Az nagyon jó dolog, hogy Hegyalján szépen gyarapszik azoknak a pincéknek a száma, amelyeket más műfajokban megkeresett pénzből hoznak létre és működtetnek tulajdonosaik. Néhány ilyenről volt már szó blogomon, Barta Károlyétól Vissy Lászlóéig. A mádi Szent Tamás Pincészet is ebbe a sorba illik, a legújabbak egyikét tisztelhetjük benne. A vállalkozás egyik borásza ifj. Szepsy István, a másik – ez év januárjától – Balassa István, tehetséges fiatalokra bízták a lényeget a tulajdonosok. A Szent Tamás nem kizárólag a Szent Tamás-dűlőre támaszkodik, vannak területek a Nyulászóban, a Perczében, a Danczkában és másutt, nem sorolom fel mindet, alapos a honlap ezen a téren is. A szőlők általában korosak, a 60-70-es években telepítették őket, jó részüket kemény munkával kell(ett) rendbe szedni. A kétszáz éves pince és a hozzá tartozó ház a Battyhány utcában található, igényesen, okosan újították fel, színvonalasan néz ki. Épp épül a leendő feldolgozó, Mád kapujában vásároltak meg egy elhanyagolt objektumot, gőzerővel dolgoznak rajta a dolgozók. Úgy tűnik tehát, a feltételek adottak, már csak kiváló borok kellenek, hogy teljes legyen a kép. Az első Szent Tamás-évjárat a nagyon meleg 2009-es volt, a második a hűvös-csapadékos 2010-es, lengett az inga. Előbb a hordósakat néztük meg a pincében. Ásványosak, acélosak, tiszták – és meglehetősen savasak, 7-8 egység körüliek az adatok. A Nyulászó hárslevelűjét voltaképpen birtokbornak szánják, annak egészen remek, ám a Percze, de különösen a Szent Tamás furmintja többet tud nála. A borászok jelen állás szerint ettől a két dűlőtől remélnek kimagasló teljesítményt – a 2009-esek alapján is vélhető, hogy joggal. A tízeseket július-augusztusban töltik, a kilencesek tavaly májusban kerültek palackba, remek formába lendültek. Nekem nagyon bejöttek: mélyek, összetettek, zamatosak, meleg karakterűek. A Perczének és a Szent Tamásnak minden bizonnyal tudnia kell a 7 pontot nem helyszíni körülmények közt is, utóbbinak különösen. A pincészet pezsgőt is készít, Szentesi József közreműködésével, a csontszáraz kilences kísérlet ígéretes. Az első édes bort Mád irányítószámáról nevezték el, a 3909-es furmint is rendben van, bár kicsit megbújik a nagy szárazak árnyékában. Lesz szamorodni és aszú is, ezek értelemszerűen hordóban várják a sorsukat csendesen, majd meglátjuk, mire viszik. És van a tarsolyban még egy roppant izgalmas terv. E szerint minél több minőségi szőlőt termelő gazda integrálásával elkészítenék a mádi bort, komoly minőségben, évről évre nagyobb és nagyobb mennyiségben, olcsón, Szepsy szavaival rozéáron. Hogy vigye a város hírét messzire. Kezdetnek ez egyáltalán nem kevés.