Hárslevelű után hárslevelű. Említettem legutóbb: több bort bontottam csütörtök este, és a Gizella Pince 2008-as Barát-dűlőse fogyott a legjobban. Mint mindjárt kitűnik, nem azért, mert kimagaslott a mezőnyből, a dolgok soha nem egyszerűek. Bott Judit és Bodó József Határi-hársát téli helyszíni munkálkodásunk alkalmából figyeltem meg először, nagyon tetszett. Sajnáltam is, hogy kevés készült belőle – annak azonban önző módon örültem, hogy vehettem belőle egy palackkal. Pihent mostanáig – az ugyanott és ugyanakkor beszerzett Csontos furmintnak közben nyakára hágtam örömmel –, úgy véltem, meg kell neki adni a tiszteletet és az időt. Vonatkozó észrevételeimet kétfelé kellene bontanom. Három nappal ezelőtt: kissé matt szín, mély, ásványos, elég alkoholos illat, visszafogott gyümölcsösség. Közepesnél nagyobb test, vélelmezhető maradékcukor, ami a szesz támogatásával árnyalattal többnek tűnik a kelleténél. Lecsengésében befűt. Hatos környéke. Ma: orrban meleg, dús, körtés, gazdag, komoly, mégis kedves. Szájban krémes, harapható és finom. Tiszta ízű, elegáns, bottos. Súlya ellenére jól iható. A fogyasztási hőmérsékletre oda kell figyelni. Ha hideg, zárkózott. Ha meleg, nem annyira energikus. Vasárnap délután 7 pontos teljesítményt nyújtott.