Albert gazda

A talán szokatlanul hosszúra nyúlt hallgatásnak oka van. Az történt, hogy már hétfőn felütötte bennem a fejét a Sziget-betegség, ami egészen konkrétan kellemetlen, de jó esetben kordában tartható torokfájást jelent, bizonyára a rengeteg portól van ez. Igyekeztem odafigyelni,…

Akkor most megint elmesélem a történetet, amit már többször is elmeséltem, elnézést azoktól, akik emlékeznek rá, és jön ki a könyökükön esetleg. Néhány évvel ezelőtt meglátogattam a Somlón Györgykovács Imrét – azóta nem jártam nála, ideje lenne menni megint…

A szlovákiai Elesko borászatnál tett látogatásunkról részletesen beszámoltam néhány héttel ezelőtt, az alapvető tudnivalók az iménti link alatt megtalálhatók. Azóta sor került egy-két palack alaposabb megismerésére, különösen a tokaji hárslevelű érdekelt ezek közül.…

Nem vesztem el, a blog sem szűnt meg, csak javában tart a világbajnokság, ráadásul Budapesten, úgyhogy most tényleg nem könnyű annyi vasat tartanom a tűzben egyszerre, amennyit szoktam. Ezért öregedett meg az oldal tetején az előző bejegyzés, de sebaj, igyekszem lendületet venni.…

Hárslevelű után hárslevelű. Említettem legutóbb: több bort bontottam csütörtök este, és a Gizella Pince 2008-as Barát-dűlőse fogyott a legjobban. Mint mindjárt kitűnik, nem azért, mert kimagaslott a mezőnyből, a dolgok soha nem egyszerűek. Bott Judit és Bodó József…

A tokaji Gizella Pincéről többször is írtam már, volt, hogy szigorút, volt, hogy kimondottan lelkeset. Néha úgy tűnik, mintha csak én foglalkoznék Szilágyi László és Vas Mariann feltörekő érdekeltségével, nincsenek benne a fősodorban, pedig szerintem megérdemelnék.…

Lassan meglesz szinte mindenki, akiknek kicsit tán tartoztam, mert kimaradtak furmintfebruáros tudósításomból. Árvay János és Balassa István után Lenkey Géza van soron, ez a termelő ráadásul évjárat-bemutatót is tartott időközben, amire szintén elmentem kis híján, aztán…

Elmentem csütörtök este a Somlói Apátsági Pince pinceáronos kóstolójára, végre találkoztam Balogh Zoltán frontemberrel, sokkal lazább srác, mint gondoltam, és egész jó előadó. Erről a nem túl nagy – bár a borvidéki adottságokat nézve nem is parányi –,…

Korábban, futólagos kóstolások alapján is az volt a benyomásom, a 2008-as évjáratban a Szerelmi hárslevelű az összes furmintot felülmúlja Demeter Zoltán szortimentjében. Nagy dolog ez, hiszen a Tokaji borvidéken talán másodrendűnek tartják a fajtát, mindenki a nagy furmintot…

Két olyan tokajit kóstoltam-ittam a héten, amelyekről muszáj egy bejegyzésben írnom. Sok a hasonlóság – sok a különbség. Mindkettő közel azonos arányban tartalmaz furmintot és hárslevelűt – 60:40, illetve 66:34 előbbi javára –, árban is ugyanott vannak…

Beszereztem egy válogatott hatos kartont a Somlói Apátsági Pincétől, írtam néhány héttel ezelőtt, akkor, amikor publikáltam véleményemet a vállalkozás 2008-as juhfarkjáról. Azóta egy kivételtől eltekintve kiürült a doboz, bár a tramini még hátravan, mégis úgy…

Az indexes boros fórumon ígéretes kóstoló szerveződött a két címszereplő boraival, a Terroir Club közreműködésével, bepofátlankodtam kívülről. A tarcali Királyudvarban és a vouvray-i Domaine Huet L'Echansonne-ban egyebek mellett az a közös, hogy tulajdonosuk ugyanaz –…

Amennyire emlékszem, minimum több mint tíz éve vita tárgya, van-e helyük Hegyalján a késői szüretelésű boroknak, és mégis mit kellene kezdeni a rengeteg kategóriával, amelyek az átláthatóság és a letisztultság gátjaiként tornyosulnak elsősorban a külföldi fogyasztó…

A debrői hárslevelű olyan, mint az egri bikavér, csak kicsiben. A név jól cseng a Kádár-korban szocializálódott fogyasztó fülében, de a bor, amely a piacon van, ritkán jó. Elég fura pl., hogy guglizásnál elsők között jelenik meg egy olyan, 2007-ben kelt találat, amely szerint…

Nyilván nem mondok újat, amikor azt mondom, Tokaj-Hegyalja az ország legperspektivikusabb borvidéke. Ráadásul ha belegondolunk, hogy több mint ötezer hektárnyi területének még mindig csak 10-20 százalékán készítenek jó borokat, máris láthatjuk, a lehetőségek határtalanok. Már…