Albert gazda

Az aradhegyaljai Balla Gézáról először kb. tíz évvel ezelőtt hallottam, az volt az üzenet, hogy a Ménesi borvidéken olyan kadarkák készülnek, amelyekhez hasonlóakkal sem nagyon találkozhatunk Magyarországon. Nem kérdés, akkortájt még nem sokan próbálták kihozni a legtöbbet ebből az ikonikus, ám kényes fajtából, ők is inkább kevesebb, mint több sikerrel. Balla Géza áttörése azonban egyre váratott magára, nekem sem sikerült összefutnom a boraival, mígnem egy villányi borversenyen mégis, tetszett nagyon abban a kontextusban a sűrű 2003-as. A borok közben megérkeztek a magyar piacra, elsöprő sikert nem arattak, sokan értetlenkedtek, fajtajelleget, könnyedséget hiányoltak. Aztán úgy adódott, hogy eljutottam a borász pincéjébe is, és nagyon szép dolgokat kóstoltam egyenest a hordókból. Most pedig kaptam egy palackkal a 2006-os ménesi kadarkából. Szép rubinvörös szín, az illat nem lehengerlő, de tartalmas, úgynevezett piros bogyós gyümölcsök viszik a prímet, de játszik a szilva is, akár merlot-ként is eladhatná magát. Az az egyszerre cukorkás-fűszeres karakter, amit a kadarka sajátjának sejtünk, nem mutatkozik. A korty rendben van, közepesnél testesebb, ízes, árnyalatnyi meghatározhatatlan animalitás billenti meg. Tanninja kicsit érdes. 5 pontot ér most. Az egykori hordóminták tükrében kevés, bár felteszem, a legjavából prémium lett.