont.

3 komment

Címkék: hatpontos tokaj furmint hétpontos demeter zoltán 2007 kakas veres

 

Matosevic Grimalda 2008

2011.07.18. 13:10 AG 2.0

Szombathy Viktor Cirok Peti című alapműve óta szeretnék elmenni az Adriára – furcsa módon még mindig nem jött össze. A Szovjetunióból nem lehetett, aztán kitört a háború. Tán még véget sem ért, amikor mondtam a feleségemnek, hogy itt az idő, induljunk, de leszavazott. Mire hajlandó lett volna mégis, addigra Horvátország tele lett magyar turistával, és az ilyet megint csak nem szerettem sokáig. Talán idén összejön, ha nem nyáron, ősszel, ha akkor sem, jövőre. Vagy ki tudja. A célpont nyilván Isztria lenne, Muskotály Küvé rendszeresen megyeget, és olyanokat ír, hogy összefut a nyál a számban. Nemcsak ír, hoz is. Könnyen lehet, hogy a Matosevic pincét jobban ismerem imár, mint a horvátok többsége, az akáchordós malvaziját kétszer is megdicsértem, ahogy jutott elismerés a vörös csúcsházasításnak is. A 2007-es évjáratban nem készült a malvazijából Alba Robinia, a 2008-as még nincs forgalomban, így a tavaly vizsgált tételből érkezett újabb palack. Hogy ne búslakodjon egyedül, egy 2007-es barrique chardonnay, egy 2010-es alapkategóriás malvazija és egy 2008-as fehér Grimalda is került melléje. A könnyed, jó ivású tízes csont nélkül hozta a tehetségszintet, a két korosabb nagybor viszont – hatpontos teljesítménnyel – komplexitásban és színességben lemaradt a fiatalabb küvé mögött. A címszereplőt felerészt chardonnay-ból, 25-25 százalékban sauvignon blanc-ból és malvazijából rakták össze. Szalmasárga, tükrösen tiszta, fiatalos szín, gazdag illat, gyümölcsökkel az alma és a körte környékéről. A malvazija távolról gyakran emlékeztet kevésbé kemény-akarnok furmintokra, amit ebben a borban okosan egészít ki a chardonnay mélysége és a sauvignon frissessége. Zamatos, kerek, élénk, méretei nem szerények, mégis tele van lendülettel. Illesztésmentesen vannak benne a helyükön a dolgok. Sokáig nem méregethettük, mindenki kért ráadást, elfogyott. 7 pont.

2 komment

Címkék: horvátország hétpontos 2008 isztria malvazija matosevic grimalda

 

Merfelsz Agent Provocateur 2009

2011.07.17. 12:35 AG 2.0

Hagyományt teremtettünk, harmadszor gyűltünk össze nyár derekán Muskotály Küvé teraszán, hogy sokat igyunk-együnk. Az isztriai Matosevic pince borai ezúttal sem maradhattak ki a sorból, kivágták a rezet alaposan, róluk a következő bejegyzésben lesz szó. Nem kevés palackot bontottunk, volt, ami kevésbé tetszett, volt, ami nagyon. A címszereplő mellett kettőt ragadnék ki a mezőnyből, egyaránt ötpontos teljesítményt nyújtottak, de míg Légli Ottó szépen összeérett, jó egyensúlyú, zamatos 2008-as Lugasa osztatlan lelkesedést váltott ki, addig Bussay László 2009-es rajnai rizlingje kisebb csalódást okozott. A csörnyeföldi doktor e tétele több évjáratában is komoly rajongótábort toborzott magának, nekem azonban még soha nem jött be igazán. Lehet, érlelni kellene; eszembe is jutott, milyen ügyesen varázsoltak el a kétezres évek elején holmi négy-öt éves Bussay-olaszrizlingek. Merfelsz Gábor szekszárdi borászatáról kb. másfél éve írtam egyszer, a termékek nevével azóta sem bírok megbarátkozni. Az Agent Provocateur hamburgi muskotályból készül, története felől itt tájékozódhatnak nyájas olvasóim. Nem tartozom azok közé, akik odáig vannak a csemegeszőlőkből és más furcsaságokból szűrt borokért, olyan turán vagy menoir még nem született, ami előtt földig hajoltam volna. Attól tartok, nem véletlen, hogy a cabernet vagy a merlot hódította meg a világot, és nem emezek. Hamburgi muskotályhoz a kárpátaljai háziborok világán túl eddig egyszer volt szerencsém, Szentesi József pezsgője határozottan jólesett. Ahogy ez a Merfelsz-féle provokátor is. Sötét, lilás szín, rengeteg édeskés-parfümös illat, ami szerencsére a fűszeres frissességet sem nélkülözi, így lesz tényleg kedvelhető. Közepes test, sima felszín, gömbölyű korty, tiszta ízek. Extra komplexitás és koncentráció nem rémlik. De a lényeg: a rengeteg bor közt ez volt a másik – egy horvát mellett –, ami csont nélkül elfogyott. Vállas 5 pontot adok neki, kis kiegészítéssel: simán el tudom képzelni, hogy a nálam kevésbé szkeptikusak többre érdemesíthetik. A fentebb említett turánrajongóknak pedig kifejezetten és sok szeretettel ajánlom. Már ha van még belőle.

1 komment

Címkék: balaton szekszárd bussay ötpontos rajnai rizling légli 2008 2009 merfelsz lugas hamburgi muskotály

 

Ráspi 2011 júliusában

2011.07.14. 10:30 AG 2.0

Érdekes: úgy tűnik, mintha ősidők óta kedvelném Horváth Ráspi József dolgait, miközben – ha nem tévedek – csak a 2003-as volt az első évjárata. Az első meghatározó élmény számomra a 2004-es zweigelt – a legjobb magyar pinot noirok egyike, szmájli –, az is lehet, én írtam róla először, de nem online, hanem az egykori Tonella magazinban. Aztán jött sorban a többi, olcsó kékfrankosok és drága válogatások egyaránt. 2010-ben Ráspi lett nálam az év bortermelője, éppen az árkategóriáktól függetlenül színvonalas szortimentnek és néhány nagy dobásnak, különösen a 2006-os és a 2007-es válogatott zweigeltnek köszönhetően. A terroirrajongók listáin olyan termelők is előfordulnak, akik kultuszát képtelen vagyok értelmezni, Ráspi azonban nem ilyen. Akkor sem, ha volt már bora – nem a vörösök közt –, amelyekkel nem tudtam megbarátkozni, és akkor sem, ha egyik-másik húzása és sztorija visszakézből bosszant másokat, akik nem feltétlenül érdemlik meg a tüskéket. Ráspi nemigen tanult borászkodást, de nyilvánvaló, hogy van hozzá érzéke, közel sem mindenkinek sikerül mindjárt az elején így kivágni a rezet. Néhány napos Fertő tavi családi nyaralást szerveztünk az idén, eredetileg az osztrák oldalon szálltunk volna meg, Fertőrákos lett belőle, az már a véletlen számlájára írható, hogy a panzió, ahol szobához jutottunk, három házra van a Ráspi-komplexumtól. Kézenfekvő volt ezek után, hogy bejelentkezzünk egy pincelátogatásra és egy vacsorára, utóbbiból kettő lett. Magam sem gondoltam volna, hogy pont itt lesz szerencsém az utóbbi évek legjobb halászléjához, ám azt igen, hogy a boroktól nem keveset fogok kapni, inkább sokat. A borász a 2010-es évjáratot tízes skálán nullának minősítette, a 2009-esnek ehhez képest tizenegy pontot adott, és valóban van némi különbség. Például, mert a legutóbbi őszön alig pár tucat hektó termett a húsz-egynéhány hektáron. A rozé ettől függetlenül nagyon szép, igazán jólesett húsz kilométernyi biciklizés után, és az a kis kékfrankos sem reménytelen, ami a sorsára vár, más kérdés, savai egyelőre meglehetősen élesek. A 2009-esek igencsak rendben vannak – Kopárt már palackoztak, a többi még érik –, nem is tudom, mit emeljek ki leginkább. A merlot gyümölcsös sűrűsége nyűgözött le elsősorban, valamint a Gneisbe szánt kékfrankos erőteljessége, masszív élénksége. A 2008-asok kevésbé ígérkeznek átütőnek, a még szintén hordóban pihenő válogatott zweigelt és kékfrankos nemigen tudja azt, amit a 2007-esek tudtak és tudnak. Bár: a már palackból kóstolt 2008-as Mágus és kékfrankos-válogatás remek, a stabil hatost minimum hozzák. A hetes Gneist mostanában töltik le, kísértetiesen emlékeztetett az első találkozásunkkor elsöprőnek bizonyult Electusra. A habot a tortára a keddi éttermezés legvégén kikért achtelnyi 2006-os zweigelt válogatás tette fel. Kerek lett a történet.

7 komment

Címkék: ráspi sopron pincék és borászatok

 

Hétfürtös Furmint 2006

2011.07.12. 09:20 AG 2.0

Árvay János és Sauska Krisztián néhány éve véget ért együttműködésének régi gyümölcsei még mindig ott vannak a polcokon, hogy jó ez, vagy kevésbé az, mindjárt megpróbálom kideríteni. Volt már szó róla a 2007-es Istenhegy furmint apropóján, hogy az egykori társak egyikének neve sem szerepel a címkéken, de a nagybetűs Hétfürtös feliratból nem nehéz kikövetkeztetni, miről van szó. Kling Józseféknél saslikoztunk nemrég a Balatonnál, nemcsak a másfelest bontottuk akkor, hanem a címszereplőt is többek közt. Megtudtam, simán lehet ilyen kétezerhatost kapni az Auchanban, ezerötszáz körüli pénzért. Egykor sokkal többe került ez a fumint, de hát jó ideje az a tulajdonos és a kereskedő közös célja, hogy kipörgessék a készletet. Meglepően klassz bor járt a poharakban. Mélyülő, de még tökéletes szín, finom, érett illatok, gyümölcsökkel, mineralitással, palackbukéval, legalább közepes test, hibátlan szerkezet, okos savak, tiszta ízek, színes lecsengés. Negyed lépéssel talán túl van már a csúcsán, ezt azonban még nem szenvedték meg élvezeti értékei. A 6 pontos szint felé kacsingatott. Csakhogy. Borbarátom azt mondta, hatosával vette régebben, és nem csalódott sosem. Ehhez képest hamarjában-örömümkben bontottunk még egyet, és az már kevésbé tartotta magát. Aztán elújságoltam a hírt a konkurencia egyik vezető munkatársának, vásárolt belőle a hiperben, és azzal is voltak gondok. Mondjuk ha két üveg árát összeadjuk, árértékileg akkor van szinkronban, de én személy szerint nem szoktam lottózni. A kereskedőnél egyébként még olcsóbb, és ott nyilván figyelmesebben tárolják a borokat.

11 komment

Címkék: 2006 hatpontos tokaj furmint árvay sauska hétfürtös

 

Oremus 5 Puttonyos Aszú 2002

2011.07.10. 19:20 AG 2.0

Az aszút nem ehhez a hőséghez találták ki, de rendesen felépítettük a sort, úgyhogy jólesett nagyon. V. Profékkal vacsoráltunk szombaton, előbb okroska volt, sok zöldséges, joghurtos-kefíres, kapros, savanykás, hideg leves, utána nyúl. Tökéletes proseccóval kezdtünk – róla is lesz majd szó, ha eljön az ideje –, a húshoz furmintot ittunk, az utána kipukkantott 99-es Champagne sajnos megöregedett. Sebaj, jöhetett a címszereplő, párban a tízpontos Szepsy Cuvée-vel. Az Oremus kétezerkettes ötputtonyosáról írtam már érintőlegesen, fantasztikus formában volt fél évvel ezelőtt. Színe mintha elkezdett volna sötétedni, nyilván nem borostyán még, mélyülő arany, vagy valami ilyesmi. Illatában rengeteg gyümölcs, barack és déliek, aszaltak is bőséggel, valamint a botritisz határozott komolysága ráadásnak. Izmos test, határozott, komplex, koncentrált, tiszta ízek, férfias savak, meglepően erősek, mintha lágyabbak, finomabbak szoktak volna lenni az Oremus-aszúk. Mindig mondom, a kontextus rengeteget számít: a fiatal, sűrű és végtelenül krémes Szepsy mellett talán a legbarátságosabb, legszelídebb aszú is markáns, kemény bornak tűnne. Ettől függetlenül remek ez az ötputtonyos is – hosszasan ismerkedtünk mindkettővel, két korty az egyikből, kettő a másikból –, csak éppen a különböző iskolák, műfajok szelíd versengéséből ő jött ki kevésbé eredményesen. Már ha kevésbé eredményesnek számít az egyértelmű, gömbölyű 8 pont, ami nemzetközi klasszist jelent történetesen.

1 komment

Címkék: 2002 tokaj nyolcpontos oremus szepsy aszú ötputtonyos

 

Kovács Borház Mátrai Olaszrizling 2010

2011.07.09. 06:00 AG 2.0

Folytatódik a mátrai termelők felfedezése, a gyöngyöstarjáni Csernyik Pince és az abasári Pálinkás Pincészet után legutóbb a megint csak tarjáni Kovács Borház került sorra. Két minta jutott el hozzám, az egyik üveg kétezertízes olaszrizlinget tartalmazott, a másik kétezerkilences vörös házasítást, Fajzat néven, ez nyilván a településhez közeli, azaz konkrétan hozzá is tartozó Fajzatpusztára utal. A Fajzatot nemrégiben a borvidéki megméretés legkülönb vörös óborává emelték, de nekem sajnos nem igazán jött be. Amúgy szépen gyümölcsös-fűszeres illatában és ízeiben is éreztem némi bizonytalanságot, lehet, a palackkal nem volt szerencsém. Kovács Lászlóék több évtizede borászkodnak, immár mintegy tíz hektáron, fajtaválasztékuk a szokásos, a fehér olaszrizlingtől, szürkebaráttól, sauvignon blanc-tól a vörös kékfrankosig, cabernet sauvignonig terjed. Tartályokat és barrique-okat egyaránt használnak, palackoznak és kannáznak, ha úgy hozza a sors, ezen a linken elég sok tényt és adatot találnak az érdeklődők, a művelésmódtól és a terheléstől az átlagosan érvényesített árakig. Aki rendszeresen olvas, tudhatja, nekem nem kell sok ahhoz, hogy lelkesen üdvözöljem a feltörekvők próbálkozásait. Van, hogy egy korszerű címke is elég, és ha a bor illatai és ízei is tiszták, máris elégedett vagyok. A Kovács Borház friss olaszrizlingje megfelel ezeknek a kritériumoknak. Színe perfekt halványsárga, illata inkább savanyúcukorkás, mint fajtajelleges. Karcsú test, könnyedség, egyáltalán nem bonyolult ízek. Savai ugyanakkor kedvesen-finoman vibrálnak, ennek köszönhetően kapja meg a 4 pontot. Az alapok megvannak, ez nem lehet kérdés, jöhetnek a következő lépések a minőség útján.

1 komment

Címkék: négypontos olaszrizling mátra 2010 kovács borház gyöngyöstarján

 
süti beállítások módosítása