Tényleg teljesen európai hely a szentendrei skanzen, pontosan úgy, ahogy a kolléga tavaly leírta. Ráadásul megtudtam szombaton, nemcsak a fogyasztók, hanem a termelők számára is kedvezőek a feltételek a szüreti sokadalomban, nincs helypénz, nem kell karton borokat letenni a szervezőknek, kapnak szállást, ha kérnek, jól elvannak tehát ők is. A látogatók pláne. Tömeg nincs, a hely levegős, árnyék is van, de akár a házakban is lehet hűsölni, és bár csupán húsz-egynéhány borász kínálja dolgait, nem kevés az, mert mindegyik érdekes. Hiába határozom el ilyenkor, hogy borozgatok majd békésen, azonnal sorkóstolásokba bonyolódok, nincs mese. Kilenc asztalhoz jutottam el ezúttal, beszélgettünk, iszogattunk, hajkurásztuk a darazsakat. Találkoztam eközben jó néhány izgalmas tétellel, és levontam egy tanulságot: miszerint ég és föld a különbség a kétezernyolcas és a kétezerkilences savak között. Eddig ez nem tűnt fel ennyire. A Ság-hegyi Dénes Hegybirtok 2006-os olaszrizlingje remek formában van, a Breitenbach Pincénél a 2008-as hárslevelű számított újdonságnak, a Kikeletnél a Váti hárs tetszett mindenekelőtt; azt terveztem, édesezni visszatérek ide még, sajnos nem úgy jött ki a lépés. A Tokaj Nobilis 2009-es Barakonyi hársa szokás szerint komoly, hibátlanra húzta ki magát ugyanott a 2008-as kövérszőlő. Dorogiéknál a 2008-as Előhegy furmint is ízlett, de még inkább a szép savú 2006-os 6 puttonyos. Könnyen lehet, hogy 2009 Györgykovács Imre eddigi legjobb évjárata, színesek, komplexek a borok egytől egyig. Takács Hollóvár Lajosnál hasonló a helyzet, a furmint és a hárslevelű minimum pannon klasszis, remélem, lesz módom csekkolni máskor. Két helyen vettem is egy-egy palackot. Asztalos Zoltántól 2008-as késői szüretelésű Kácsárd furmintot, Karner Gábortól szintén 2008-as Tavaszföld kékfrankost. Különösen utóbbi vett le a lábamról: masszív, koncentrált, mégis játékos és lendületes. Nem hiszem, hogy sokáig fogom őrizgetni. Egyébként: kint voltak a sokadalomban önök is?