Akkor most megint elmesélem a történetet, amit már többször is elmeséltem, elnézést azoktól, akik emlékeznek rá, és jön ki a könyökükön esetleg. Néhány évvel ezelőtt meglátogattam a Somlón Györgykovács Imrét – azóta nem jártam nála, ideje lenne menni megint –, kóstolgattunk, bontottunk mindenből, ketten voltunk, féldecik fogytak a palackokból. Mondta a termelő, vigyem őket magammal, iszogassak apránként. Valamiért úgy alakult, hogy sokáig nem nyúltam hozzájuk, álltak a konyhában, az ablak alatt, elárvultan várták a sorsukat. Egy hónap biztosan eltelt, talán kettő is, mire sorra kerültek. Álltak, mint a cövek, különbek voltak, mint valaha. Vertikálisan vizsgálgatott Györgykovács-hárslevelűket a szomszéd néhány hete, együtt mentünk később Mádra, a Szent Tamáshoz, kiderült közben, mindegyikből elmentett egy-egy kis üveggel. Felcsillant a szemem, mi lenne, ha együtt néznénk meg, hol tartanak a tételek, kérdeztem. Szó szót, terv tervet követett, kedd este összeültünk. A módszer egyébként az, hogy a frissen bontott üveg tartalmának egy részével színültig töltődik a háromdecis ásványvizes, és megy vissza a borhűtőbe, nem darabon tartatik tehát. Nem rossz, ha lenne borhűtőm, csinálnám magam is. A tárgyra térve: meg nem lepődhettem e hárslevelűk kortalanságán, egyrészt az ismertetett előzmények, másrészt a fentebb linkelt bejegyzés tartalma miatt sem. De mégis. Különösen a színek varázsoltak el visszakézből. Az 1997-es is olyan fiatalosan halványsárgán, itt-ott zöldesen, tükrösen csillogott a pohárban, ami kétévesnek is becsületére válna. A 2009-esben a kétezerkilencességet – melegség, szélesség, hömpölygés – szerettem nagyon, a 2007-esben a frissességet, a remekül vibráló savakat, a 2006-osban a harmonikus gyümölcsösséget, az egyensúlyt. A címszereplő minden tekintetben fiatalabbnak tűnt, mint a 2005-ös, érettsége ellenére úgy éreztük, nemhogy lefelé nem megy, pályája csúcsát sem érte el. A 2008-as és a 2005-ös kevésbé tetszett, mint a megdicsértek. Illatban utóbbi is összeállt klasszul, de a savak fanyarkodtak kicsit, előbbi teljesíményét meg disszonáns parfümösség rontotta le. Ebből a sorból tanítani lehetett volna az évjáratok közötti különbségeket, állapítottuk meg. Négyszer 6 pontot (közte három igen erőset, 88-89 környékit: a kilencesnek, a hetesnek és a hatosnak), egyszer 5 pontot (a 2005-ösnek) és egyszer 4 pontot (a 2008-asnak) osztottam ki. Somló – az Somló. Györgykovács meg Györgykovács.