Lassan meglesz szinte mindenki, akiknek kicsit tán tartoztam, mert kimaradtak furmintfebruáros tudósításomból. Árvay János és Balassa István után Lenkey Géza van soron, ez a termelő ráadásul évjárat-bemutatót is tartott időközben, amire szintén elmentem kis híján, aztán azonban mégsem. Az a bizonyos bemutató 2007-es volt, ebből is látszik, Lenkey nem kapkodja el a dolgokat. Ennek megfelelően a két tétel, ami a kezembe került a napokban, még csak nem is hetes volt, hanem a 2006-os évjáratból származott egyenesen. Egyfelől örültem, másfelől ellenben búslakodtam emiatt. A hétdűlős furmint–hárslevelű konkrét palackjának tartalma ugyanis az oxidáció határozott és kellemetlen jeleit mutatta – pedig előzetesen tőle vártam többet –, a félszárazra kalibrált hárs viszont villogott ügyesen, ezért lett ő ennek a szövegnek a címpszereplője. Lenkeyről ebből az írásból elég sokat megtudhat a kedves olvasó, így jómagam nem is szaporítom a szót, rátérek a lényegre. Ötödik éves hárslevelű, korának megfelelően mélyebb-tükrös aranyszínnel indít. Illatai is érettek, érdekesek, nem kevés gyümölccsel, mindenekelőtt túlérett, de egészséges nyári almával. Komplex, hömpölygős kezdés. Figyelemre méltó test, tekintélyes tartalmak, a tisztességes savakat okos maradékcukor gömbölyíti, némi likőrösség is bejátszik. Lecsengése tiszta, finom, összetett. Nem szokványos darab – nagyszerű formában. A múltkor agyba-főbe dicsért Balassát negyvennyolc óra után megszorongatta, majd újabb négy nappal később is a csúcsán tartózkodott még. Ha igaz lenne a matek, miszerint annyi évig marad állva a bor, ahány napig nem lankad bontás után, minimum évtizedes potenciált jósolhatnánk ennek a Lenkeynek. Más kérdés, épp a minap csekkoltam: a hetekkel korábban kidugózott reduktív Garamvári-sauvignon sem rogyott még össze. Ami a lényeg: ez a hárs bivalyerős 6 pontot kap.